VISSZASEEDELT MÁR A PATYOMKIN PÁNCÉLOS, MON AMI?
A Pécsi Tudományegyetem oktatójaként és filmes szerzőként is ismert Lichter Péter újabb kísérleti játékfilmmel jelentkezett a nyár elején. A titokzatos stylesi eset című Agatha Christie-adaptáció következetesen folytatja a művész egyre öntörvényűbbé váló alkotásainak sorát.
Lichter előző munkáiban, amelyeket a kísérleti játékfilm vagy az újabban jobban elterjedni látszó artist film1 kategóriába sorolhatunk, műfaji sajátosságként a megszokott mozgóképes formákat és műfaji filmes beidegződéseket felszámoló megközelítésekkel találkozhatunk. A 2017-es Fagyott május forgatásakor például a a posztapokaliptikus horrorok zsánerének díszletei között „addig-addig filmezett, míg majdnem megszüntette a filmet”, a 2020-as Máté Borival közösen készített A horror filozófiája a slasher movie-k2 időbeli szétmosásával és a celluloid-szalag fizikai szétrohasztásával hozott létre egy szenzuális, atmoszférikus ambient videóesszét az iszonyat gyönyöréről, amíg a szélesebb körben való ismertséget elhozó 2019-es Üres lovak fikciós, metafizikai szellemidézésként és műfajelméleti interjúfilmként egyaránt értelmezhető. Az idei A titokzatos stylesi eset Agatha Christie első kiadott regényét dolgozza fel. Itt tűnik fel először – 1916-ban, a világháború alatt – Hercule Poirot, és épp egy angol kisvárosban történt gyilkosság feltárása közepette csillogtatja meg híres szürkeállományának utánozhatatlan képességeit.
A titokzatos stylesi eset mintha ezeknek az agysejteknek a mély forgatagába rántana le minket és igyekezne bemutatni azok komplex, majd’ kiismerhetetlen és a pszichétől elválaszthatatlan működését. Bár a detektívregény szövegét megőrzi3 – Poirot Mácsai Pál hangján szólal meg és mutatja be az ügyet a nézőknek –, a film 1895 és 1933 között készült néma- és korai hangosfilmek, vektorgrafikák, kitakarások, online előadási eszközök és a nyolcvanas, kilencvenes évek 8 bites nyomozós videójátékainak mozaikjaként áll össze, amelynek kockái kevésbé a cselekményre rímelnek, mint inkább az elbeszélő Poirot belső gondolatmenetére. Mintha a belga nyomozó képzeletén keresztül látnánk a megoldáshoz vezető utat, amelyet magától értetődően korának mozis élményei adnak vissza plasztikusan. A bűnügyi regény két alaptémája, a bűn mibenléte és a racionális eset- és világmagyarázatok másodlagossá válnak a sejtburjánzásban. Az egymástól távol eső alapanyagok, vizuális világok és elemek ütköztetése, házasítása kerül a középpontba: a századfordulós art deco elegancia a korai digitalitás pixeleivel, a némafilm a videóesszével, a közönségkedvenc a transzgresszív avantgárddal, a torrentezés az hommage-zsal elegyedik: a radikális filmes montázs kusza, egyszer halmozó, másszor redukáló logikája egybeolvasható a detektív által felfedezett, látszólag kaotikus nyomkollázsok összeillesztésével is. Ezen hibrid érzetek az elbeszélés történelmi kontextusát ambivalens módon közelebb hozzák saját korunk hangulataihoz. A Christie-regény cselekményében és hátterében is fellelhető weimarizálódás folyamatai vagy a korabeli politikai és társadalmi feszültségek4 egészen különös módon napjaink virtuális közéletének GUI-szűrőjén5 verődnek át és válnak részint átélhetővé. Felmerül a kérdés, hogy ebben a (kissé önkényes) megközelítésben mit kezdünk az egomán Poirot archetipikus karakterével… Mácsai Pál egyedi megközelítésével szórakoztatóan adja vissza a piperkőc belga néha selypítő, néha affektáló, kimért, de minden esetben legalábbis igen teátrális prezentációs attitűdjét narrátorként és a cselekményt vezető géniuszként. Sőt, a színészi játék (vagy a színészvezetés?) ezen – kissé sztereotip, de hatásos és – jól adagolt döntései miatt akaratlanul többször asszociálunk Poirot aszexualitására, ami elengedhetetlen eleme „félisteni”6 zsenijének7.
Lichter Péter új filmje nemcsak az eddigi szerteágazó eszköztárral dolgozó életmű alkotói stratégiáit szintetizálja, de a rendező filmesztéta és oktatói személyiségei is átszüremlenek. Egy olyan fantáziahiányos filmművészeti közegben, mint a magyar, ahol rendre vagy a Kádár-korban beidegződött ködösítő és maníros kettős beszédbe ragadás vagy a hollywoodi sztenderdek kínosan reflektálatlan követése a vissza-visszatérő gondolkodásformák, Lichter Péter Poirot-adaptációjának megközelítése a (nem csak filmes) műfaji határok lebontása, esetleges összeomlasztása során mozgóképes képzeletünknek épít új utakat. Ilyen módon mintha igyekezne – akár edukatív jelleggel – újrahuzalozni a hazai közönség felfogását arról, hogy az mit tart potenciálisan mozinak. Ahogyan ez eddigi munkáiról többé-kevésbé mind8 elmondható. Persze, az egy óránál nem sokkal hosszabb Stylesi eset nem csak fejtágítás és Frankenstein-szerű hibriditáskísérletek sora. Egyfelől experimentális mivolta ellenére teljes mértékben élvezhető Christie-krimi marad, működik adaptációként, feldolgozott alapanyagát nem zúzza szét, ami ilyen sokszínű és szabadon engedett technikai paletta mellett igazi bravúr. Másfelől az eredeti mű (és annak klasszikus feldolgozásainak, mint a David Suchet-sorozat) új lehetőségeit tárja fel a progresszív mozi kedvelői számára. Csak abban bízhatunk, hogy Lichter Péternek sikerült azóta visszaseedelnie temérdek letöltött nyersanyagát.
A titokzatos stylesi eset, 2022
rendezte: Lichter Péter
1 E kategória olyan egész estés mozgóképes alkotásokat jelöl, amelyeket vizuális művészek hoztak létre, valamint helyüket ugyanúgy megállják a kiállítótérben, mint a moziteremben.
2 Horrorfilmes alműfaj, amelyben a szereplőket általában egy „legyőzhetetlen” gyilkos üldözi és vadássza le sorjában. Pl. a Halloween filmsorozat.
3 De más Poirot-történetekből is emel át részleteket.
4 Agatha Christie önkéntes nővérként, később gyógyszerészsegédként vette ki részét az első világháborúból. Torquay-ban többnyire belga katonákat ápolt, és a városban jelentős mennyiségű belga menekült is tartózkodott, amikor 1916-ban a regényen dolgozott. Poirot a történetben szintén a háború elől érkezik az Egyesült Királyságba.
5 Graphical User Interface: grafikus felhasználói felület. Olyan, a számítógép és ember közötti kapcsolatot megvalósító elemek összessége, amelyek a monitor képernyőjén szöveges és grafikai elemek együtteseként jelennek meg.
6 Fun fact: Hercule bátyját Achille Poirot-nak hívják.
7 Az brit detektívirodalom főhősei többnyire ilyen szereplők (gondoljunk csak Sherlock Holmesra vagy Miss Marpelre), szemben például az amerikai hard-boiled magánnyomozók hiperszexualitásával és heteronormatív vonzerejével.
8 A 2019-es Üres lovak című kísérleti alkotás, amelyben Bódy Gábor és Kertész Mihály kísértetei beszélik végig életüket és a mozihoz fűződő viszonyukat kvázi asszociatív montázsokra, szintén a magyar és nemzetközi filmművészet pólusait, hagyományát és érzékenységeit rendezte mozilírai keretek közé.