Róka Enikő megnyitóbeszéde a Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeum "Kirakós 77+7" című kiállításához
Lassan fél évszázada tudjuk: a múzeumok nem az örökkévalóságnak dolgoznak, és nem abszolút elbeszéléseket nyújtanak a látogatóiknak, hanem kérdeznek, eltérő nézőpontokra mutatnak rá, és párbeszédet kezdeményeznek a közösség különböző csoportjaival.
Nyolcvanas évek most
Kevés aktuálisabb feladat van az 1980-as évek művészetének kutatásánál és művészettörténeti újraértékelésénél. Az elmúlt években számos kutatás foglalkozott az 1960-as és az 1970-es évek művészetével, különös tekintettel a neoavantgárd tendenciákra, de a következő évtized kevesebb figyelmet kapott, holott több szempontból is kulcsfontosságú időszaknak tekinthető.
Azután...
„Azután lett este és lett reggel…” És látta, hogy amit alkotott, jó. A teremtés történetének első szakaszában rendre találkozunk azzal a határozószóval, amelyet Deli Ágnes székfoglaló kiállítása címéül választott.
Lenyűgöző árnyaink – Egy spektrális szójegyzék
Hat mű, egy főcím, egy alcím, és mindezek sűrű szövetté formálódó utalásrendszere. Mit kezd ezzel – ha már az árnyaknál tartunk – egy (fantom)muzeológus?
Szirtes János 70: +36 Celsius-fok
Szirtes János életműve egy par excellence a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején induló kulturális újhullám jellegzetes jelensége. Olyan nagy események kísérték ezt a változást, mint az 1979-es stuttgarti Europa 79 kiállítás, ahol először szerepelt egy nagy, új művészgeneráció, híres német, francia, olasz és spanyol művészekkel elsősorban. 1980-ban a velencei Aperto kiállítás, ahol viszont már együtt szerepeltek az amerikai és európai művészek: Julian Schnabel, David Salle, Sandro Chia, Mimmo Paladino, Georg Baselitz, Markus Lüpertz, stb. 1981-ben a Zeitgeist kiállítás, illetve a New Spirit in Painting Londonban, a Royal Academy-n, ahol valóban egy új, szellemi impulzus nemcsak a festészetben, hanem általában a kulturális köztudatban, a kulturális tudatban végbement nagy változásnak a jelensége érzékelhetővé vált.
