VELEMI ARCHÍVUM - LOVAS ILONA

Márkus Eszter

Három évvel ezelőtt kezdte el kutatni a magyar kísérleti textil központjának számító Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyt a 11_11, időközben az acb Research Labbel kiegészülve oral history videóarchívumot hoztak létre.

A Velemi Archívum interjúit hétről hétre publikáljuk, Bajkó Anikó és Lovas Ilona visszaemlékezéseit Bán András, Droppa Judit, Fitz Péter, Galántai György, Gulyás Kati, Kelecsényi Csilla és Steiner Villő követik majd.
Az interjúkat Balázs Kata, Márkus Eszter és Százados László készítették, Balázs Kata szerkesztette őket, a videókat Simon Zsuzsanna vette fel és vágta meg.
A videóarchívumhoz kapcsolódik a 1111 Galériában november 8-ig látható csoportos kiállítás, a Re:TEXT.



Lovas Ilona (1946-2021) életrajza a Secondary Archive adatbázisából: „1974-ben szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola szövő szakán. 2002-ben DLA fokozatot szerzett, 2004-ben habilitált. 1987 és 1989 között New Yorkban élt. Pályájának indulása egybeesett a Velemi Textilművészeti Műhely létrejöttével, amelynek egyik első résztvevője volt. A műhely célul tűzte ki a textil műfajának megújítását. A nyolcvanas évektől a konceptuális hangvétel és a „lágy” anyagok alkalmazása vált jellemzővé az alkotásaiban, miközben a magyar művészeti életben az elsők között érvényesítette a „női nézőpontot” az alkotásaiban. A természettel keresett közvetlen kapcsolat, az organikus anyagokkal való munka, valamint a történelem és az (egyéni illetve kollektív) emlékezet kérdései foglalkoztatják, egy istenkereső konzekvens világlátásból. Minden műve egy-egy könyörgés, egy-egy ima a kiszolgáltatottakért. Anyagai, formái, tárgyai és eszközei mindig csak szolgálói a gondolatainak. A transzcendenciával való kapcsolat lehetőségeinek keresése alkotásainak meghatározó vonásává vált. Az anyagokkal való folyamatos kísérletezés, az installáció mellett a videó és a performance műfaja is meghatározó szerepet tölt be a pályáján."



AMO_Cover_Velemi_Bajko01.jpg
VELEMI ARCHÍVUM – BAJKÓ ANIKÓ

Három évvel ezelőtt kezdte el kutatni a magyar kísérleti textil központjának számító Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyt a 11_11, időközben az acb Research Labbel kiegészülve oral history videóarchívumot hoztak létre.

Screenshot 2022-12-12 at 1.00.29.jpg
A nőműtárgy.

Kele Judit Textil textil nélkül alcímet viselő munkája két, analóg fényképezőgéppel készített fotónegatív egymásba csúsztatásával alkotott fekete-fehér fotó, amely a művészt ábrázolja egykori Benczúr utcai lakásában. (1) A fényképen egy fehér zománccal bevont – Kele édesapja által, a könnyű mozgathatóság érdekében repülőgép alumíniumból készített – szövőszék látható, mely szinte az egész képfelületet kitölti. A szövőszék lánc- és vetülékfonalát egy-egy meztelen, vékony női test, maga Kele Judit helyettesíti. Egyenes testtartással, kezét felemelve, a vertikális fonalat állva, a horizontális fonalat pedig fekve, bal lábát a szövőszék jobb széléhez helyezve alkotja. A két test, melyek enyhén transzparensek és oldalnézetből látjuk őket – a negatívok egymásba csúsztatása által –, keresztfonálként találkoznak a kép bal oldalán. A fekvő nőalak az eltérő fényviszonyok miatt néhány árnyalattal világosabb az állónál. A fény a megörökített térbe – melyből csupán egy világos, feltehetőleg fehér színű fal és parketta látszódik – a bal oldalról érkezik, így a fotó jobb oldala világosabb, mint a bal. A fotó Kele Judit I am a Work of Art (Műalkotás vagyok, 1979–1985) című sorozatának első darabja. (2)