VISSZASEEDELT MÁR A PATYOMKIN PÁNCÉLOS, MON AMI?

Cserna Endre

A Pécsi Tudományegyetem oktatójaként és filmes szerzőként is ismert Lichter Péter újabb kísérleti játékfilmmel jelentkezett a nyár elején. A titokzatos stylesi eset című Agatha Christie-adaptáció következetesen folytatja a művész egyre öntörvényűbbé váló alkotásainak sorát.

Atitokzatosstylesieset still2

Lichter előző munkáiban, amelyeket a kísérleti játékfilm vagy az újabban jobban elterjedni látszó artist film1 kategóriába sorolhatunk, műfaji sajátosságként a megszokott mozgóképes formákat és műfaji filmes beidegződéseket felszámoló megközelítésekkel találkozhatunk. A 2017-es Fagyott május forgatásakor például a a posztapokaliptikus horrorok zsánerének díszletei között „addig-addig filmezett, míg majdnem megszüntette a filmet”, a 2020-as Máté Borival közösen készített A horror filozófiája a slasher movie-k2 időbeli szétmosásával és a celluloid-szalag fizikai szétrohasztásával hozott létre egy szenzuális, atmoszférikus ambient videóesszét az iszonyat gyönyöréről, amíg a szélesebb körben való ismertséget elhozó 2019-es Üres lovak fikciós, metafizikai szellemidézésként és műfajelméleti interjúfilmként egyaránt értelmezhető.  Az idei A titokzatos stylesi eset Agatha Christie első kiadott regényét dolgozza fel. Itt tűnik fel először – 1916-ban, a világháború alatt – Hercule Poirot, és épp egy angol kisvárosban történt gyilkosság feltárása közepette csillogtatja meg híres szürkeállományának utánozhatatlan képességeit. 

A titokzatos stylesi eset mintha ezeknek az agysejteknek a mély forgatagába rántana le minket és igyekezne bemutatni azok komplex, majd’ kiismerhetetlen és a pszichétől elválaszthatatlan működését. Bár a detektívregény szövegét megőrzi3 – Poirot Mácsai Pál hangján szólal meg és mutatja be az ügyet a nézőknek –, a film 1895 és 1933 között készült néma- és korai hangosfilmek, vektorgrafikák, kitakarások, online előadási eszközök és a nyolcvanas, kilencvenes évek 8 bites nyomozós videójátékainak mozaikjaként áll össze, amelynek kockái kevésbé a cselekményre rímelnek, mint inkább az elbeszélő Poirot belső gondolatmenetére. Mintha a belga nyomozó képzeletén keresztül látnánk a megoldáshoz vezető utat, amelyet magától értetődően korának mozis élményei adnak vissza plasztikusan. A bűnügyi regény két alaptémája, a bűn mibenléte és a racionális eset- és világmagyarázatok másodlagossá válnak a sejtburjánzásban. Az egymástól távol eső alapanyagok, vizuális világok és elemek ütköztetése, házasítása kerül a középpontba: a századfordulós art deco elegancia a korai digitalitás pixeleivel, a némafilm a videóesszével, a közönségkedvenc a transzgresszív avantgárddal, a torrentezés az hommage-zsal elegyedik: a radikális filmes montázs kusza, egyszer halmozó, másszor redukáló logikája egybeolvasható a detektív által felfedezett, látszólag kaotikus nyomkollázsok összeillesztésével is. Ezen hibrid érzetek az elbeszélés történelmi kontextusát ambivalens módon közelebb hozzák saját korunk hangulataihoz. A Christie-regény cselekményében és hátterében is fellelhető weimarizálódás folyamatai vagy a korabeli politikai és társadalmi feszültségek4 egészen különös módon napjaink virtuális közéletének GUI-szűrőjén5 verődnek át és válnak részint átélhetővé. Felmerül a kérdés, hogy ebben a (kissé önkényes) megközelítésben mit kezdünk az egomán Poirot archetipikus karakterével… Mácsai Pál egyedi megközelítésével szórakoztatóan adja vissza a piperkőc belga néha selypítő, néha affektáló, kimért, de minden esetben legalábbis igen teátrális prezentációs attitűdjét narrátorként és a cselekményt vezető géniuszként. Sőt, a színészi játék (vagy a színészvezetés?) ezen – kissé sztereotip, de hatásos és – jól adagolt döntései miatt akaratlanul többször asszociálunk Poirot aszexualitására, ami elengedhetetlen eleme „félisteni”6 zsenijének7

Atitokzatosstylesieset still4

Lichter Péter új filmje nemcsak az eddigi szerteágazó eszköztárral dolgozó életmű alkotói stratégiáit szintetizálja, de a rendező filmesztéta és oktatói személyiségei is átszüremlenek. Egy olyan fantáziahiányos filmművészeti közegben, mint a magyar, ahol rendre vagy a Kádár-korban beidegződött ködösítő és maníros kettős beszédbe ragadás vagy a hollywoodi sztenderdek kínosan reflektálatlan követése a vissza-visszatérő gondolkodásformák, Lichter Péter Poirot-adaptációjának megközelítése a (nem csak filmes) műfaji határok lebontása, esetleges összeomlasztása során mozgóképes képzeletünknek épít új utakat. Ilyen módon mintha igyekezne – akár edukatív jelleggel – újrahuzalozni a hazai közönség felfogását arról, hogy az mit tart potenciálisan mozinak. Ahogyan ez eddigi munkáiról többé-kevésbé mind8 elmondható. Persze, az egy óránál nem sokkal hosszabb Stylesi eset nem csak fejtágítás és Frankenstein-szerű hibriditáskísérletek sora. Egyfelől experimentális mivolta ellenére teljes mértékben élvezhető Christie-krimi marad, működik adaptációként, feldolgozott alapanyagát nem zúzza szét, ami ilyen sokszínű és szabadon engedett technikai paletta mellett igazi bravúr. Másfelől az eredeti mű (és annak klasszikus feldolgozásainak, mint a David Suchet-sorozat) új lehetőségeit tárja fel a progresszív mozi kedvelői számára. Csak abban bízhatunk, hogy Lichter Péternek sikerült azóta visszaseedelnie temérdek letöltött nyersanyagát.


A titokzatos stylesi eset, 2022
rendezte: Lichter Péter


1  E kategória olyan egész estés mozgóképes alkotásokat jelöl, amelyeket vizuális művészek hoztak létre, valamint helyüket ugyanúgy megállják a kiállítótérben, mint a moziteremben.
2 Horrorfilmes alműfaj, amelyben a szereplőket általában egy „legyőzhetetlen” gyilkos üldözi és vadássza le sorjában. Pl. a Halloween filmsorozat. 
3 De más Poirot-történetekből is emel át részleteket.
4 Agatha Christie önkéntes nővérként, később gyógyszerészsegédként vette ki részét az első világháborúból. Torquay-ban többnyire belga katonákat ápolt, és a városban jelentős mennyiségű belga menekült is tartózkodott, amikor 1916-ban a regényen dolgozott. Poirot a történetben szintén a háború elől érkezik az Egyesült Királyságba. 
5 Graphical User Interface: grafikus felhasználói felület. Olyan, a számítógép és ember közötti kapcsolatot megvalósító elemek összessége, amelyek a monitor képernyőjén szöveges és grafikai elemek együtteseként jelennek meg.
6 Fun fact: Hercule bátyját Achille Poirot-nak hívják.
7 Az brit detektívirodalom főhősei többnyire ilyen szereplők (gondoljunk csak Sherlock Holmesra vagy Miss Marpelre), szemben például az amerikai hard-boiled magánnyomozók hiperszexualitásával és heteronormatív vonzerejével. 
8 A 2019-es Üres lovak című kísérleti alkotás, amelyben Bódy Gábor és Kertész Mihály kísértetei beszélik végig életüket és a mozihoz fűződő viszonyukat kvázi asszociatív montázsokra, szintén a magyar és nemzetközi filmművészet pólusait, hagyományát és érzékenységeit rendezte mozilírai keretek közé.