Mozdulat-művészet

Szikra Renáta, Vincze Gabriella

1902. április 19-én lépett fel Isadora Duncan, a modern táncművészet királynője a budapesti Uránia színpadán. Ez volt a kályha, a kiindulópont, ahonnan aztán a divatőrületté váló mozdulatművészet számos irányzata kibontakozott.

Magyarországon a szabad táncot, modern női gimnasztikát és avantgárd színházi kísérleteket egybeolvasztó mozdulatművészeti központok 1912-ben kezdték meg működésüket először Budapesten, majd a vidéki nagyvárosokban. A legfontosabb iskolákat Dienes Valéria és Madzsar Alice után Szentpál Olga, később Kállai Lili és Berczik Sára indította. Az iskolaalapító hölgyek szinte kivétel nélkül haladó szellemű, inspiratív intellektuális közegbe születtek, első kézből jutottak hozzá a kor legfrissebb művészeti és tudományos felfedezéseihez, s arra is lehetőségük nyílt, hogy a legmodernebb európai táncintézetekben – ahol női testedzéssel és művészi táncképzéssel egyeidejűleg foglalkoztak – szerezzenek diplomát. Tanfolyamaik óriási népszerűsége idehaza leginkább a mai pilates- vagy jógaőrületre hasonlított. A magukra valamit is adó nők, és nemcsak a jó házból való úrilányok, -asszonyok, de a húszas évek felvilágosult, öntudatos, önállóan kereső női is mind táncolni, tornázni kezdtek (és analízisbe jártak). Akit érdekeltek a kortárs művészet, a pedagógia, filozófia, orvostudomány, a pszichoanalízis új eszméi, módszerei, az biztos, hogy előbb-utóbb egy mozgásművészeti iskolában kötött ki: a szálak itt futottak össze.

N. N. (ismeretlen fotós): Harc a kígyóval (a képen Róna Magda, a darab koreográfusa), 1930, MTA BTK Művészettörténeti Intézet (Madzsar-iskola)
 

Dienes

Dienes Valéria, a filozófia, matematika és esztétika doktora a Sorbonne-on folytatott tanulmányai mellett Isadora és Raymond Duncan görög gimnasztika tanfolyamán khitónban-mezítláb táncolt a tízes évek Párizsában. Lenyűgözte az antik vázarajzok mozdulataihoz, ritmusához visszatérő szabad tánc. 1912-ben saját iskolát nyitott Budapesten, bemutatót tartott Undi Mariskáéknál, a reforméletmódjáról is elhíresült Gödöllői művésztelepen. Tanítványai is főként művészek és gyermekeik köréből kerültek ki. A Pulszky családdal való szoros kapcsolata révén valószínűleg megiamerkedett Nizsinszkijjel, az orosz balett sztárjával is. Dienes korábban Nizsinszkij felesége, Pulszky Romola mellett házitanítóskodott, később a kis Nizsinszkij Tamara is az ő iskolájában táncolt. A tízes évek végén, tudományos elemzésnek vetve alá a természetes mozdulatokat, kidolgozta saját táncírás rendszerét, melyet Orkesztikának (mozdulattanulmánynak) nevezett el: se nem tánctanítás, se nem testnevelés, hanem a test és lélek harmonikus együttfejlesztése az „átlelkesített mozdulatok” által.

Máté Olga: Markos György (Duci) és Dienes Valéria táncol, 1910-es évek vége, Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Gyűjtemény


Angelo: Turnay Alice táncol, 1925, Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Gyűjtemény
 
Turnay Alice Dienes Valéria tanítványa, később saját iskolát nyitott. Az új testkultúra árnyékában (1938) című könyvében a mozdulatművészet pszichére gyakorolt hatását elemzi, az önfegyelemre neveléstől a beteges zárkózottság oldásán át a hisztéria kezeléséig. Dienessel együtt a mozdulatművészet lelki aspektusára helyezi a hangsúlyt, melynek a testtudat kialakításán túl a személyiség fejlesztése és az „idegélet finomítása” a célja.

 
Máté Olga: Markos György (Duci) és Mirkovszky Mária, 1917, Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Gyűjtemény

Mirkovszky Mária Dienes Valéria asszisztense és vezető táncosa volt Markos György (Duci) mellett. Dienes bécsi és nizzai emigrációja alatt egyedüli tanítványként saját Orkesztika-iskolát vezethetett és ő tartotta a privát főúri kurzusokat is. Az iskolák betiltása után művésztréning címen tovább tanította a Dienes-módszert.


Detre Szilárd: Kosztümterv, 1920, Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Gyűjtemény, Detre Szilárd, a Hollósy-tanítvány festő és bábművész pasztellrajzán feleségét, Mirkovszky Máriát örökítette meg görög ruhában, amint Artemiszként feszíti íját.
 
 
Madzsar

Madzsarné Jászi Alice a norvég Bess Mensendiecknél szerzett diplomát a századelőn és az ő kifejezetten női testre szabott gimnasztikai módszerét fejlesztette tovább, amikor Dienessel (jó barátnőjével) egy időben iskolát nyitott idehaza. Az egészségmegőrző torna mellett mozdulatkarakterológiát is tanított. A jellem és a belső mondanivaló mozdulatokba ültetése lett művészi tánctechnikájának alapja.

Madzsar Alice lánya, Madzsar Lili tornamutatványa a pódiumon, 1920-as évek eleje, magántulajdon. Digitális példánya az MTA BTK Művészettörténeti Intézetben
 
Orvos férjének, az iskolában is oktató Madzsar Józsefnek köszönhetjük az első kismamatornát, melyet felesége számára írt elő, sőt az egészség- és közérzetjavító munkahelyi torna ötletét is. Az akkoriban forradalmi újdonságnak számító „alakformáló” tornatanfolyamok az iskola egész fennállása alatt párhuzamosan futottak a művészi táncoktatással. Az avantgárd színházi kísérleteket és a család fennmaradását évtizedeken át népszerű asszonytorna tanfolyamaikból finanszírozták. A madzsaristák lettek a háború után a gyógytornász képzés megalapítói.

Palasovszky ödön, Bíró Anny, Engel Kató, Erdélyi Klára és Laczki József a Kozma József zenéjére előadott Géptáncban, Cikk-Cakk estek, 1928, MTA BTK Művészettörténeti Intézet
 
Az avantgárd színház világába a Madzsar-iskolában tanító Palasovszky ödön és Hevesy Iván révén került Alice. A futurizmus és dadaizmus hatását mutató Rendkívüli Színpad és Prizma estek két fő témaköre a titokzatos Kelet vagy a Gép hatalma. A Géptáncokra pedig öt változatot is kidolgoztak: a Géptáncot, a Géptánc hatfős koreográfiáját, a Bilincsek című darabjuk két eltérő verzióját, illetve 1934-ben a Bábel című darab géptáncát. A kosztümök mellett a gépeket, szerszámokat utánzó mozgások is a mechanikusság kifejezését erősítették.

Kövesházi Ágnes a Lélegzőtáncban (kosztüm: Kövesházi Kalmár Elza), Cikk-Cakk estek, 1928, MTA BTK Művészettörténeti Intézet
 
A légzőgyakorlatoknak fontos szerep jutott a Madzsar-iskolában. Madzsar Alice több tanítványa – mellettük Kövesházi Ágnes és Palasovszky ödön is – tüdőbeteg volt. Talán ennek köszönhető, hogy Kövesházi Kalmár Ágnes Lélegzőtáncot koreografált. Kövesházi Kalmár Elza elképzelése szerint egy kosztümnek a mozgás jellegéből kell kiindulnia, felerősítve annak jellegzetességeit: a test mozgását látványosan kiemelő, dúsan redőzött jelmeze a táncos minden lélegzetvételét közvetíti. Lánya szólódarabját a Madzsar Művészcsoport más koreográfiáival együtt (Csicsibua, Bilincsek) szoborban is megörökítette, az art deco kiemelkedően szép hazai kisplasztikáit hozva létre.

Kövesházi Kalmár Elza: A Cikk-Cakk tánc kosztümterve, Cikk-Cakk estek, 1928, MTA BTK Művészettörténeti Intézet
 
1926-ban indulnak a Cikk-Cakk estek az új Föld Színpadon, melyekben a Madzsar Művészcsoport/iskola két vezető táncosa és koreográfusa, Róna Magda és Kövesházi Ágnes játszottak főszerepet. A mértanias hatású, merész színösszeállítású kosztümterveket Kövesházi Kalmár Elza tervezte.

Kövesházi Kalmár Ágnes mint tűz és gondolat, Bíró Anny mint szél és vér, Fehér Juci mint víz és kín, Hajdú Baba mint láz és csók a Cikk-Cakk verstáncban, Cikk-Cakk estek, 1928, MTA BTK Művészettörténeti Intézet
 
Madzsar Alice munkásságát összegző koreográfiája, a hétrészes Bilincsek (1930) a testi-lelki kötődésről, a harmóniakeresésről szól, melyet a külvilág és magunk emelte korlátok gátolnak. Ez a jelenet az önfelszabadítás és társadalmi felszabadulás útját megjárt embereket és a köztük lévő „kapcsokat” mutatta meg. A Madzsar-iskola egyaránt kapcsolatban állt az arisztokráciával és a munkásokkal is: az órákat, Madzsar Alice tanácsadásait is mindkét réteg látogatta. Előadásaiba időnként bevont munkástestedzőket is, ezen a képen ők alkotják az emberpiramist.

Kövesházi Kalmár Elza: Lélegzőtánc, gipsz, 28,3 cm, 1928 körül, MNG Szoborosztály, a fotó az MTA BTK Művészettörténeti Intézet tulajdona

Madzsar-iskola, a Bilincsek mozgásdráma zárójelenete (Emberi kapcsok, mikor a gondolat tetté válik), 1930 (zeneszerző: Kozma József), MTA BTK Művészettörténeti Intézet

 
Szentpál

Stricker Olga már nagynénje, Polányi Laura század eleji reformóvodájában találkozott a zenére improvizált szabad tánccal, majd felnőve a híres helleraui iskolában sajátította el Émile Jaques Dalcroze módszerét. Dalcroze ritmikus tánca a zenei hangoknak megfeleltetett mozdulatok kódrendszerén alapszik, a zene belső élményét alakítja mozdulatsorrá. 1919-ben nyitotta meg iskoláját, későbbi művésznevét, a Szentpált férje, a művészettörténész Rabinovszky Máriusz kedvenc szentjétől kölcsönözte.


Diskay: Szentpál Olga a Medvetáncban (zene: Bartók Béla, kosztüm: Jaschik Álmos), 1923, MTA BTK Művészettörténeti Intézet

Szentpál Olga, Baby a bárban (jelmez: Bortnyik Sándor, zene: Wilhelm Gross, vezényel: Jemnitz Sándor), 1932, MTA BTK Művészettörténeti Intézet
 
A húszas évek második felének nagyobb szabású koreográfiái az ószövetségi történettől a divatos metropolis témáig, balladától a humoreszkig nagy változatosságot mutattak. A Gieseking-zenére, paraván mögött előadott Kezek tánca vagy a Balázs Béla írásának felhasználásával készült Baby a bárban mozdulatszatíra mindig zajos tetszést aratott. A húszas évek mondén táncstílusát parodizáló groteszk táncjáték a bár asztalán felejtett csecsemőről szól, akit megitat a Mixer, és ettől megnő. Szertelen vidámsága elcsavarja a férfiak fejét, kiüti őket, és végül a Baby diadalmaskodik.

Jaschik Álmos: A Szentpál-iskola előadásának kosztümterve, 1930 körül, MTA BTK Művészettörténeti Intézet
 
Szentpál Olga férje és rokonsága révén szoros kapcsolatot ápolt a kortárs művészekkel, többek közt a Nyolcak csoport tagjaival. A kor legmodernebb táncstúdióját Molnár Farkassal építtette számára édesapja 1926-ban. A villa falait Beck ö. Fülöp és Medgyessy Ferenc domborművei díszítették. A Szentpál-iskola darabjaihoz Jaschik Álmos és Bortnyik Sándor tervezte a kosztümöket, Bortnyik készítette az iskola pecsétjét és logóját is.
 
 
Kállai

Kállai Lili akkor lépett pályára, amikor a nagy elődök már túl voltak első alkotói korszakukon. Végzett zongoraművészként 1921-től végigjárta a leghíresebb európai iskolákat, mesterei Dalcroze, Rosalia Chladek, a pozsonyi születésű Lábán Rudolf és a német expresszív tánc vezéralakja, Mary Wigmann. Külföldi kapcsolatait később is sikerrel kamatoztatta; a harmincas-negyvenes években Lábán és Chladek is meglátogatta a húszas évek elején nyitott budapesti intézetét és a Kállai Művészcsoport is gyakran lépett fel külföldön. Kállai rendszerében a mozgás és a zene kapcsolata kiemelkedően fontos (saját óráin gyakran maga gondoskodott a zenei aláfestésről). Módszerének lényege és célja, hogy örömet okozzon művelőjének. Technikájában a korabeli német szabad tánccal (Mary Wigmann) rokon.

Brandeisz Elza és Bauer Sári ugrás közben, 1940-es évek eleje, magántulajdon

Irsai István: Brandeisz Elza mozdulatművészeti matinéja, 1941, magántulajdon
 
A Kállai Művészcsoport szólistái Balázsfalvy Mucy és Brandeisz Elza. Kállai zsidó származása miatt nem vezethetett iskolát a negyvenes években, így azt Brandeisz Elza vitte helyette.



A mozdulatművészet hazai történetét két kiállítás mutatta be 2012-ben:
A magyar mozdulatművészet története és kapcsolatai 1902–1950 között.
Az MTA BTK Fotótörténet és Performativitás Munkacsoport kiállítása, közreműködő partner az Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Gyűjtemény (Iparművészeti Múzeum, 2012. június 29 – szeptember 9.)
Elmozdulás. Munkáskultúra és életmódreform a Madzsar-iskolában. Életmód és társadalmi mozgalmak a modernitásban I.
(Kassák Múzeum, 2012. június 23 – november 4.)

 
Irodalom:
„Mozdulat” A magyar mozdulatművészet a korabeli társadalom és művészet tükrében, az MTA BTK Művészettörténeti Intézet és az ELTE PPK Neveléstörténeti Tanszék közös konferenciája (2012. szep- tember 7.), szimpóziumkötet. Szerk. Beke László – Németh András – Vincze Gabriella, Gondolat Kiadó, 2013

Ars Hungarica 2013/1. mozdulatművészeti
száma. Szerk. Beke László – Vincze Gabriella – Páll Evelin

Borgos Anna, Konok Péter: Elmozdulás. Munkás- kultúra és életmódreform a Madzsar-iskolában. Szerkesztő és bevezető szöveg: Csatlós Judit, PIM-Kassák Múzeum, 2012