Hét évvel ezelőtt valósággal berobbant a köztudatba Hilma af Klint: a stockholmi Moderna Museet rendezett neki egy nagyszabású kiállítást, ami újraértelmezésre késztette az absztrakcióval kapcsolatos elgondolásokat. Most a malmői intézményükben látható egy újabb válogatás a művésztől, amelytől hasonló sikereket várnak, mint a lassan egy évtizede debütált anyagtól. A 2013-as kiállításról Páldi Lívia osztotta meg gondolatait az Artmagazinban, cikkéből megtudható, ki is volt Hilma af Klint, illetve miként hatottak művészetére a különféle okkultista irányzatok.

Mindeddig úgy tudtuk, az első absztrakt festmény megalkotójaként Kandinszkij osztozhat a dicsőségen František Kupkával. De csak azért, mert Hilma af Klint, a svéd misztikus és festőnő eddig nem került képbe. Hányattatott sorsú, ám fantasztikus hagyatéka bizonyítja, hogy elszigetelten létrehozott, sajátos absztrakt szimbolikus festményeivel, amik közül az elsők 1906-ban készültek, nyugodtan ringbe szállhat az elsőségért.

A művészettörténet-tudomány mindig hűvös távolságtartással vagy szemérmesen kezelte az ezoterikus tanok hatását a művészi alkotófolyamatra, így máig nem tisztázott, milyen szerepet játszott az absztrakt művészet születésében a spiritizmus, a teozófia vagy más okkultista irányzatok. Hilma af Klint művészete kapcsán most be lehet hozni a lemaradást.

A Moderna Museet utazó kiállítása több mint 200 (köztük számos monumentális és először látható) munkával a svéd festő és misztikus Hilma af Klint művészetének eddigi legátfogóbb bemutatása. A Tekniska Skolanban (ma Konstfack) portréfestészetet tanuló, majd a Királyi Képzőművészeti Akadémián 1887-ben diplomázó Klint karrierje naturalista stílusú tájképekkel és portrékkal indult. Ám a többgenerációs tengerésztiszti családba született Klintet nemcsak a matematika és a botanika érdekelte, gyerekkorától kezdve kifejezetten fogékony volt a spiritizmusra is. Az Amerikából induló és a 19. század végére Európát is meghódító mozgalom hatása alá kerülve tizenhét éves korától rendszeresen részt vett különböző spiritiszta összejöveteleken. Az 1896-ban négy festőnővel megalakított „De Fem” (Az Ötök) csoport pénteki műtermi és otthoni szeánszain hamarosan Klint lett a kizárólagos médium. A szellemi vezetők inspirációjára transzállapotban készített automatikus rajzoknak külön termet szenteltek a kiállításon.

A kor meghatározó szellemi irányzatai, a teozófia és antropozófia által inspirált Klin nem állt egyedül érdeklődésével és kutatásaival. Életműve számos kortársához (August Strindberg, Edward Munch, Piet Mondrian) hasonlóan tükrözte a korszak spirituális útkeresését, és ehhez kapcsolódóan egy új esztétika kialakításának lehetőségét. Kandinszkij és Mondrian absztrakt festői kísérleteiről mit sem tudva, 1906 és 1915 között készült 193 darabos Festmények a Templomnak sorozatában alakult ki geometriai formákat, szimbólumokat és ornamentikát egyesítő sajátos festői nyelve. Klint meggyőződéssel vallotta, hogy amikor fest, egy magasabb, a létet a szellem által létrejött egységben látó tudatosság médiuma. Naplói tanúsága szerint egy-egy nagyobb sorozatot elemző periódusok követtek, ahol ezt a folyamatot igyekezett rajzok, akvarellek és szövegek segítségével megérteni és feldolgozni. A mindeddig csupán töredékében ismert életmű feldolgozására irányuló kétéves kutatás során nemcsak feltérképezték és restaurálták a Hilma af Klint Alapítvány järnai központjában faládákban őrzött anyagot. A Klint feljegyzéseit, rajzait tartalmazó több mint száz napló digitalizálásával vált lehetővé analitikus munkamódszerének, fő- és altémákban kidolgozott sorozatainak áttekintése és bemutatása. A malmői képzőművészeti akadémia professzora, Gertrude Sandqvist több évet töltött Klint mintegy 150 okkult naplójának tanulmányozásával. Ezek a füzetek nem csupán alkotói módszerét és a munka folyamatait dokumentálják, hanem például Rudolf Steinerhez fűződő kapcsolatát vagy szellemi függetlenségre törekvésének állomásait. Segítségükkel végigkövethetjük azt a több krízist is átélt szellemi és festői útkeresést, amelyre kezdetben a teozófia, 1912-től az ezoterikus kereszténység és Rudolf Steiner tanai, majd a 20-as évektől az antropozófia svájci fellegvárába, a dornachi Goetheanumba tett látogatásai gyakoroltak hatást.

 

Az 1944-ben elhunyt festő végrendeletében a több mint ezer darabból álló és addig is csak a kiválasztott kevesek által ismert gyűjteményt húsz évre elzárta a világtól. Minden bizonnyal egy értőbb korszakra és felsőbb tudást közvetítő munkáinak üzenetére nyitott befogadókra várt. A tervezett húszból azonban közel negyven év lett. A Moderna Museet igazgatóját, Pontus Hultént és kurátorát, Carlo Derkertet a 60-as években nem érdekelte a múzeumnak felkínált anyag. Így a „titkosított” munkásság első megmutatkozását és sikerét az absztrakt festészet okkult és spirituális gyökereit és kapcsolódási pontjait vizsgáló The Spiritual in Art: Abstract Painting 1890–1985 hozta a Los Angeles-i LACMA-ban (1985, kurátor: Maurice Tuchman). A megkésett titkos pionír ügyét felkarolta a távoli rokon művészettörténész, Åke Fant (a Moderna Museetben 1989-ben megrendezett első hazai szólókiállítás kurátora) és a már említett Gertrude Sandqvist, így az utóbbi évtizedekben számos kisebb-nagyobb egyéni (Lund, Umeå, Dublin) és tematikus kiállításon jelenhettek meg Klint-művek.

A kiállításmarketing ismét kirobbantotta a „ki volt az első” vitát, Klint elsőségét arra a tényre alapozva, hogy Kandinszkijt és Kupkát pár évvel megelőzve festett már absztrakt képeket. Ám sokkal fontosabbnak tűnik az a kérdés, hogy a magányos misztikus spiritisztaként és médiumként mitologizált Klint-képet feloldhatja-e az erősen csodálatvezérelt kurátori hozzáállás. Sikerülhet-e újrapozicionálni a modernista absztrakció történetén belül az egykori kortársak számára ismeretlen életművet? Iris Müller-Westermann a teljes Klint-életműből válogatott kiállítása a művekkel való közvetlen találkozásra, a személyes élményre, befogadásra helyezi a hangsúlyt. A fontos társadalom-, kultúr- és művészettörténeti részletek egy kísérő füzetecskébe és egy, a kiállítás bejáratánál vetített (online is elérhető) 20 perces kurátori interjúba sűrűsödnek. Bár a kiállítás így adós maradt az átfogó történeti áttekintéssel, a Moderna Museet igazgatója, Daniel Birnbaum szerint most érkezett el Hilma af Klint ideje. Az idei Velencei Biennále központi pavilonjában is szerepel majd öt festménye. Ezt egészíti ki Sandqvist a Lund Kontshallban az ihletettség témájával foglalkozó csoportos kiállítása (Channelled), amelyen Klint egy 1917-es, most először látható naplója mellett hét kortárs képzőművész munkái szerepelnek. Szintén a feldolgozás folyományaként a Moderna Museet egy olyan kiadványt jelentetett meg, amelyben Klint virágokról, mohákról és zuzmókról írt 1920-as jegyzeteit és rajzait kilenc kortárs életműhöz kapcsolja (The Legacy of Hilma af Klint: Nine Contemporary Responses).

A kiállítás következő állomásai: Hamburger Bahnhof – Museum für Gegenwart, Berlin, 2013. június 15 – október 6., majd a Museo Picasso Málaga, Málaga, 2013. október 21 – 2014. február 9.

---

TEOZÓFIA

Helena P. Blavatsky Titkos tanítás címen írt katekizmusa az örök és egyetlen Igazságról valóságos bibliája volt a századelő haladó szellemű művészeinek. A teozófia (isteni bölcsesség) ősi tanításokat, köztük a buddhizmus-hinduizmus tanait a kereszténység új megközelítésével egyesítő filozófiája Kandinszkij, Kupka, Mondrian, Malevics, Klee és Johannes Itten mellett Hilma af Klintre és Edward Munchra is elementáris hatást gyakorolt. Többen közülük csatlakoztak az 1875-ben alapított Teozófiai Társulathoz, Kupka és Klint spiritiszta médium is volt. Egyébként a teozófia főpapnője, Madame Blavatsky is tehetségesen rajzolt, és akárcsak Klint, transzállapotban is készített rajzokat. A valóság igazi arcának felmutatása azonban nemcsak misztikus megtapasztalást, hanem analitikus, elemző megközelítést is kíván. Az új eszközöket kereső úttörő művészek az ellentétes erők egyensúlyának, a színek harmóniájának, szimbolikájának megjelenítésével, a geometrikus struktúrák kibontásával az univerzum lényegi struktúráját közvetítették műveikben. Mondrian, Kandinszkij, Malevics is megírta új absztrakt képi nyelvének elméleti hátterét, Klint pedig több száz naplójában rögzítette spirituális és művészi útkeresésének sarokpontjait. Klintre a teozófiával rokonszenvező, majd saját filozófiai rendszert kidolgozó Rudolf Steiner is mély benyomást gyakorolt. Az emberiség fejlődéstörténetére koncentráló antropozófiai (emberi bölcsesség) tanai pedagógiát, gyógypedagógiát, orvostudományt, mezőgazdaságot, teológiát, színművészetet és társadalomelméletet egyaránt felölelő reformmozgalmat indítottak el. Ennek központja a Steiner tervei alapján 1913–20 között felépített dornbachi Goetheanum volt (Steiner Goethe-kutatóként kezdte tudományos pályáját, és a weimari mester természettudományos tanai az antropozófia egész rendszerét áthatják), ezt a központot látogatta meg később Hilma af Klint is. Steiner véleménye mértékadó volt számára, így amikor a mester 1908-ban a stockholmi Teozófiai Társaságnál tartott előadást, meginvitálta műtermébe, hogy kikérje véleményét a megálmodott, ám soha fel nem épített Templomhoz készített festménysorozatáról. Homály fedi, mi is történt valójában, de valószínűleg nem kapott pozitív visszajelzést, mert négy évre teljesen felhagyott a festéssel. Állítólag Steiner helytelenítette, hogy transzállapotban is fest, ahogy azt is, hogy Klint a nőt a férfival azonos szintre helyezte egyik, az evolúciót szimbolikusan ábrázoló festményén. 1913-ban kezdett újra dolgozni, az antropozófiától ez az incidens sem tántorította el. A svéd Antropozófiai Társaság és az unokaöcs Erik Klint hozták létre később a Hilma af Klint Alapítványt. A faládákba rendezett hagyatékból még a nagy újrafelfedezés előtt jó néhány festmény a társaság euritmia termének falára került, ahol a kiváló állapotban megőrzött dinamikus absztrakt festmények a mindennapi használatban inspirációul szolgáltak a ritmikus mozgásgyakorlatokhoz.

(Sz.R.)