A hétre három olyan dizájnkiállítást ajánlunk, amelyek különféle koncepciók mentén születtek meg, de egy azonban közös bennük: mind fontos kérdéseket tematizálnak, illetve nyújtanak megoldásokat a mindennapi élet során megjelenő problémákra, hiányosságokra. A Dress-coding és a PAIKKA közös kiállítása a BBBKultPontban olyan öltözékeket és kiegészítőket sorakoztat fel, amelyek speciális igényeket szolgálnak, a TELEP Galériában egy humoros és merész kollekció mutatkozik be, amely a karanténidőszak alatt született meg, míg a Művészetek Háza Veszprémben áttekinthetjük a kortárs ékszer- és textiltervezés legújabb tendenciáit.

Mindössze egy héten át látogatható a Testet öltő inkuzivitás című kiállítás a Bartók Béla úti BBBKultPontban. A Dress-coding és a PAIKKA közös kiállítása olyan öltözékeket és a kiegészítőket – nemcsak ékszereket, hanem például végtagot helyettesítő protéziseket is – gyűjt egy térbe, amelyek a digitális fejlődés nélkül nem jöhettek volna létre. A kiállított munkák azonban nem a luxusról szólnak, nem az elit a célközönség, hanem speciális igényekre fejlesztették őket. Több Magyarországon ismert résztvevő – mint az e-Nable hazai csapata, akik 3D nyomtatással készítenek kezeket és karokat végtaghiányos gyerekek számára – mellett a néhány éve diplomázott alkotók – mint Kálmán Csaba vagy Pázmány Lili –, valamint a nemzetközi színtér képviselői is – mint Darja Malesic, aki az etikus és inkluzív dizájn jegyében hozza létre öltözékeit – megjelennek. A kiállítás egyik szervezője (és egyben résztvevője), a Dress-coding egy nemrég óta létező kezdeményezés: az önkéntes csapat egyedi, méretre szabott ruhákat készít speciális igényű személyek számára. Az inkluzív dizájn jegyében alkotott ruhák és kiegészítők már csak február 24-ig tekinthetők meg.

A Telep Galéria terét ellepték Harsány Patrícia egyszerre ötletes és humoros ékszerei. Az Unobjectified című kiállításon, amely március 3-ig látható, csupa olyan tárgyba botlunk bele, amelyeket többnyire szemétként tekintünk, kidobásra ítélünk. Az alkotó azonban nemcsak beleszövi ezeket az ékszereibe, hanem főként ezekből építi fel azokat. Ki tekintene egy konyhai reszelőre, egy cumira vagy éppen egy fésűre ékszerként? Hogy lehet a mára elavulttá vált CD-kből esztétikus kisegészítőt kreálni? Van olyan kacatunk, ami nem illeszthető az emberi testhez, nem képes ékszerként működni? Csupa ilyen kérdés merül fel a kiállításon, de előbb kapjuk meg a választ, minthogy elgondolkoznánk ezen: mindenből lehet ékszer, csak fantázia kell hozzá – na meg egy eltökélt ékszertervező, aki munkájában ezt kutatja, ezzel kísérletezik. A kiállított darabok között bárki megtalálhatja a maga kedvencét, hiszen a visszafogottabb daraboktól egészen a merész konstrukciókig terjed a felhozatal. A kiállított ékszerek (és fotók) egy száznapos, úgynevezett Quarantine Jewellery kihívás alatt, illetve azt követően születtek.

Harsány Patrícia Re-object sorozatának alkotásait nemcsak Budapesten, hanem Veszprémben is meg lehet tekinteni. Az Érintkezések című kiállításon, amely április 18-ig látható a Művészetek Háza Veszprémben, a kortárs ékszer és textil kerül középpontba. A dizájn és a képzőművészet határán egyensúlyozó ékszereknél a legkülönfélébb anyagok jelennek meg, a legkülönfélébb koncepciókkal átitatva. A hagyományosabb formák mellett helyet kapnak a határokat feszegető megoldások is: a már emlegetett, kidobásra ítélt kacatokat más tervezők is felhasználták munkájuk során (mint például Börcsök Anna), míg mások éppen egészen új válfajokat honosítanak meg (mint Diriczi Csenge, akinek SENSE|s kollekciója a párkapcsolatok jelentős pillanatait, a közelkerülés folyamatát „modellezi le” ékszereivel). A középen elhelyezett, ékszerekkel telített tárlókat grandiózus textilek keretezik. A falak mentén elhelyezett alkotások különféle szín- és mintakombinációikkal ritmikus hatást keltenek. Némelyik alkotáshoz közelebb kell menni, hogy kirajzolódjon a mintázat vagy éppen technika, míg másoknál épp a távolság segíti az értelmezést, pontosabban a színek és formák közötti harmonikus egység olvasatát.