Most, a vírushelyzet újbóli fellángolása idején fontos, hogy többet foglalkozzunk közvetlen környezetünkkel, a távoliak helyett a közelebbi történésekre fókuszálva. A pandémia a művészeti közegre is igen súlyos csapást mért, ezért nem árt, ha kicsit nagyobb figyelmet szentelünk régiónk friss és alternatív közösségeinek, kezdeményezéseinek, amelyek kiutat mutathatnak az adott helyzetből, illetve válaszokat adhatnak a valamennyiünket érintő kérdésekre. (A szerk.)

Bulgáriában még lement a szeptemberi Sofia Art Week; a belgrádi tüntetésekről legutóbb még nyáron a belgrádi U10 artspace egyik művész-kurátorától, Iva Kuzmanovictól kaptam videóüzenetet. Romániában le kellett mondani a Rokolectiv fesztivált, helyette online kiállítást – Probabilities Around the Center – szerveztek. A nemzetközi együttműködések a virtuális térbe kerültek, a legtöbb rezidencia-program stagnál; az utazások elmaradtak, a héten legalább öt webinarra regisztráltam, nehéz műfaj, egyiken sem jelentem meg. Közben a globális krízis a hosszú ideje húzódó lokális válsághelyzeteket is egyre élesebbre rajzolja.

Más ez a világ, a krízis pedig a kulturális közegben sem újdonság már, inkább alaphelyzet. Olyan helyzet, amelyben a bezártság megszokottá vált és csak a bizonytalanság állandó; amelyben a politikai hatalom egy világjárványt is saját önigazolásának eszközeként használ, a híradás pedig töredékes és megbízhatatlan. A környező országok képzőművészeti aktualitásai és azok kontextusa még követhető[1] – a rejtettebb önszerveződő, független kulturális szcénák, szereplőik és kezdeményezéseik már annál kevésbé. És bár az artist-run kis galériákat, valós és virtuális közösségi tereket és fiatal művészi, kurátori kollektívákat érinti legérzékenyebben a válság, ezek a területek hordozzák a legnagyobb potenciált is, ha kritikus perspektívákról, hibrid struktúrákról vagy rugalmas alternatívákról beszélünk. (Épp amire szükség lenne.)

Mára pedig a magyarországi állami intézményrendszer és a független, progresszív művészeti közeg ellehetetlenült kapcsolatánál fontosabbnak tűnik, hogy tulajdonképpen mi történik a (fél)periféria más lokációinak alternatív kulturális közegeiben. Hogyan reagál a politikai aktualitásokra egy bolgár artist-run projekttér? Használhatjuk-e a virtualitást és annak alternatív identitásait mint az ellenállás közegét? Miben más a DIY kultúra jelentése Magyarországon és Görögországban? Mik a különbözőségek, és mi köt össze bennünket?

E területtel foglalkozik ez a rovat. A Gold und Liebe eredetileg podcast-sorozatként indult a budapesti Lahmacun közösségi rádión 2020 nyarán, az Alterum – artist-run network in the CEE region regionális együttműködési projekt szárnyaként. A cím direkt utalás a D.A.F. (Deutsch Amerikanische Freundschaft) nyugatnémet elektro-punk duó 1981-es albumára. Az Artmagazin Online-on cikkeken és beszélgetéseken keresztül közvetít a (fél)periféria régióiból és távoli hangokról; fiatal artist-run, önszerveződő kulturális szcénákról, közösségi kezdeményezésekről, aktualitásokról, helyi kurátorok és művészek gondolatairól.

^{[1] A régió művészeti térképéről az artportal East Art Mags projektje és az Easttopics blogja közvetít rendszeresen.}

Nyitókép: Részlet a Voin de Voin performanszából

A cikk a Summa Artium támogatásával jött létre.