Múzeumlufi
Az ezredfordulós múzeumboom végigsöpört az egész világon Bilbaótól Abu-Dzabiig. A nemzetközi divathullám Magyarországon is talált követőkre, ennek köszönhető a debreceni Modem felépítése és a Szépművészeti Múzeum folyamatosan zajló bővítése. A múzeumboom az Egyesült Államokból indult el, ahol most már azt elemzik, minek volt köszönhető a feleslegesen felpumpált divat. Az artnet.com szerkesztője, Ben Davis szerint mindenért a gazdag bizottsági tagok a felelősek, akik csak befektetést láttak a kulturális intézményekben.
Izzó gondok
Az Európai Unió 2009. szeptember 1-jétől betiltja a száz wattos hagyományos izzólámpák forgalmazását. A cél a takarékos égők használata. A tiltott wattok száma évről évre araszol lefelé, 2010-ben hetvenöt watt lesz a határ, 2011-ben hatvan, 2012-ben pedig lekerülnek a polcról a negyven és huszonöt wattos, régimódi villanykörték is. A vásárlók a hír hallatán megrohamozták a boltokat, hogy bespájzoljanak a hagyományos lámpakellékekből. A muzeológusoknak is el kell gondolkodniuk azon, hogyan biztosítsák a kortárs installációkba az összképhez hozzátartozó égőket.
Műkereskedelmi válságkezelés
Hiába bukkannak fel a válság enyhülésére utaló kedvező jelek, a nemzetközi műtárgypiac állapota nem rózsás. Egy londoni tanácskozáson összegyűltek a téma szakértői, hogy kibeszéljék magukból a keserű élményeiket, az idős rókák pedig megosszák a többiekkel a korábbi recessziók során szerzett tapasztalataikat. Elbocsátás, ügyeskedés, kivárás, kreativitás és pozitív gondolkodás. No meg vér, szenvedés és könnyek. Az eseményről a The Art Newspaper újságírója, Cristina Ruiz számolt be.
„A magyar rajz fiatal mesterei”
Újfajta korszakhatárt jelez a magyar művészettörténetben az 1932–1949 közötti időszak megjelölése. Az egyre inkább vállalható és meghonosodó korszakolás első jelentős megnyilvánulása az Ernst Múzeumban 2002-ben rendezett „Elfeledett évtized” a 40-es évek című úttörő jelentőségű kiállítás volt. Az addig hagyományos, a szakirodalomban kanonizálódott korszakhatár – a történelmi eseményhez kötött 1945-ös cezúra – a kommunista diktatúra beköszöntéig (1949–1950) tolódott ki, ami azzal az előnnyel jár, hogy az addig töredezett – két diktatúra (nyilas, kommunista) által jelzett – periódus egységesnek tűnhet fel.
Kiállításajánló: Ferdinand Georg Waldmüller
A 19. század első felében három nagy művészeti irányzat, a klasszicizmus, a romantika és a biedermeier tartotta lázban Európát, felülírva az egyre fantáziátlanabb késő barokkot. Az új lingua franca a klasszicizmus volt (a Magyarországnál barokktalanabb nemzeteknél neoklasszicizmus), a puritán, ókorimádó stílus meghódította a latinos műveltségű uralkodó osztályokat, az abszolutista koronás főktől kezdve a vidéki udvarházakban pöffeszkedő hétszilvafás nemesekig. A középkori misztikába csomagolt romantika már kevésbé bizonyult univerzálisnak, jobbára az irodalmat fertőzte meg, vagy mint Angliában, a gótikus újjászületésről álmodó építészetet. A legkisebb szellemi hatósugara a biedermeiernek volt, főként Közép-Európában virágzott, a német nyelv vonzáskörzetében, ott is elsősorban a felvilágosodásból kiábrándult polgárok között.
Kiállításajánló: Magritte Múzeum
Az újonnan megválasztott brüsszeli magyar képviselőket egy vadonatúj múzeum várja az Európai Unió fővárosában. Az egyik 19. századi, Place Royale-on álló, neoklasszicista épületben június 2-án nyílt meg Belgium első számú szuvenírművészének, René Magritte-nek az eddigi legnagyobb múzeuma, öt emelettel és 250 alkotással.
Bukarest–Budapest híd
A román kortárs színtér fenegyereke, Dumitru Gorzo pár évvel ezelőtt egy stencillel fújta tele Bukarest tűzfalait, amin Ceauşescu arca látható két angyalszárny és az „öt perc múlva itt vagyok” felirat társaságában. A megdöbbent bukarestiek és a tévéstábok együtt találgatták, ki kívánja vissza a másfél évtizeddel korábban kivégzett diktátort. A stencil egy szitanyomat-változata megtalálható Hunya Gábor műgyűjteményében, akárcsak Pinczehelyi Sándor híres sarló-kalapácsos vörös fotója (számítógépes nyomat formájában), Teodor Graur festménye a ládába került Lenin-szoborról vagy Nemes Csaba pár eredeti akvarellje, amik a 2006-os tüntetéseket feldolgozó animációjához készültek.
Wanted – Márffy Ödön festményei a Nyolcak időszakából
Idestova hét esztendeje, hogy Passuth Krisztina vezetésével megkezdődött a modern magyar festészet fauve-os gyökereinek feltárását célzó kutatás, amely a 2006 márciusában a Nemzeti Galéria Magyar Vadak kiállításához, majd 2008-2009-ben e tárlat helyszínekhez adaptált változatainak egyéves franciaországi körútjához vezetett. Mindeközben magyar, angol és francia nyelvű tanulmánykötetek születtek, hazai és külhoni, magyar és nemzetközi konferenciák tűzték napirendjükre a kérdést. A munka szerves folytatásaként a kutatócsoport jelenleg a Nyolcak centenáriumi kiállításán dolgozik – amelynek Pécs ad majd otthont 2010 végén – abban a reményben, hogy az első magyar avantgárd csoport történetének újszerű feldolgozása hasonló érdeklődést fog kiváltani, mint a magyar Vadak bemutatása.
Ki ölt meg kit a Velencei Biennálén?
Gyanakodva közelítek a Velencei Biennále magyar pavilonjához, úgy, ahogy az ember egy teljesen mozdulatlan faláda felé szokott, amin nagy betűkkel az a felirat szerepel, hogy Vigyázat, Harapós Tigris! Nem arról van szó, hogy Forgács Pétertől tartanék. A neves alkotó minden alkalmat megragad ugyan, hogy kiossza a közönséget és az újságírókat, de az ilyen excentrikusságot hiba lenne felróni egy művésznek. Azt sem gondolom, hogy a mű okoz majd csalódást. A filmesként, dokumentumfilmesként, videóművészként ismert Forgács nemzetközileg elismert alkotó. Sőt a világban valójában nagyobb a neve, mint Magyarországon. A Momában a közelmúltban bemutatott filmje például telt házzal ment, igaz, végül vegyes fogtatásban részesült.
Artmagazin tárlatvezetés
Az idei Múzeumok éjszakáján is volt Artmagazin tárlatvezetés, ahol olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy mit kereshet vajon Ferenczy Károly Hegyibeszédén a fűben üldögélő hallgatóság között egy páncélos lovag, Kontuly Béla Barátnők című képén a nőalakok mellett miért tűnik fel három nyúl, miért áll egymás mellett egy felöltözött és egy meztelen férfi Szőnyi István Hegytetőn című festményén, vagy milyen sírfeliratokat olvashatunk Mokry Mészáros Dezső Temetőjében. Vagyis klasszikus magyar festményeket néztünk végig friss szemmel, még ha megnyugtató válaszokat nem is adtunk mindenre.
Kilenc lehetőség
A műtárgypiac kezd kilábalni a gazdasági válságból, az Art Baselen egész kedvező volt a hangulat, egyesek látni vélik már az alagút végét. Az Artprice.com bizalmi indexe felfelé tart. Az Artnet.com kritikusai is felszabadultabbak: Richard Polsky nem a tanulságokat vonja le a mögöttünk álló nehéz időszakból, hanem hasznos tanácsokat ad a nem túl forrófejű, kezdő gyűjtőknek. Arról, hogy milyen hibákat nem szabad elkövetniük. Kilenc lehetőség, hogy sok pénzt veszítsünk a műtárgypiacon (és kilenc magyarázat, hogy hol követtük el a hibát):
A kilencedik évtized – Maria Lassnig-retrospektív, MUMOK, Bécs
„A belső történések, amelyek nem láthatóak, azok az igazán érdekesek.” (Thomas Bernhard)
A Karátsonyi-gyűjtemény és remekművei I. – Garas Klára 90. születésnapjára tisztelettel
A 19. századi magyar főúri gyűjtemények között mind gazdagságával, mind művészeti színvonalával kiemelkedett a Karátsonyi-gyűjtmény, amelyet az 1930-as években a család megromlott anyagi helyzete miatt elárvereztek. (1) A pompás képgyűjtemény egy része a nemzetközi műkereskedelembe került, más része pedig különféle hazai gyűjteményeket gazdagított tovább. A Magyarországon maradt művek hosszú évtizedek óta többnyire inkognitójukat megőrizve lappanganak, részben ismeretlenül, illetve hozzáférhetetlenül mind a nagyközönség, mind a szakkutatás számára. Írásunk apropóját az az örvendetes jelenség szolgáltatta, hogy az utóbbi években az egykori Karátsonyi-gyűjtemény több kiváló darabja is újra felbukkant. E művek kapcsán is érdemes néhány szót ejtenünk erről a saját korában méltán nagyra becsült, uralkodók érdeklődésére is számot tartó, mára azonban már jórészt a feledés homályába merült kollekcióról.
Újra otthon A Szent Család – Joachim Wtewael festményének vándorlása a 20. század viharaiban
Joachim Wtewael (1566–1638) holland festő A Szent család Szent Jánossal, Szent Erzsébettel és az angyalokkal című alkotásának a második világháború végén nyoma veszett Gothában. A kép 1987-ben bukkant fel Nyugat-Berlinben, 1991-ben Londonban, majd 1999-ben – a „gothai ítélet” nyomán – szerencsésen visszaérkezett türingiai otthonába.
Modern lakásbelsők
Somlai Tibor, az ismert lakberendező egyszer arra lett figyelmes, hogy egy belvárosi ház előtt harmincas évekbeli, jó állapotban lévő ajtókat (remek alpakka kilincsekkel) hajítottak ki egy konténerbe, a diófa szekrény beépített elemeivel és a falburkolat darabjaival együtt. Megszólalt a csengő a fejében: a húszas, harmincas évek örökbecsű modern enteriőrdarabjait a kihalás veszélyezteti!