Gold und Liebe XI. – Bublina

Molnár Ráhel Anna

A Bublina online magazin szerkesztői a brnói FaVU VUT művészeti egyetem különböző stúdióinak hallgatói. Olyan multimediális platform, amelyen keresztül a digitális magazin médiumának, valamint a prezentáció, a dialógus és az együttműködés lehetőségeit vizsgálják. A Bublina harmadik kiadásával – Brave Space – a feminista művészeti intézmény gyakorlatához csatlakozik, amely lényegében lefedi a szerkesztők munkamódszerét és saját szabályait. A csapat legfontosabb célja, hogy támogassa hallgatótársait és olyan, önszerveződő intézményt hozzon létre, amelyet a progresszív attitűd és kommunikáció jellemez, nemcsak a nyilvánosság felé, de a kollektíván belül is.

Mit jelent a „bublina” szó, és mi a jelentése a magazin nézőpontjából? Hogy viszonyul a munkátok ehhez a fogalomhoz?

A „bublina” csehül buborékot jelent. Eleinte a magazin médiumáról és e médium lehetőségeiről gondolkodtunk. Amikor kitaláltuk ezt a nevet, arra is rájöttünk, hogy a magazinunk egy konkrét társadalmi buboréknak fog szólni. El akartunk játszani a különböző buborékok közti kapcsolatok lehetőségével. A Bublinát egyrészt azért kezdtük el, mert jobban meg akartuk ismerni az egyetemünkre járók munkáját. Tisztában vagyunk vele, hogy a művészeti tanulmányainkkal mi is egy zárt buborékon belül mozgunk. Idővel viszont szeretnénk lebontani a közegek határait és olyan témákat is bevonni, amelyek a tágabb közönség számára is elérhetőbbek.

A magazin terjesztésének olyan formái érdekelnek minket, amelyek segíthetnek egy tágabb olvasói bázis megteremtésében. A buborékra úgy is tekinthetünk, mint egy tartályra, ami valamiféle pillanatnyi esszenciát ragad meg térben és időben. Rugalmas, és a belső feszültségtől növekszik. Azzal foglalkozunk, hogyan fújhatjuk fel úgy, hogy túléljen, és ne pukkadjon ki. Tudjuk, hogy a buborékok sérülékenyek. Nem egy múló pillanatig akarunk vagánykodni.

Presentation 1st issue5

Beszéljetek a csapatról a magazin mögött! Szerkesztőségként hogyan dolgoztok együtt? 

Kilencen csináljuk a magazint, mindannyian a FaVU különböző stúdióiba járunk: Bára Bažantová, Dominika Dobiášova, Jiři Gruber, Jakub Mynař, Lukáš Prokop, Tadeáš Polák, Kristýna Sidlárová, Tamara Spalajkovic és Weru Špundová. Elég különbözők az egyéni elképzeléseink, tapasztalataink és a hátterünk. Mindannyiunk más-más, és egyszerre több feladatot lát el – grafika, vizuális tervezés, szövegírás, social media, programozás, szerkesztés, határidő-figyelés, konzultáció, kreatív ötletek, ezek mind ide tartoznak. Mindenki a saját motivációja, kapacitása és érdeklődése szerint vesz részt ebben. Érdekel minket a magazinkészítés munkaetikája, és a kezdetektől igyekszünk olyan arányosan és igazságosan elosztani a munkafolyamatokat, amennyire csak lehetséges. Ebbe beletartozik az egyenlőség, a gazdaságosság, az idő, a nyomás, a felelősség, a kommunikáció, a támogatás és a gondoskodás.

Mivel mi alakítjuk ki a saját szabályainkat, az önreflexió és a kommunikáció épp olyan fontosak számunkra, mint az, hogy elég kifejezési teret adjunk mindnyájunknak. Rendszeres találkozóink vannak, a munka és a produktum pedig leginkább az egyéni felelősségünkön múlik. A magazinon keresztül igyekszünk platformot biztosítani a kísérletezésre mind a résztvevő művészek, mind a magunk számára. Nagyon sok erőt ad, ha látjuk, ahogy egy közösen elképzelt dolog megvalósul, és inspiráló egy olyan kollektívaként dolgozni, amiben egyensúlyban van a barátság és a munka.

Bublina

Hogy találjátok ki a magazin témáit? Az aktuális tematika a Brave Space – mire utal ez és hogy viszonyultok hozzá?

Attól függ: mivel horizontális modellben próbálunk működni, a témák általában a kollektívánk más-más résztvevőitől jönnek. A jelenlegi kiadás a művészeti egyetemek oktatási formáival foglalkozik. Ez valahol reakció is egy, a cseh művészeti szcénában folyamatos vitára, amit mostanában újra megnyitott Peter Kolárčik, az UMPRUM hallgatójának Na čom makáš (Min dolgozol?) című podcastja. A következő kiadásunkban pedig valószínűleg azzal fogunk foglalkozni, hogy létrehozzunk egy különböző fogyatékosságokkal élők számára is könnyen elérhető webes felületet.

Az egyes témák a saját megközelítésünket is inspirálják. Olyan teret próbálunk megteremteni, ahol mindenki szabadon kifejezheti a gondolatait, anélkül, hogy visszautasítanák. A Brave Space a radikális oktatási modellekben használt kifejezés, és egy olyan kommunikációs teret jelent, amelyben megjelenhetnek a bonyolultabb, fájdalmas és tabutémák. Megpróbálja kiegyenlíteni az oktatás kiváltságos és háttérbe szorított résztvevőinek mozgásterét egy kiterjesztett, biztonságos térben, amely a kommunikáción keresztül teszi lehetővé a változást.

A marginalizált csoportok említésekor az akadémikus struktúra és művészeti közeg perifériáira gondoltok? A tevékenységetek az egyetemi közegből indul, így feltételezem, hogy elsősorban ezzel szemben vagytok kritikusak. Hogy látjátok ezt a rendszert Brnóban?

Az foglalkoztat minket, hogy hogyan vonjunk be olyan csoportokat, amik az intézményes művészeti világon kívül rekedve képviselik magukat. A legutóbbi számban az art brut szcénából mutattunk be egy művészt, most pedig néhány olyan szöveggel dolgozunk, amelyek közvetlenül foglalkoznak a művészeti oktatással, bizonyos intézmények etikai hozzáállásával vagy az akadémikus szisztémával, de több anyagban találkozunk LMBTQ témákkal, a szexuális erőszakkal és így tovább. 

Arra törekszünk, hogy a Bublina a közönség és a résztvevők számára is befogadó közeg legyen. Emiatt is gondoljuk újra a weboldalunkat: most egy olyan webes felületen dolgozunk, ami vakok és látássérültek számára is elérhető.

Őszintén szólva nem érezzük szükségét, hogy túl kritikusak legyünk a FaVU-val kapcsolatban, mert a rektorunk, Filip Cenek iszonyúan támogató a hallgatók igényei és vágyai felé, és az egész rendszer nagyon progresszív.

Bublina1

Bublina2

A Bublina nagyon is alkalmazkodik a digitális térhez: videókat, gifeket, hangot és más multimediális tartalmakat is bemutattok a szövegek mellett és azokhoz kapcsolódva. Én inkább látom ezt, mint a magazin hagyományos kereteinek tágítását – addig a szintig, hogy már inkább egy online kiállítás és a magazin határán mozog, amit csináltok. Mi a különbség a kettő között (ha van egyáltalán)?

Arról lehet szó, hogy ez a különbség nagyon finomnak tűnik, és talán valóban az is. Intuitíven azt mondhatjuk, hogy nálunk abban rejlik a különbség, hogy a „szerkesztőség” a tartalom készítésében is aktívan részt vesz – művekkel, nem csak kurátori szövegekkel. A kurátori munka mellett pedig ott van a szerkesztés, a nyelvtani ellenőrzés, és még sorolhatnánk. De alapvetően nem a különbözőséget keressük. A webes és nyomtatott magazinok, illetve az online kiállítási formátumok közti átfedések érdekelnek minket. Ezek kombinációja olyan egyedi korlátokat szab, amelyeket jól értünk mi is, és a külső résztvevők is. Ezek a konkrét korlátok a szerzőket közelebb is hozzák a formai limitekhez, amik elő is segítik a kreativitást, miközben a tartalmon dolgoznak; ellentétben azzal, mint amikor mondjuk olyan külső körülmények jelentenek korlátot, mint a nyomdaköltség. Az eredmény pedig egy sajátos tér, amely képes egy hagyományos galériába vagy szokásos cikk-központú online magazinba egyébként nem illő (művészeti) munkák befogadására. A saját identitásunkat is a tartalomhoz és a munkánk etikájához képest határozzuk meg, egy magazin vagy galéria státuszával szemben. A pozíció végül nem számít.

Bublina3

Bublina4

Screenshot 2021-02-04 at 15.12.41.jpg
Gold und Liebe VI. – MŰTŐ

MŰTŐ is an artist-run independent platform and art collective. Presenting diverse programs since 2016, it works on expanding the boundaries of art, focusing on emerging Hungarian and international artists. MŰTŐ’s community is built through critical curatorial approach and democratic structure based on DIY culture. Having been part of this community as a member of the team and still working together on the Alterum artist-run network, we’ve talked with Zsófia Kókai, Flóra Pálhegyi and Veronika Romhány about the present and future of MŰTŐ, shifting structures and expanding horizons.

muto.jpg
Gold und Liebe V. – A barátságról és a másság érzéséről szól

2020 nyarán felvettünk egy rádióműsort egy regionális együttműködési projekt résztvevőivel. Az együttműködést a budapesti MŰTŐ tagjaival együtt szerveztük, 2019-ben kaptuk meg rá az International Visegrad Fund támogatását.

Screenshot 2020-11-16 at 19.38.11.jpg
Gold und Liebe

Most, a vírushelyzet újbóli fellángolása idején fontos, hogy többet foglalkozzunk közvetlen környezetünkkel, a távoliak helyett a közelebbi történésekre fókuszálva. A pandémia a művészeti közegre is igen súlyos csapást mért, ezért nem árt, ha kicsit nagyobb figyelmet szentelünk régiónk friss és alternatív közösségeinek, kezdeményezéseinek, amelyek kiutat mutathatnak az adott helyzetből, illetve válaszokat adhatnak a valamennyiünket érintő kérdésekre. (A szerk.)

Screenshot 2020-11-23 at 16.02.20.jpg
Gold und Liebe II. – Nincsenek határok

A Hyperlink Athens két fiatal görög művész, Alexandra Koumantaki és Yannis Voulgaris projektje, független kurátori platformja és önálló, elasztikus művészi entitása. A kollektíva 2017 óta alakul át és újra a művészi és kurátori munkát, a valós és virtuális teret, illetve a műtárgy mediális határait lebontó és újraértelmező együttműködéseken, térspecifikus, off-site és in-situ munkákon keresztül.

Screenshot 2020-12-11 at 11.16.57.jpg
Gold und Liebe III. – Mesék mutánsoktól

A (New) Constellation, vagyis a T(n)C Várnai Ágnes és Tina Kult 2017-ben alapított együttműküdése. A Bécsben élő művészek a legkülönfélébb médiumokban dolgoznak, beleértve a virtualitást, a 3D szobrokat vagy a divattervezést. A T(n)C különböző diszciplínák ötvözésével kapcsolja össze a digitális és fizikai realitásokat és teremt immerzív installációs szituációkat; az együttműködésen keresztül keresi a kollektív történetmesélés határtágításának területeit.

4.jpg
Gold und Liebe IV. – Plague

Plague is a curatorial group founded in Krasnodar, Russia in 2018. It was created by three young artists, Arthur Golyakov, Stas Lobachevskiy, and Vanya Venmer. In their curatorial and artistic practice, they discover such issues as post-graffiti aesthetics, occult roots of capitalism, non-human and object-oriented agenda, and other newest artistic topics.

uk5.jpg
Gold und Liebe VII. – Utca & Karrier

Az Utca & Karrier (U&K) egy underground platform, melynek fókuszában a politika, a kultúra és a művészet állnak. Célja, hogy reprezentálja a kritikus, fiatal alkotói közeget, teret biztosítson új véleményeknek, gondolatoknak és intézményellenesen építsen intézményt. A magazin 2018-ban alakult Budapesten, azóta is folyamatosan bővülő alkotói és szerzői körrel működik. Az eddigi öt lapszámot követően (Application, Violence, Knifes, Flames és Golden Age) az U&K jelenleg a hatodik, Phoenix című kiadására készül.

goldundliebe_8_5.jpg
Gold und Liebe VIII. – Az utópia a megvalósult hasztalanság

A Rhizome Parking Garage egy decentralizált művészeti projekt, amely vizuális művészeten, szövegeken és horizontális hálózatok létrehozásán keresztül igyekszik felkelteni a strukturális aszimmetriák elmozdításának vágyát.

NO by BPO Off-Site Group Show at Artillery Warehouse.jpg
Gold und Liebe IX. – Šimon Sýkora

Šimon Sýkora (1990) lives and works in Prague and Vienna. He graduated from the Academy of Fine Arts, Prague in 2019. He participated in the study programs of Unarte Bucharest (2016) and TNUA Taipei (2018). His attitude as an artist is characterized by primitivism and sensitivity, working with themes such as absurdity, embarrassment, irony and apathy. Through his paintings, he captures distant characters, silently provocative inhabitants of terrains the rules of which we are not even aware of; while his performative practice dives in the bizarre spheres of political extremism.

4_summit.jpeg
Gold und Liebe X. – Hollow

A Hollow Szeri Viktor koreográfus, Páll Tamás játéktervező és Muskovics Gyula kurátor közös hallucinációit testesíti meg. A csoport 2018 óta valósít meg immerzív installációkat, tereket és valóságokon átívelő élményeket. Látható és immateriális erőiket zenével és játékmechanikával ötvözik, a koreográfiát és a kortárs tánc eszközeit pedig költészettel, kiterjesztett valósággal és szerepjátékos módszerekkel vegyítik. Munkáik világprototípusok, amelyekben a konszenzuális valóság uralkodó rendszerei megkérdőjelezhetővé és módosíthatóvá válnak. Eddig leginkább homály fedte témákkal foglalkoztak, mint például a dark roomok, a millenniarista szekták, az ökoszorongás, a természet mint feketedoboz vagy a séta mint pszichoaktív hatóanyag. Állandóan alakulnak, performanszaik pedig sosem ismétlődnek: ahhoz a térhez és pillanathoz igazodnak, annak alapján mozognak, transzformálódnak és mutálódnak, amelyben épp zajlanak.