A 2023-AS AICA-DÍJ LAUDÁCIÓI

Hír

2024-01-25

Az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének Magyar Tagozata tíz év után újraindította az AICA-díjat.

A díj újraindításának elsődleges célja, hogy a szakmai szempontokat gyakran mellőző döntések mentén formálódó művészeti intézményrendszerbe visszahozzon egy kifejezetten szakmai grémium által, demokratikus alapon kiadott elismerést.

A díjat a szervezet tagjaiból véletlenszerűen választott zsűri (Hegyi Dóra, Magyar Fanni, Tatai Erzsébet, Timár Katalin, Zemlényi-Kovács Barnabás) a „Legjobb kritika”, a „Legjobb egyéni kiállítás” és a „Legjobb csoportos kiállítás/kurátori projekt” kategóriákban, a tagok jelöléseiből válogatva ítélte oda.

A korábbi gyakorlatot követve az AICA elnöksége minden évben egy kortárs művészt kér fel a díj elkészítésére, amelynek költségeit a tagdíjakból rendelkezésre álló büdzséből fedezi. 2024-ben a díjakat Süveges Rita készítette. A 2023-as szakmai teljesítményeket elismerő AICA-díj átadására 2024. január 19-én került sor az FKSE-ben.

Alább a zsűritagok laudációi olvashatók, amelyek közös álláspontjukat tükrözik:

LEGJOBB KRITIKA

Kozák Zsuzska: Tinder-ikonográfia a magyar pavilonból. A mű, 2023. február 17.

Kozák Zsuzska Tinder-ikonográfia a magyar pavilonból című, A mű felületén megjelent írása, amely Keresztes Zsófia Az álmok után. Merek dacolni a károkkal című, a Velencei Biennále Magyar Pavilonjában bemutatott kiállítását és annak kurátori, teoretikusi, illetve gazdasági vonatkozásait vette össztűz alá, az év minden bizonnyal legtöbbet tárgyalt és vitatott, legnagyobb hullámokat vető kritikája, egyfajta váratlan, megosztó kritikai eseménye volt. Ezt támasztja alá az is, hogy az AICA-díjra szavazó tagok elsöprő többsége adott rá jelölést, amely a zsűri meglátása szerint annak szól, hogy a szöveg provokatív pozíciója, a szűkebb tárgyán túlmutató problémafelvetései, stílusa vagy argumentációja erényeiben, de még kritizálható és kritizált vonásaiban is az aktuális szakmai diskurzus – illetve annak hiányának, hiányosságainak – tavalyi legszimptomatikusabb írása volt.

Kozák Zsuzska kritikájának rendhagyó alapstruktúrája egy kérdéssor, ez a formátum pedig további kérdések kimondására invitál, messze az adott kiállítás keretein kívül. Azaz az általa egy adott tárgyban megírt és megválaszolt kérdéseken, mint egyfajta esettanulmányon túl írásának jelentősége abban rejlik, hogy szimbolikusan rámutat annak a diskurzív térnek, szakmai közértékrendnek a hiányára, amely értékeli és nem minimalizálja az ehhez hasonló kényelmetlen kérdések és válaszok, szakmai konfrontációk, megosztó álláspontok kibontakozását.

A szöveg mint kritika és mint kritika tárgya ennyiben elérni látszott a célját, hiszen annak pozitív vagy negatív megítélése kapcsán vetődtek fel tavaly a legerősebben a műkritika ideális és aktuális státusza közötti feszültségek, a provokatív állításokra épülő, de szakmailag alátámasztott szövegek szinte teljes hiányának okai, vagy olyan produktív vitapontok, mint hogy egy projekten belül mi hogyan képezheti kritika tárgyát. Olyan témák, amelyek a kortárs művészeti szféra fokozódó kommercializálódása, a kritikai és komplex, művészettörténeti és művészetelméleti összefüggésrendszerben gondolkodó, autonóm diskurzus számos ok együtthatásából fakadó meggyengülése, illetve az azzal párhuzamosan megerősödő, piaci szempontokat, szakmai, teoretikus súlytalanságot érvényesítő narratívák és értékrendek, valamint egy ennek megfelelő, „You.hu-szemléletű sajtó” idején nem is lehetnének égetőbbek. Kozák Zsuzska szövegének akkurátussága, merész argumentációja és következtetései vita tárgyát képezhetik, de a jelölések aligha az adott kiállítás megítélésének vagy az azzal kapcsolatos egyes állítások kikezdhetetlenségének szólnak, hanem annak a kockázatot, illetve negatív álláspontot vállaló, potenciálisan megosztó szövegek iránti általános igénynek, amelyet a díjazással az AICA-díj zsűrije is bátorítani szeretne.

(Zemlényi-Kovács Barnabás)

LEGJOBB EGYÉNI KIÁLLÍTÁS (MEGOSZTVA)

Chilf Mária: A minták kötnek, ICA-D Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros, 2023. szeptember 29. – november 10. Kurátor: Zsinka Gabriella

A zsűri úgy találta, hogy a „legjobb egyéni kiállítás” kategóriában egymással nagyon nehezen összehasonlítható projektekre érkeztek jelölések, ezért azt két részre bontottuk, az egyiket egy retrospektív tárlatnak, a másikat pedig az egyéni, projektalapú kiállításoknak szánva.

Döntésünk a retrospektív kiállítások esetében Chilf Mária A minták kötnek című, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben 2023. szeptember 29. és november 10-e között bemutatott tárlatára esett.

Chilf mária a minták kötnek ica d kortárs művészeti intézet – dunaújváros 2023

Chilf Mária - A minták kötnek, ICA-D Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros, 2023

Chilf Mária az 1990-es évek közepén induló, gazdag életművéből Zsinka Gabriella kurátorral való együttműködésben egy elegáns és emlékezetes, az intézmény lehetőségeinek megfelelő léptékben szelektált retrospektív jött létre. A kiállítás az elmúlt két évtized munkáiból válogatott; valószínűleg helyhiány miatt nem szerepeltek a 90-es évek installációi, csupán néhány idézet-szerű mű képviselte a korai alkotói évtizedet.

Az Uitz terem előtt két szimbolikusnak tekinthető mű szerepelt, amelyek a kiállítás fő irányait is kijelölték. Az egyiken két egymásra helyezett széken álló, embernagyságúnál kisebb, a művészt élethűen megjelenítő bábu írta fel a falra az „Igazolom a létem” szöveget. Ez egy 2013-as installációból származó elem, amely az alkotásra, mint a művész identitását meghatározó tevékenységre vonatkozó reflexió és egy retrospektív tárlathoz illő felvetés. A másik, a "Chilf-figurával” szemben elhelyezett, emblematikus műegyüttes, két barlangot ábrázoló akvarell volt, melyeket értelmezhettünk egyfajta belső utazásra invitálásnak is. Ilyenek az Uitz teremben bemutatott, az elmúlt tíz évből származó, család- és identitástörténeteket feldolgozó akvarellek, fotókollázsok és e két technika kombinációjából születő, nagyobb és kisebb méretű művek.

A mélyfúrás Chilf munkáiban vonatkozhat társadalmi összefüggésekre is. Az „ami személyes, az politikai” feminista követelést tűzte zászlajára a 2010-ben, a mezőszemerei művésztelepen készített sorozatában. A kézimunkából nehezen megélő asszonyok alulfizetett munkájára mutatott rá azzal, hogy felkérte őket, hímezzék meg saját portréjukat, egy általuk készített munkát a kezükben tartva. Szakmai önreflexió és szolidaritás tükröződik a sorozat 2022-ben folytatott darabjain, ahol művésznőket kért meg ugyanerre, és maga is készített egy ilyen önarcképet. A 2022-es MODEM-es Holnemváros című kiállításra készült Vonulás a politikai környezet személyes életünkre gyakorolt hatására utal. A többrészes fotókollázson múltbeli és jelenlegi emlékművek, gyárak, tömegek vonulnak el a szemünk előtt, térben és időben összekeveredve. A művész kifejezetten erre a kiállításra öt dunaújvárosi tablót is készített, amelyeken felbukkannak a város ikonikus helyszínei, szocialista múltbeli és mai emlékművek, politikusok, a helyi közönséghez is közel hozva a művet.

Az ICA-D új tereiben Chilf Mária egy másik fő témájával, a személyes traumafeldolgozással foglalkozó művei kerültek a középpontba; most csak kettőt megidézve, az ismert akvarell-sorozat, a Brumival bármi megtörténhet (2005) és a Mosolyogni tessék (2010) című installáció, ahol egy csoportterápiát idéző körben ülnek emberméretű bábuk, mindegyikük arca helyén tükörrel.

Az új épületrész ún. pincegalériájában két évtizeddel ezelőtti munkáit láthattuk, ahol az elképzelt testbelsőket tájakként ábrázoló akvarellek (Testünk rejtett titkai, 2003) és ipari tevékenység által roncsolt tájak fotódokumentációján a volt kelet-német bitterfeldi vegyi gyár nyomai jelentek meg egy térben (Terhelt helyek, 2003-5). Majd mintegy a két témát összekapcsolva szintén akvarellel készült munkákon sérült tájak, ipari romok mint élőlények próbálnak gyökeret ereszteni, újra tájjá válni. Ezek a művek korán, a hazai szélesebb nyilvánosságban sokkal később tudatosult, az ökológiai katasztrófához vezető problémákat jelenítettek meg.

Ahogy A minták kötnek cím is utal rá, a személyes, de akár a kollektív tapasztalatok meghatározzák nemcsak az ember, hanem az alkotó mozgásterét is. A minta pedig az, hogy a középgeneráció művészeinek (40-60) nem projektalapú bemutatása gyakran hiányzik az országos szinten is kisszámú, közepes és nagynak mondható intézmények kiállításpolitikájából (összesen alig 10-et lehet összeszámolni). Márpedig ez elengedhetetlen egy még alakuló ouvre feldolgozásához is. Chilf Mari retrospektív kiállítása az év egyik fontos kivétele volt, amelynek díjazásával a zsűri erre a problémára is szeretné ráirányítani a figyelmet.

(Hegyi Dóra)

Horváth Gideon: A sebezhetőség mítoszai, Glassyard Galéria, Budapest, 2023. február 24. – április 14. Kurátor: Páldi Lívia

Horváth Gideon A sebezhetőség mítoszai című kiállítása az elmúlt közel egy évtizedben végzett elméleti és művészeti útja egyfajta összegzésének is tekinthető, amelyben az ökológiai, mitológiai és queer szálak egy konceptuálisan kifinomult, autonóm gondolati hálót rajzolnak ki, miközben karakteres formanyelvének érzékisége nemcsak vizualitásában és haptikusságában ragadja magával a nézőt, hanem a méhviasz használata révén még a szaglásunkra is hat. Kiállítása nemcsak egy koncepciózus mű-együttes, hanem a galéria tereit a tárgyak narrációjába értelmezési keretként beépítő installáció. Horváth Gideon az xtro realm csoport alapító tagjaként több műfajra és diszciplínára is kiterjedő módszerekkel foglalkozott ökológiai kérdésekkel és kulcsszerepe volt a kortárs ökofilozófia, antropocén/kapitalocén-elméletek, illetve a spekulatív realizmus és az objektumorientált ontológia diskurzusainak hazai megismertetésében, olvasókörök, workshopok, kiállítások vagy épp az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség révén. Önálló munkássága szinte „organikusan” fejlődött tovább azzal, ahogy kitüntetett anyagává tette a méhviaszt, és ennek a természetes, jellegzetes sárga, az emberi bőrrel is rokonítható színű matériának a használatával, illetve a klasszikus szobrászat eszközeivel készít természeti, illetve testi formákat, folyamatokat középpontba állító installációkat. A méhviasz-műrészeket fémből készült elemekkel kontrasztálja és kombinálja, melyek egy része egyedi, szobrászati tárgy, másik része pedig tömegtermelésben előállított tartozék vagy támaszték.

Horváth gideon

Horváth Gideon - A sebezhetőség mítoszai, Glassyard Galéria, 2023, fotó: Biró Dávid

Szinte egyedülállóan a kortárs magyar szcénában, Gideon újabb, egyéni műveiben következetesen kapcsolódik a queer-diskurzushoz és -szemlélethez, de a queerness nála nemcsak téma és szellemi háttér, hanem módszer is egyben. A művek nem az elmélet illusztrációi, hanem az elméleti diskurzus megfontolásai alapján létrehozott, a képzőművészet vizuális „logikáját” követő „vizualizációk”. Műveinek talán épp ez az oldala annyira sajátos. A tárgyak, installációk az elmélet ismerete nélkül is működnek, de a filozófiai és politikai háttér az értelmezés mélyebb rétegeit képes megnyitni, ahogy a formafilozófiai megoldások segítenek szenzuálissá, átélhetővé tenni az elméleti belátásokat. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy a Gideon által használt elmélet egy olyan komplex, kritikai gondolkodásmód, amely a normáktól eltérő szubjektumokat a mai társadalom (azaz a globális kapitalizmus), a politika (azaz a liberalizmus) és a kulturális reprezentáció (azaz a mainstream és az alárendelt viszonya) aspektusaiból értelmezi. Ez az elmélet az antik hagyományt a saját historiográfiája részeként nézi. A réginek és a mainak ez a kifinomult viszonyrendszere tovább erősíti Horváth Gideon munkájának elméleti és esztétikai összetettségét és erejét.

(Timár Katalin)

LEGJOBB CSOPORTOS KIÁLLÍTÁS/KURÁTORI PROJEKT

Dabi-Farkas Rita – Popovics Viktória: Vigyázat, törékeny! Handle with care! Ludwig Múzeum, Budapest, 2023. szeptember 15. – 2024. január 14.

Megtiszteltetés számomra, hogy méltathatom Popovics Viktória és Dabi-Farkas Rita közös gondoskodó munkáját, amellyel a Vigyázat, törékeny! Handle with care! című kiállítást létrehozták.

A gondoskodás témaköre a „levegőben van”; aktuális a világban és itt; most és többszáz éve. A gondoskodás szeretetből fakad – pontosítok: szeretetből is fakadhat. Magyarországon azonban messze nincs még a köztudatban, hogy a gondoskodás munka is, és mint ilyen alábecsült és fizetetlen, vagy jó esetben alulfizetett. A gondoskodás emellett láthatatlan, és a nemek között egyenlőtlenül oszlik meg, azaz túlnyomórészt nők végzik.

A gondoskodás a legnagyobb időráfordítást igénylő munka, a kapitalista gazdaság rejtett erőforrása; „...nemcsak a produktív munka előfeltétele, hanem az értéktöbblet-felhalmozásnak is, ennél fogva pedig ... a kapitalista termelési mód ... előfeltétele (...); a globális felhalmozás... demográfiai előfeltételként szolgál a tőkés termelési mód expanziójához. ...A válságidőszakban a [háztartások]... rugalmasságát felhasználva a tőke lejjebb tudja szorítani a béreket és az informális [a gondoskodó] ... munkára terhelni a túlélés súlyának nagyobb részét vagy egészét. Ezáltal a reproduktív munka [a gondoskodás] a bérmunka fluktuációjának a társadalmi költségeit viselő pufferként is működik.”

Vigyázat törékeny

Dabi-Farkas Rita – Popovics Viktória: Vigyázat, törékeny! Handle with care! Ludwig Múzeum, fotó: Rosta József

De mi történik, ha maga a gondoskodás is válságba kerül? Ahogy az ma zajlik. A Vigyázat, törékeny! kiállítás azért rendkívül időszerű, mert ezt a kérdést implikálja. De hogy elnyerje az AICA kurátori díját, további erényekkel is kellett bírnia.

A kiállítás nemcsak problémafelvetésében kiemelkedő, hanem abban is, ahogy a művész-múzeumpedagógus és a művészettörténész-kurátor az első pillanattól fogva együttműködött. Átgondolt kurátori koncepciójuk mentén a gondoskodás igen átfogó és egyben differenciált fogalmával dolgoztak, érzékeny a válogatásuk, hagyták, hogy a művek beszéljenek, amelyek az erős koncepció és az értelmezést valóban segítő szövegek dacára sem lettek illusztrációk. Dabi-Farkas Rita és Popovics Viktória lehetőséget nyújtottak arra, hogy a műveken keresztül átgondolhassuk és érezhessük a gondoskodás mindent behálózó szerepét a születéstől a halálig, a táplálástól az ápolásáig, az elesettek, gyengék, szegények, alkoholisták megsegítéséig.

Kurátori állásfoglalásuk szerint a gondoskodás „Értelmezhető önmagunkra vonatkoztatva (öngondoskodás), a személyközi kapcsolatok szintjén [...], de kiterjeszthető a természeti létezőkre, tágabb értelemben pedig magára a Földhöz való óvó viszonyulásra is. A kiállítás arra keresi a választ, miként értelmezhető a gondoskodás sokrétű fogalma, és mi a művészet (és a múzeum) szerepe annak újragondolásában.”

Az AICA-díj zsűri szerint azonban az volt legfőbb erénye (amivel végül kitűnő versenytársait megelőzte), hogy módszereivel, projektjeivel túlmutatott saját határain, azaz egy nagy intézmény reprezentatív kiállításán. Amikor pedig szó szerint kilépett a kiállítótérből és a múzeumból, akkor nem A művészet, hanem a gondoskodás számára nyert újabb tereket és annak újabb aspektusait mutatta meg.

„Fontos alapvetés volt ... a művészet gyógyító, javító potenciáljának gondolata” – írták, és erre példát is mutattak.

(Tatai Erzsébet)

A zsűri továbbá kiemelte az egyéni kiállítások közül Igor és Ivan Buharov: Minket anarchistákat nem nyugtalanítanak morálgiliszták (Kassák Múzeum, kurátor: Erdődi Katalin) című tárlatát, a csoportos kiállítások közül pedig A kétely felfüggesztése (Néprajzi Múzeum, kurátorok: Frazon Zsófia és Wilhelm Gábor), illetve Az erőszakról (Budapest Galéria, kurátor: Páldi Lívia) című kiállításokat.

A tagság által jelölt kritikák és kiállítások a következők voltak:

LEGJOBB KRITIKA

Balkó Dorottya: Te és Én együtt lebegünk – A kortárs magyar fotográfia tét nélküli összefoglalása. Designisso

Benedek Kata: Trash of Köztér

Kozák Zsuzska: Tinder-ikonográfia a magyar pavilonból. A mű

P. Szűcs Julianna: Ami a mából hiányzik. Gondolatok Mácsai István kapcsán. Artmagazin

Varga Tünde: Folyamatos múlt, avagy az alárendelt hangot kap. Artmagazin Online

LEGJOBB EGYÉNI KIÁLLÍTÁS

Borsos Lőrinc: A jövő gyermekéhez. MűvészetMalom, Kurátor: Miklósvölgyi Zsolt

Chilf Mária: A minták kötnek. ICA-D, kurátor: Zsinka Gabriella

Czene Márta: Ez nem az én testem. Inda Galéria

Dezső Tamás: Coda. Einspach Fine Art, kurátor: Cséka György