A november 22-én nyíló kiállításon látható három videómű mindegyike hang nélküli, a csend köti össze őket. Az emberi pszichéről szóló alkotások a művész júliusi halálát követően egyben mementóként tisztelegnek Bill Viola munkássága előtt.

Bill Viola a videóművészet egyik legfontosabb alkotója, a vágás nélküli, lassú mozgás, az analóg, trükkök nélküli kamerahasználat védjegyévé váltak.

Évekig Firenzében élt, ahol az Art/Tapes/22 videóstúdióban megismerkedett Nam June Paik, Bruce Nauman és Vito Acconci videóművészekkel, akik nagy hatást gyakoroltak rá. Utazásai erősen befolyásolták művészi fejlődését. Indonéziában, Jáva szigetén hagyományos szertartásokat filmezett, Japánban, Daien Tanaka zen mesternél a buddhizmust tanulmányozta. Pályájában, művészi érdeklődésében nagy szerepet játszottak a világvallások a nyugati kereszténységtől az iszlám szúfizmusig. Videóműveiben az emberi lét univerzális témái, az érzelmek, a szenvedés, az elmúlás és megváltás kérdései kerülnek középpontba. Legtöbb művében emberi alakok mozgásával és természeti elemekkel való találkozásával, egymás közti interakciókkal szemlélteti az emberi lélek változásait, felemelő vagy lesújtó katartikus élményeit.
Együttműködött rendezőkkel, színészekkel, zenészekkel is, például 2000-ben a Nine Inch Nailsszel koncertjük színpadképének kialakításában, 2005-ben pedig Peter Sellars operarendezővel a Tristan Projectben.

A kiállítást Bill Violával és alkotótársával, feleségével, Kira Perovval együttműködésben készítették elő. Látható lesz a Csendes hegy (2001), a Találkozás (2012) és az Ősök (2012), emellett vetítik Christian Lund 2011-ben készített portréfilmjét is. 

„A művek rendszerint hosszú perceken keresztül vezetik fel azt a pillanatot, amikor bekövetkezik az a megvilágosító fordulat, amely a művek jelentését adja. A néző érzelmi felkészítése, várakoztatása fontos része a műveknek, ami növeli azt a hatást, amely a csúcsponton bekövetkezik. Az idő így metaforája lesz az élet eseményeinek, amelyek megértése és értéke az odavezető út karakteréből adódik.” – írja Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora. A vele felvett beszélgetésben és a Rényi Andrással készült podcast epizódban lehet tovább hangolódni a 22-i nyitás előtt. 

A NEO Kortárs Művészeti Tér és a MOME Média design képzésének együttműködésében halló és hallássérült diákok együtt vehettek részt a kiállításhoz kapcsolódó workshopokon, drámafoglalkozásokon, vezetett meditáción, tánc alapú kreatív/önismereti alkalmakon jeltolmácsok segítségével. A kurzus során készült videóművek kísérőkiállításként egészítik ki a Csendet. A további programokról; előadásokról, tárlatvezetésekről és workshopokról itt lehet tájékozódni.