A magány vetületei, avagy a kint és bent archívuma – megnyitóbeszéd

German Kinga

A hely és a helyzet 

Szentkirályi utca 34., Palotanegyed, 8. kerület, első emelet, COVID-19 időszak. Eladásra szánt, egyedien felújított lakás, melynek megtekintésére nem egy ingatlanközvetítő hív meg, hanem Mákó Bori Inside/Outside kiállítása.

Budapesten még szokatlan, de a szereplők részére is egyértelműen win-win helyzet, jó kiállítás- és marketingkommunikáció: a lakást a célközönség nem üresen látja, hanem egy elképzelhető, megélhető formában, aminek része a bejáratnál két Julie Pike-fotó, de a fürdőszobában, a nappaliban és a hálószobában már egy-egy Mákó Bori által készített projekció, saját és Fortepan-fotókra épülő animált, digitálisan festett képek (Vapour; Cím nélkül), valamint egy Close Distance című, Bori testvérével, Mákó Rozi zeneszerzővel közösen készített 14 perces film. Szokványos festmények helyett, bokamagasságban, falhoz támasztott monitor a nappaliban, melyen halványan színezett, tájba helyezett, gőzölgő medence animált képe látható. A lakásban tehát olyan megvehető műtárgyak fedezhetőek fel, melyek műfajukból adódóan oly ritkán találnak vevőre, kerülnek be gyűjteményekbe, és magánlakásokban sem jellemző jelenlétük. Az Inside/Outside térintervenció és érzékeltetése lehetséges térmegéléseknek, miközben persze jóval több…

116209460 185057536304648 7928616402966364662 o

Fotó: Biró Dávid

Lakáskiállítás-esemény

Lakáskiállítások sorát lehetne felsorolni, én azonban, a jelenlegi kiállítás aspektusait figyelembe véve, csak kettő plusz egyet említenék meg. Az Inside/Outside szervezői, a lakás belsőépítésze, a projekt ötletgazdája és a kiállító is nő.1 Ezért utalok elsőként a Womanhouse kiállításra, amely egy hollywoodi, elhagyott viktoriánus kori villában 1972-ben Miriam Schapiro és Judy Chicago művészek egyetemi hallgatókkal közösen létrehozott projektje volt.2 A villa renoválását is a bevont hallgatók vállalták, a szobákban, fürdőszobában bemutatott alkotásokból álló térinstalláció a hagyományos női szerepek provokatív kierősítésének jelentős bemutatójává vált, és visszatekintve, az első, nagy volumenű feminista művészeti projekt volt.

A második, általam kiemelt lakáskiállítás, az Exposition of Music – Electronic Televison kezdeti multimédia műfajokat összesített. 1963-ban Nam June Paik első jelentős egyéni kiállítása a látogatói részvétellel is számolt, helyszíne egy wuppertali építész lakása volt. A térinstalláció preparált zongorákkal, manipulált TV-készülékekkel, lemez-saslikkal, zen tapintható tárgyakkal, preparált WC-vel és fürdőkáddal, tükörfóliázott könyvtárszobával, esti, kétórás nyitvatartással működő show-ként került be a művészettörténetbe.3 Ma ezt az eseményt a videóművészet kiinduló pontjának tekintjük.

A harmadik említhető lakáskiállításra egy felújítás előtti fázisban, 2016-ban a Váncza Villában került sor, Budapesten. Lőrincz Réka ékszertervező művész rendezésében a ház minden terére kiterjedő Reproduced Paradise kiállításon hazai és külföldi ékszertervezők műalkotásait láthattuk, rendhagyó prezentációban. Ezt a projektet azért említem meg, mert itt is egy ingatlanfelújítás során olyan műfajra esett a választás, ami nem a szokványos lakásdekorációk szegmenséből válogat és szintén egy MOME-s alumna progresszív tevékenységének köszönhető.

110562105 185057836304618 1195563281556089152 o

Fotó: Biró Dávid

A magány vetületei – Mákó Bori alkotásairól 

Mákó Bori 2018-ban diplomázott egy sajátos hangvételű, háromcsatornás animációs filmtérrel. A Csend című alkotásba szó szerint be lehetett lépni, miközben magával ragadt a festői tájképek hullámzó ritmusa és az a kivetített belső csend, ami egyedi világot képezett. Bori további szakmai lépései a sound design és a képi megformálások egyre szorosabb összefonódásában nyilvánultak meg, eljutva a mai megnyitó végén bemutatott Close Distance animációs filmig,4 ahol a zene, drónzene már a képi világgal egyszerre fejlődött.5 E lakás hálószobájában látható nyitókép is elárulja, hogy a régi történet, a „kép a képben” motívum „tér a térben” helyzetté alakul, és záróképként visszatérve, bekeretezi annak a magánynak a történetét, amiről a film szól. A magány terei átjárhatóak, hol közeliek, hol egészen távolinak tűnnek. A magány vetületei kinn és benn rajzolódnak ki, miközben a fürdőszobába lépve, kültérben egy mozgó hintaágyra és egy posztamensre emelt, de senki által nem csodált, egészalakos nőre figyelünk fel.6 És önmagunkra a valós tér tükrében. Akkor most mi nézünk? Kire? A loopolt hangoskép közelében a kádból kinövő növényindák ráerősítenek egy másik Mákó Boris motívumra, a szobanövényekre. A fürdő hortus conclusus, tervezett kert, tervezett animáció, tervezett belső és külső tér, tükröződő felszín és hallgató mély.

E mediális közvetítettségben értett élet Mákó Borinál olyan művészi gyakorlatot generál, ami a filozófiai tradícióban gyökerezik: az élet és ezzel a világ észlelése mindig is egy intermediális folyamatba ágyazódik. Az „inter” itt nem köztes tér, hanem mozgás, arisztotelészi értelemben: az észlelő és az észlelt alkotás/tárgy kapcsolatban vannak egymással, de mindig valami harmadik, valami más anyag által.7 Ilyen anyag a víz is, ami Mákó Bori animációiban a legfontosabb motívum, és utal az észlelés és ezzel az alkotói gondolkodás tengelyeire. A folyó, a Duna a véget nem érő vízszintes tengely, a tenger a mélybe vezető vertikális irány, mely a horizont vonaláig terjed. Bori kompozíciós elveiben egyértelműen megfigyelhetőek e tengelyek mentén történő váltások, vagyis nézőpont és léptékváltások, amelyek a belső megélések átformálása révén kivetülési felületekké vállnak. A finom víztükör hullámzása és a folyó sodrása a Close Distance animációs filmben a szimbolikusan is értelmezhető víz állandóságát, a koordinátarendszer tengelyeit képezik. Ezen a rendszeren belül jelennek meg a belső terek, amelyekből azonban mindig van kilátás (kantin, hajó büférészlege), a köztes terek (úszómedence, üveges terasz) és a táj külső terei (hegyvonulat, tengerhorizont). Emberek nélküli belső és külső terek, a magányosság és a meditatív élethelyzetek kiemelt „részlegei”, ahol az idő jelene a megmozgatott növények által vagy emberi jelenlétre utaló tárgyakon keresztül érzékelhető. „Sokszor, ha egy probléma jelentkezik az életemben, kimegyek a vízhez, ez többnyire a Duna, ritkábban a tenger. A víz segít egy problémás helyzetben nézőpontot váltani. Mindig ott van, mondhatni statikusan, de közben folyamatosan változik. Ez a paradoxon – a folytonos változás egy adott, változatlan, állandó mederben – megnyugtat”8 – állítja az alkotó.

A kint és a bent archívuma A szentkirályi utcai régi lakás különös felújítása, a Múzeum utca egyenes tengelyére nyíló nagy ablak kilátása az égboltban oldja fel tekintetünket, a bent kintté alakul. Visszafordulva szemügyre vesszük a lakás minden részletét, bútorait, a vízforrásokat, archiváljuk a részleteket és észrevétlenül siklunk bele a műalkotások állóképnek tűnő, mégis finoman megmozgatott tereibe. A mostban gyűjtjük össze a részleteket, figyeljük meg a különbségeket, értelmezzük a látottakat. A művésszel merengünk el a magány mozgásain és bőrünkön érezzük az életképek átfordítását archívum-műtárgyakká, amelyek jelenvalóan kérdeznek rá arra, hogy mikor is válik múlttá a magány? Újra és újra lehívhatóan, megnézhetően, visszanézhetően, miközben a kávéscsésze tele van, tehát bármelyik pillanatban beléphet az, akire vártunk. Attól függ, hogy éppen melyik belső vagy külső képre figyelünk, mit és kit hívunk le saját archívumainkból, miközben a lemenő Nap, a horizont biztos pontja is eltűnik, és a sötétben már tényleg belső képeinkkel és egymással maradunk.



Mákó Bori: Inside/Outside
2020. július 16–17.
1088 Budapest, Szentkirályi utca 4.


1 Matheidesz Réka, Tóth Tímea, Kovács Andrea, Kápolna Co-Space

2https://www.moma.org/collection/works/181799?artist_id=26369&locale=en&sov_referrer=artist, https://en.wikipedia.org/wiki/Womanhouse

3 http://www.medienkunstnetz.de/...

4 2020 tavaszán volt online premiere a budapesti Trafóban

5 Sound: Mákó Rozi

6 Az itt látható animált festmény egy jelenet a Mérhetetlen távlat kiállításon bemutatott animációs filmből

7 V.ö. Petra Maria Meyer: Wolf Vostells Funk – Happening vom 19. Mai 1969. In: Klaus Gereon Beuckers (szerk.): DÉ-COLL/AGE UND HAPPENING. Studien zum Werk von Wolf Vostell. Kiel 2012, 172. o.

8https://trafo.hu/blog/kozos_alkotas_a_viz_ihletesere_interju_mako_borival_es_mako_rozival?fbclid=IwAR0CpVoX1i0TtNx8WJzdZn9TQHtuo1njcrAb-xCabs4Rwjh-aPwZ2grmFMI.

Screenshot 2020-07-28 at 19.00.07.jpg
„Ez egy közös misszió, ami megpróbálja a mindig nehéz, de szerintem lehetséges win-win szituációt megalapozni”

Mákó Bori INSIDE / OUTSIDE címre hallgató (lakó)térspecifikus kiállítása július 16–17. között volt megtekinthető egy Szentkirály utcai magánlakásban, a Kápolna Collection szervezésében. A kapuit hamarosan megnyitó pasaréti Kápolna co-space és kiállítótér olyan kreatív projekteknek ad otthont, melyeknek szervezői együttműködési lehetőségeket keresnek gazdasági, társadalmi, üzleti és művészeti kezdeményezések összekapcsolására. Kíváncsian arra, hogy a vírushelyzetben hogyan tud elstartolni egy új kezdeményezés és pontosan mik a kollekciót építő csapat tervei, a kiállítás szervezőjével és a Kápolna Collection egyik ötletgazdájával, Matheidesz Rékával és a kollekció épülését segítő kurátorral, Kovács Andreával beszélgettünk.