Válogatás a Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményének anyagából

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Megjelentek!

Nehéz, egyre nehezebb visszaemlékeznem azokra a szép időkre, amikor munkaidő után átsétáltam az Iparművészeti Múzeumból az Üllői út elejére, a közeli Museion No. 1 Galériába, a Kecskeméten működő Nemzetközi Kerámia Stúdió kihelyezett kiállítóhelyéhez. Akkoriban kerámiák közvetlen szemlélésével, megtapasztalásával, kutatásával kezdődött, folytatódott és telt, majd fejeződött be egy munkanapom.

A budapesti Museion No. 1 Galéria 2019 januárjában zárta be kapuit, az Iparművészeti Múzeum Kerámia- és Üveggyűjteménye pedig ugyanazon év februárja és augusztusa között, mindössze fél év alatt költözött gyűjteményével Kőbányára, ideiglenesnek mondott telephelyére. A szép és kerámiában gazdag idők elmúltak, átalakultak. A budapesti közönség azóta csupán elszigetelt zárványokként találkozhat a kerámiaművészet hiteles és kvalitásos alkotásaival. A Nemzetközi Kerámia Stúdió budapesti galériájában megrendezett kiállítások a legfényesebben világító- és irányító pontokként jelezték a minőséget a kortárs kerámiakultúra kusza útvesztőiben. A kiállítóhely megszűnése óta eltelt öt évben gyökeresen felfordult az élet és az annak értelmet adó kultúra alakulása, mindkettő kiszámíthatatlanná és tervezhetetlenné vált. A Museion No. 1 Galéria elvesztése is hozzájárult annak a folyamatnak a katalizálásához, amely a magyar kerámiakultúra felhígulásához vezetett, eltűntek a tájékozódást segítő irányjelzők a főváros térképéről. A jelenség nyomai és következményei mindenhol érzékelhetőek, gondoljunk csak a jelen és a közelmúlt gigatárlataira, vásáraira, ahol egyre több kerámia anyagú tárgy és műtárgy szerepel az „újra felfedezett” kézművesség égisze alatt. A legtöbbször érdemi koncepció nélkül, reflektálatlanul, ellenőrizetlenül.

Ezért is tartom rendkívüli jelentőségűnek a jelen kiállítást, amellyel a Nemzetközi Kerámia Stúdió visszatérhetett Budapestre, ízelítőt nyújtva gyűjteményéből. A Nemzetközi Kerámia Stúdió a kortárs kerámiaművészet megkerülhetetlen helyszíne és szereplője, a kerámiakultúra múltjának, jelenének és jövőjének aktív, alakító tényezője. A Stúdió gyűjteménye számos aspektusból vizsgálva: egyedülálló. 1977 óta folyamatosan gyarapodik, növekszik, formálódik, akár egy élő organizmus. Darabjainak számát és változatosságát a Kecskeméten megforduló és alkotó magyar és nemzetközi művészek táplálják, gyarapítják. Most 46 gondosan szelektált művet láthatunk e kollekcióból 21 nemzet 39 művészétől. A számok – 21, 39, 46 – egy gyűjteményre vetítve jelentéktelenek. A gyűjtemény eszménye és jelentősége állandó, akkor is, ha összekeveredik benne a múlt, a jelen és a jövő igéző képzete.

A kiállítás anyagát Kontor Enikő keramikusművész, kurátor az elmúlt évek terméséből választotta ki, szelekciója széles távlatokat nyit a kerámiakultúrában az USA-tól Japánig. A kurátor egyben jelenleg a Stúdió gyűjteményének kezelője. Számára és azok számára, akik már jártak Kecskeméten a Stúdió földalatti raktáraiban ismerős, áthallásos lehet a jelen tárlatnak otthont adó, rusztikus téglaborítású, dongaboltozatos tér. A zegzugos terekben elhelyezett válogatást bejárva Probstner Jánosnak (1943–2022), a Stúdió alapító-vezetőjének találó elnevezése, definíciója újra értelmet nyer: az agyag kolostorának kultikus és inspiráló, Kecskemétről eredő alkotóerőit megérezhetjük a tárgyakon keresztül. Jó, megnyugtató, sőt felemelő érzés régi ismerősökként újra üdvözölni a kerámia alkotásokban formát öltő, láthatatlan teremtőerőket Budapesten!

A kiállított művek közvetlen szemlélésének lehetőségét azért is tartom fontosnak, mert Probstner János egyik célja az volt, hogy a Stúdió gyűjteményéből múzeumot alapítson. Több erre tett kísérlete meghiúsult. Probstner egészen élesen látta, pontosan érezte, hogy mekkora felelősséget ró rá ez az unikális gyűjtemény, mennyi potenciált és lehetőséget tartogatnak az edukáció, a mintaadás, a gyönyörködtetés, a dokumentálás, a megőrzés, a kérdésfeltevés és a párbeszéd kezdeményezésének, majd fenntartásának feladatkörei. Probstner János vízióját utódainak kell megvalósítaniuk, ami a jelen tervezhetetlenségében roppant kihívás, és amelyben ez a kiállítás egy fontos lépcsőfok, talán egy szimbolikus alapkő is lehet. Ehhez a munkához, a vízió életre hívásának nemes feladatához kívánok sok erőt, kitartást, értő és ambiciózus támogatókat Sütő Erikának, Kontor Enikőnek és a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek – Nemzetközi Kerámia Stúdió valamennyi munkatársának.

A szép és a nívós kerámiákban gazdag idők visszatérésének reményével a kiállítást megnyitom!

NKS 21/39/46
Eötvös10 Művelődési Ház
2024. október 30. – november 24.