Gold und Liebe IX – Šimon Sýkora

Humor, szégyen és gátlástalanság

Molnár Ráhel Anna

Šimon Sýkora (1990) Prágában és Bécsben él és dolgozik, 2019-ben végzett a prágai Képzőművészeti Akadémián (AVU). Részt vett az Unarte Bukarest (2016) és a TNUA Taipei (2018) tanulmányi programjain. Művészi attitűdjét a primitivizmus és érzékenység jellemzi – olyan témákkal dolgozik, mint az abszurditás, a szégyen, az irónia vagy az apátia. A festményein távoli karaktereket, olyan terek némán provokatív lakóit merevíti ki, amelyeknek szabályairól semmit sem tudunk; míg performanszain a politikai extrémizmus bizarr szféráiba merül.

Korábbi egyéni kiállításai: Turning Stranger (Egyre furcsább), Polansky Gallery, Brno; Savage Season (Vad évszak), Philip Kolychev-vel, Medium Gallery, Pozsony; Logic of Nausea (Az undor logikája) Martin Kyrych-kel, Gallery Jelení, Prága; Eyes closed, Fingers Down (Csukott szemmel, ujjakkal lefelé), Pragovka Gallery, Prága. 

Fontosabb csoportos kiállítások: 7 Reasons to smile more (7 ok, hogy többet mosolyogjunk), Holesovicka Sachta, Prága; Tomorrow, I Will Take a Knife to Your Confidence (Holnap kést fogok a magabiztosságodra), A.M.180 Gallery, Prága; Spring is Always Doomed (A tavasz mindig átkozott), Lume Laboratorio, Milánó

Kezdhetnénk a radikális politikai csoportok – absztrakt és fizikai – területétől. A festészettel párhuzamosan performanszaid is voltak, amelyek során radikális jobb- és baloldali csoportok eseményein vettél részt. A diplomamunkád is erre a témára épült.

Ez inkább valamiféle„performatív trollkodás”. 2019-ben kezdtem játszani az ötlettel, amikor Sus Zwick és Muda Mathis vendégoktatókhoz jártam Prágában az AVU-n. Segítettek megtalálni egy olyan debilfigurát, aki valójában mindig jelen volt, és akinek lényege a humor, a szégyen és a gátlástalanság. Egy szintén festő barátommal, Martin Kyrych-kel közösen elkezdtünk egy videósorozatot. Főleg a patrióta front eseményein forgattunk, de köztük volt például a (valaha liberális) Bársony Forradalom évfordulójának rendezvénye is, ami az elmúlt években elég giccses és kimerítő kezdett lenni.

Spring

Spring is always Doomed, Lume Laboratory, Milánó, 2019. Fotó: Ida Tauslova

Az én gondolatmenetemben a komédiát itt egy majdnem mágikus, primitivista logika hozza felszínre – ami úgy fosztja meg a tárgyát hatalmától, hogy kisajátítja identitását, majd gúnyt űz belőle. Kritikus azonosulásnak is nevezhetjük. Hogy látod ezt, és hogy változott a komédia aspektusa az elmúlt három évben?

A primitivizmussal mindenképp lehet engem azonosítani, azt hiszem ennek az elfogadása volt az első lépés. Egyes újságírók radikális csoportokba épültek be, és életük kockáztatásával hoztak nyilvánosságra különböző sokkoló felvételeket. Ez nekünk sosem volt célunk. Közel kerültünk bizonyos emberekhez és csoportokhoz, de Csehországban ez nem olyan nehéz. A kérdés inkább az, hogy miért akarsz közelebb kerülni – ennek az abszurd patrióta YouTube-vloggerek iránti vonzalmamhoz van köze. Csak fel akartam őket keresni a hülyeség egy még távolabbi szintjéről, hogy lássam, egyáltalán ráharapnak-e, és így is lett. Egy alkalommal beszivárogtunk egy karácsonyi bulira, amit egy „Fehér Heteroszexuális Férfiak Szövetsége” nevű csoport rendezett. Ott volt többek közt Jana Yngland Hrušková énekes – Csehországban közismert szereplő –, aki a közösségi médiában terjeszti iszlamofób programját, időnként  állatos filterekkel vagy auto-tune-nal megspékelve. (Most áthelyezte tevékenységét a kormány korlátozásai elleni kampányra, a hazafias front nagy részéhez hasonlóan.) Az az egész este olyan volt, mintha egy másik világban lettem volna. Egyedül én táncoltam a zenei performanszára, és végül együtt tapsoltunk az orosz Katyusa dalra. A különböző szerek közrejátszottak, hogy le tudjak küzdeni bizonyos határokat és félelmeket. Végül is nem volt túl nagy a különbség a között, hogy candyflipen* masírozok-e a liberálisokkal, vagy részegen nézem, ahogy Marine Le Pen ordít a színpadról. Mindkettő simán szörnyű volt, és csak örülök, hogy nem egy rasszista demonstráción éltem át a bad tripet.

De hamar nyomasztani kezdett az egész, az utolsó ilyen esemény már elég erőszakosra fordult. Túl sok beszélgetésbe elegyedtem már, neo-nácikkal is, ésegyikük megütött egy arra járó színesbőrű férfit. Nagyjából ez volt az a pont, ahol úgy döntöttem, nem csinálom tovább. Nem tudtam már merre tágítani. Most is figyelem a helyzetet, de nem hiszem, hogy bármilyen művészeti produktum lesz belőle. A 2019-es és a mai helyzet közti különbséget elég erősen érzékelem. A jelenlegi tüntetések veszélyesen komollyá váltak, és nagyon is alulértékeljük a hatásukat. Ezek a csoportok egyáltalán nem formálnak egységet, de a nacionalista érzelmek hirtelen egyre nagyobb teret nyernek. Nem érzek már semmiféle igényt a párbeszédre, megértésre, de még a komédia alkalmazására sem. Ebben a kérdésben már inkább a gyűlölet vezérel. Csehországban viszont a legnagyobb probléma még mindig az oligarcha miniszterelnök és az ország vezetőinek inkompetenciája.

Spill the cup

Spill the cup, 7 reason to smile more, Holešovická Šachta, Prága, 2020. Fotó: Světlana Malinová

Turning

Pilgrimage, Turning Stranger, Polansky Gallery, Brno, 2020. Fotó: Jan Kolsky

Meg tudod ragadni, mi vonzott a radikális jobboldali közösségekhez, mint – mondjuk úgy – egy performatív kutatás tárgyához? Van a festészeteddel közös elem?

A jobboldali szcénára irányuló fókusz az antifasizmusból jött, én a baloldali közösségekkel azonosulok. Egy stabil társadalomban valószínűleg nem hagytam volna el a festőműterem kényelmét, és persze tisztában vagyok vele, milyen jelentéktelen volt a hozzájárulásom. Inkább látom benne a naivitás demonstrációját, mintsem a polgári engedetlenséget. Magukat a performanszokat nem nevezném kutatásnak, ez inkább egy bizarr eszköz, hogy közelebb kerüljek a tulajdonképpeni témához, a radikális jobboldali környezethez. A politikai aktivizmus nem túl nyitott az egyéni projektekre, szóval a hozzáállásom más és talán kicsit enigmatikus volt sokak szemében. Volt olyan időszak, amikor próbáltam összekötni ezt a festészettel, de erőltetettnek éreztem. Néha vannak kapcsolódási pontok, de általánosságban más témák és attitűdök jelennek meg a két területen.

Ehhez a nagyon aktuális politikai kontextushoz képest a képeid egy teljesen eltérő, expresszív, szürreális fantasy-világot építenek, de a komédia és irónia – valamilyen rezignált érzékenység és játékosság – mégis összeköti őket. A régió politikai realitásának valódi abszurditása felől is látom ezt a kapcsolatot.

Ez igaz, valószínűleg az egyik nem létezhet a másik nélkül, legalábbis ebben a formában. A performanszok után az apátia és elidegenedés természetesen vezetett a festményekhez, de azért még mindig megvan bennük a humor nyoma. Főleg mostanában érzem, hogy kezdem elengedni a festészeti médium határait, a régi felfogásomat, és egyszerre egy újfajta szabadságot is lassan megtapasztalok benne. 

No by bpo off site group show at artillery warehouse

NO by BPO Off-Site Group Show, Artillery Warehouse, Olomuc. Fotó: František Hanousek és Jakub Hájek

Ha már a festészetnél tartunk és olyan fogalmaknál, mint az apátia, a cselekvésképtelenség és az ellenállás személyesebb terei: mostanában (főleg Csehországban) van egy fiatal generációs művészeti trend, amire a személyesség és eszképizmus mellett a – leginkább a 90-es évek popkultúrájának vizualitásából kiinduló – fantasy, boszorkányság és videójátékok esztétikája jellemző. Mint trend ez gyakran sematizál is. Te hogy viszonyulsz hozzá?

Igen, az elmúlt években ez lett az általános vizuális nyelv. Az idősebb generáció számára talán befogadhatatlan, legalábbis Csehországban. A fantasy nagy szerepet játszott fiatalabb koromban, az RPG Dungeon & Dragons, a Magic: The Gathering kártyagyűjtő játék (néhány tájképfestő nagy hatással volt rám), Warhammer 40K-figurák, pc-játékok és az unokatestvéreimmel való LARP-csaták segítettek túlélni az iskolát. Ők egyszer még egy DIY láncpáncélt is készítettek nekem ötven méter drótból. Emlékszem, milyen volt cingár tizenhárom évesként viselni ezt a nehéz páncélt, egy ragasztott törpe-műszakállal az arcomon –  persze minden csatát elvesztettem. Szóval ami a középkori, fantasy-esztétikával megy mostanában a kortárs művészetben, számomra elfogadható és érthető, de nem vagyok elájulva minden tündéres rajztól, amit meglátok. Naivitás azt hinni, hogy mindenkit a legjobb szándék vezérel. Azt hiszem, én nem is képviselem annyira a munkámban, de nem bánom, ha neo-romanticizmussal vádolnak.

Hol vagy most? Különösen a folyamatos válságok közepette érzem úgy, hogy a rezidenciahelyzet nem annyira eredeti funkcióját szolgálja, inkább ideiglenes menedékként működik.

Pontosan, most az Egon Schiele Központ rezidenciaprogramján bujkálok, Český Krumlovban. Ez egy kicsi város, tizenháromezer fős népességgel és évente kétmillió turistával. Valószínűleg én vagyok most az egyetlen kívülálló itt. Furcsa, de izgalmas is a bezárt ajándékboltok közt mászkálni. És persze az egész rezindenciajelenség problémás, mindig kérdés, hogy oldod meg a munkahelyeddel, az albérleteddel vagy a családoddal. De élhetsz stabilabb bázis nélkül, váltogatva a helyeket és tologatva a komolyabb döntéseket. Én egy ideje személyre szabott rezidenciákon élek, pár hely között ingázok, és ez a nomád élet most illik is hozzám. 

* candyflip: kábítószer, az LSD és az MDMA kombinációja

Birches 7 reason to smile more holesovicka sachta prague ph svetlana malinová

Birches, 7 reason to smile more, Holešovická Šachta, Prága, 2020. Fotó: Světlana Malinová

Screenshot 2021-02-04 at 15.12.41.jpg
Gold und Liebe VI. – MŰTŐ

MŰTŐ is an artist-run independent platform and art collective. Presenting diverse programs since 2016, it works on expanding the boundaries of art, focusing on emerging Hungarian and international artists. MŰTŐ’s community is built through critical curatorial approach and democratic structure based on DIY culture. Having been part of this community as a member of the team and still working together on the Alterum artist-run network, we’ve talked with Zsófia Kókai, Flóra Pálhegyi and Veronika Romhány about the present and future of MŰTŐ, shifting structures and expanding horizons.

muto.jpg
Gold und Liebe V. – A barátságról és a másság érzéséről szól

2020 nyarán felvettünk egy rádióműsort egy regionális együttműködési projekt résztvevőivel. Az együttműködést a budapesti MŰTŐ tagjaival együtt szerveztük, 2019-ben kaptuk meg rá az International Visegrad Fund támogatását.

Screenshot 2020-11-16 at 19.38.11.jpg
Gold und Liebe

Most, a vírushelyzet újbóli fellángolása idején fontos, hogy többet foglalkozzunk közvetlen környezetünkkel, a távoliak helyett a közelebbi történésekre fókuszálva. A pandémia a művészeti közegre is igen súlyos csapást mért, ezért nem árt, ha kicsit nagyobb figyelmet szentelünk régiónk friss és alternatív közösségeinek, kezdeményezéseinek, amelyek kiutat mutathatnak az adott helyzetből, illetve válaszokat adhatnak a valamennyiünket érintő kérdésekre. (A szerk.)

Screenshot 2020-11-23 at 16.02.20.jpg
Gold und Liebe II. – Nincsenek határok

A Hyperlink Athens két fiatal görög művész, Alexandra Koumantaki és Yannis Voulgaris projektje, független kurátori platformja és önálló, elasztikus művészi entitása. A kollektíva 2017 óta alakul át és újra a művészi és kurátori munkát, a valós és virtuális teret, illetve a műtárgy mediális határait lebontó és újraértelmező együttműködéseken, térspecifikus, off-site és in-situ munkákon keresztül.

Screenshot 2020-12-11 at 11.16.57.jpg
Gold und Liebe III. – Mesék mutánsoktól

A (New) Constellation, vagyis a T(n)C Várnai Ágnes és Tina Kult 2017-ben alapított együttműküdése. A Bécsben élő művészek a legkülönfélébb médiumokban dolgoznak, beleértve a virtualitást, a 3D szobrokat vagy a divattervezést. A T(n)C különböző diszciplínák ötvözésével kapcsolja össze a digitális és fizikai realitásokat és teremt immerzív installációs szituációkat; az együttműködésen keresztül keresi a kollektív történetmesélés határtágításának területeit.

4.jpg
Gold und Liebe IV. – Plague

Plague is a curatorial group founded in Krasnodar, Russia in 2018. It was created by three young artists, Arthur Golyakov, Stas Lobachevskiy, and Vanya Venmer. In their curatorial and artistic practice, they discover such issues as post-graffiti aesthetics, occult roots of capitalism, non-human and object-oriented agenda, and other newest artistic topics.

uk5.jpg
Gold und Liebe VII. – Utca & Karrier

Az Utca & Karrier (U&K) egy underground platform, melynek fókuszában a politika, a kultúra és a művészet állnak. Célja, hogy reprezentálja a kritikus, fiatal alkotói közeget, teret biztosítson új véleményeknek, gondolatoknak és intézményellenesen építsen intézményt. A magazin 2018-ban alakult Budapesten, azóta is folyamatosan bővülő alkotói és szerzői körrel működik. Az eddigi öt lapszámot követően (Application, Violence, Knifes, Flames és Golden Age) az U&K jelenleg a hatodik, Phoenix című kiadására készül.

goldundliebe_8_5.jpg
Gold und Liebe VIII. – Az utópia a megvalósult hasztalanság

A Rhizome Parking Garage egy decentralizált művészeti projekt, amely vizuális művészeten, szövegeken és horizontális hálózatok létrehozásán keresztül igyekszik felkelteni a strukturális aszimmetriák elmozdításának vágyát.