„Mit tehet tehát, a valóssal szemben, mely visszautasítja a megragadást?”
A kiállítás megnyitója Korodi Lucával folytatott személyes beszélgetéseink mozzanatait használja fel. Tulajdonképp a személyes beszéd közbeszéddé tétele ez, vagy ha úgy tetszik, akkor talán az eltudományosítás kifejezést is használhatnánk. Ezért is térek ki itt röviden a beszéd és a műalkotás viszonyára.
Újraalkotott kő – Kortárs betonszobrászati kiállítás
Reprezentatívnak nem mondható kutatásom szerint a betonról a legtöbbeknek az építészet, ezen belül pedig elsősorban a brutalizmus és a panelépítészet, na meg a panelházak közé elhelyezett régi ping-pong asztalok jutnak eszébe, továbbá az autóutak, a hidak és a bunkerek. Más aspektusból nézve a keménység, a durvaság és a szürkeség.
A paleohantológia világa
A paleohantológia a magyar kultúra legfrissebb szellemi terméke, amely a paleontológia és a hantológia fúziójából jött létre a T+U teóriafikciós laboratóriumában. Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió kísérteties teóriája Fridvalszki Márk szellemképes praxisával együtt immáron tíz éve burjánzik a Technologie und das Unheimliche (T+U) teoretikus fanzine-jében, és különféle kiállításokon – most éppen a Szellemcsonton – is testet ölt.
Lőrincz Réka: Body Lotion
“To trust in art is to trust in mystery” írja Jennifer Higgie in The Other Side: A Journey into Women, Art and the Spirit World (2023) c. könyvében, amelyben olyan női alkotókkal foglalkozik, mint a középkori misztikus Hildegard of Bingen, az absztrakt művészet vizionárius úttörője, Hilma af Kint, vagy az energiamező grafikáiról ismertté vált svájci gyógyító, Emma Kunz. Közös bennük, hogy mindegyikük erős spirituális élményekből táplálkozott, látnoki képességeiket és gyógyító energiáikat pedig képesek voltak művészetté transzformálni. Alkotásaik egy „másik dimenzióval”, a „spirituális világgal” való kapcsolat lenyomatai, nem meglepő hát, hogy legtöbbjük megkésve került csak be a művészeti kánonba. Ezeknek az alkotóknak a kezét nem mellesleg olyan energiák és erők vezérelték, amelyek a képzőművészet hagyományos kategóriáival nehezen leírhatóak.
Mit bámulsz azokkal a ronda faszemekkel?
Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ismert költeményében szerepel legalább egy meglehetősen homályos sor. „Most lassu méreg, lassu halál emészt / Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki / Szélvész le nem dönt, benne termő / Férgek erős gyökerit megőrlik, / S egy gyenge széltől földre teríttetik! / Így minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, mely ha megvész: / Róma ledűl, s rabigába görbed. / Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz”.
