,,… a műtárgyak egy tükörré válnak, megmutatják, ki is a gyűjtő, és mit is gondol a művészetről úgy általában.”
Tisztelt Egybegyűltek,
Van egy latin mondás: „De gustibus et coloris non est disputandum” - Ízről és színről nem vitatkozunk, ami itt, Nyakas Ilona születésnapi kiállításán azt jelenti, hogy azt keressük, milyen összetartó erő van a művek között, miféle művészetet mutat Ilona a gyűjteményével, és nem azt, hogy kinek melyik mű tetszik esetleg jobban. Mindannyiunknak más, és ez így természetes.
A gyűjtésről manapság sokféle szöveg jelenik meg, mert a rendszerváltás után hazánkban is megváltozott a státusza, és elkötelezett „függőségből” egy olyan passzióvá vált, amelyben megjelent a matematika, azaz az a kalkuláció, hogy egy ma megvett mű esetleg holnap többet ér majd. Ez a szemlélet persze fontos mozgatója a művészetnek és a művészek karrierjének, de messze nem minden. Ilonát mindig az érdekelte, hogy kezdődik egy történet, és ez az, amiért annyi művész hálás neki, hogy fogta a kezüket, kiállította, és megvásárolta műveiket a maga vezette K.A.S. Galériában.
A gyűjtésben, ahogy idővel egyre több alkotással rendelkezik egy gyűjtő, egyre inkább definiálódik a személyes érdeklődés és az ízlés. Kezdetben műveket vesz, amelyek megragadják, de az, hogy miért épp azokat a műveket választja ki, nem feltétlenül tudatosul. Később azonban, amikor már egy mennyiséggel rendelkezik, válnak a műtárgyak egy tükörré válnak, megmutatják, ki is a gyűjtő, és mit is gondol a művészetről úgy általában.
Ezért, ha körbe nézünk itt a termekben, nemcsak alkotásokat látunk, hanem a művészet Nyakas Ilona féle meghatározását. Az összetartó erő, ami a műveket összeköti, jellemezhető, arról szól, hogy Ilona milyen kategóriák mentén értékeli a művészetet. Meg is kísérlem néhány fogalommal körül írni ezt a művészetképet:
Költőiség
A költőiség egy olyan fogalom, amit gyakran használnak műalkotásokra, de mégsem illik rá minden műre. Nem illik rá például a konkrét érzelmi-történeti-történelmi szituációkat feltárni akaró alkotásokra, amelyekben fontos, hogy pontosan érzékeltessenek helyzeteket. Az itt látható művek mindegyikéről elmondható, hogy nem helyzeteket, hanem állapotokat ábrázolnak, hogy a nézőre hagyják annak eldöntését, hogy neki mit mond egy-egy kompozíció. A költőiség nem illik például az absztrakt művek zömére sem, amelyek formai és színelemekkel játszanak. A költőiség alakzatokban, felismerhető formákban és azok viszonyaiban nyilvánul meg, képekben, amelyek „olvasásában” a szabad asszociáción nagyon sok múlik.
Anyaghasználat
Persze, anyaghasználat, ez egy triviális megközelítés lenne, ha nem lenne jellemző az itt kiállított művekre a visszafogottság, a határátlépések keresése, a szín béli redukáltság és a műfajok közötti átjárás, amelyekben az anyaghasználat meghatározó karakterű. Az olajfestészet a grafika, a szobrászat „koordináta rendszerében” az anyagok tradíciót képviselnek, az azoktól való eltérés a huszadik századi mozgalmak kísérletező karakteréhez tartozott. Ebben a gyűjteményben viszont az anyagok és technikák nem sokféleséget mutatnak, hanem egy szerkesztési elvről szólnak, amiben a természetesség a népművészeti technika és motívum egy fontos, a műveket és a művészete jellemző elem.
Intuíció
Szótár szerint „az intuíció azon ösztönös megérzésen, élményszerű felismerésen alapuló folyamat megnevezése, mely során az információszerzés nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik. A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.” A művészetben és a művészet befogadásában az intuíciónak nagyon fontos szerepe van, mert a képzőművészet képisége nem logikus következtetésekhez, hanem megérzésekhez vezet. Nyakas Ilona gyűjteményében az intuíció nemcsak a műveket jellemzi, hanem a gyűjtői érdeklődést is, ahogyan ő, a művészetől való határozott meggyőződéssel és ráérzéssel építette kollekcióját.
Inspiráció
Végül az inspiráció, ami nem rá, hanem inkább ránk, nézőre vonatkozik. Mert ezen a kiállításon mindannyian tanúi lehetünk, hogy a művek hogyan tudják megmozgatni képzeletünket és inspirálni minket. Ezt nem csak önmagukban teszik, hanem a kiállítás rendezése révén, ahogyan a válogatással és a bemutatással egymást erősítik a művek és összeállnak egy egésszé, Nyakas Ilona művészetképévé, és végül Ilona portréjává, hiszen ezek a művek és ez a kiállítás végül is róla beszél.
E szavakkal a kiállítást megnyitom, és Nyakas Ilonának Boldog születésnapot, egészséget és még sok gyűjtői évet kívánunk.
A LÁTÁS ÖRÖME
K.A.S. - Nyakas Ilona Gyűjtemény (Elhangzott a gyűjtő 80 éves születésnapján.)
2024. 12. 08. – 2025. 02.28.
BAB Galéria, Kossuth Lajos utca 10.