A héten újabb kiállításözön várja az érdeklődőket, ráadásul a friss tárlatok a legkülönfélébb témákból merítenek. Az Artus Kapcsolótér például médiaművészeti installációkkal, a Libella Kávézó egy háziasszony művészt foglalkoztató kérdésekkel, míg a Kassák Múzeum a modernitás jellegzetes képviselője, Besnyő Éva fotográfus munkásságával várja a látogatókat. Ráadásként pedig a Trafó Galéria múlt héten nyílt kiállítását ajánljuk.

Kedden 19:00-kor kezdődik az Artus Kapcsolótér legújabb kiállításának, a Magányos és társas művek 2020 megnyitója. Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton már huszonöt éve alkotnak közösen, a tárlat pedig az utóbbi öt év közös munkáiból nyújt válogatást. Médiaművészeti installációikba gyakran további társalkotókat is bevonnak, művészeti gondolkodásuk az együttműködések, a különböző nézőpontok, érdeklődési területek befogadásán és beépítésén keresztül újul meg időről időre. Ez az együttműködés Szegedy-Maszák „magányosan” készített műveire is meghatározó hatással van. A kiállításon látható munkák a médiainstallációiknak újragondolt változatain túl Szegedy-Maszák újabb művei közül is bemutat néhányat a kifejezetten erre a kiállításra készült, Fernezelyi Mártonnal közösen létrehozott interaktív installációk mellett.

Szerdán 18:00-kor startol Szabó Eszter Ágnes solo show-ja a Libella Kávézóban. Az Idődilatáció_Hiperűrugrás kísérlet Home Office-ban, avagy „afféle spirális körforgás" című tárlat a művész személyes horizontjaiból, mindennapjai végtelen kísérleteinek ismétlődő ornamentikáiból áll. A háziasszonynak - főleg, ha művész – nem kisebb gondok nyomják a vállát, mint az univerzumban való serénykedés dolgai. Bármit is tegyen vagy gondoljon, azt mindig egy olyan tág rendszerben teszi, aminek ő nem látja a végét, vagyis végtelen. Amikor végtelenül loopolva szeret és aggódik, végtelenül takarít, mos, mosogat, főz, gondolkodik, ír, a munkahelyén dolgozik, a kérdés is mindig ugyanaz: vajon mi végre történik mindez? A hétköznapok egyszerűsége, a környezetünkbe és rutinjainkba való bezártság és a végtelen nagy univerzum rejtelmeinek egy személyben történő feldolgozása az, ami foglalkoztatja a háziasszony művészt.

Pénteken 18:00-kor a Kassák Múzeum is új kiállítással jelentkezik. A Személyes távolság − Besnyő Éva fotográfiái című tárlat a fotográfust a modernitás jellegzetes képviselőjeként, karrierjét pedig a konvencióktól független, szabad női életút modelljeként mutatja be. Besnyő Évának a professzionális megbízások tették lehetővé az egzisztenciális függetlenséget, és így a választott életforma szabad megélését. A kiállítás a művészeti tevékenység és a szakmai megbízások szintéziseként mutatja be az életművet, és annak tematikus csomópontjain túl Besnyő alkotói módszerét és látásmódját helyezi a középpontba. 

Múlt hét pénteken a Trafó is megnyitotta őszi évadát: az előadások mellett egy új kiállítással is várják a közönséget a megújult, kibővült épületben. A Mögöttes hangok zaja című csoportos tárlat középpontjában olyan hangok, pontosabban rejtett vagy elsőre nem hallható hangok állnak, amelyeknek befogadásukhoz egy másfajta figyelem szükséges. Ennek a (mondhatni) nyitott figyelemnek – amely képes feloldani az elfedett igazságokat és elrejtett szándékokat – különféle fajtáit ismerhetjük meg a kiállítók művészeti praxisán keresztül. Imogen Stidworthy videójában egy születése óta vak és ebből kifolyólag a hangokra igen érzékeny rendőrségi alkalmazott munkájába nyerhetünk betekintést. A telefonos lehallgatásoknál segédkezik, lejegyzi és analizálja a hallottakat – amellett, hogy hét nyelven beszél és számos akcentust, dialektust ismer, a hangok olyan finom rezgéseit is azonosítani tudja, amelyek érzelmi reakciókat is közvetítenek, így képes bizonyítékokat szolgáltatni a rendőrség számára. Roman Štětina videója egészen más oldalról közelít a hangok felé. A pilseni Cseh Rádió egyik stúdiójában forgatott alkotásban egy eredeti, a felvételeknél használt csapót mutat be, csakhogy a csattanó hangját kicserélte egy puszkalövésére. Ezzel az abszurd hangi elemmel megzavarja a hallott és a látott, azaz a valós és a hamis közötti rétegeket. Lawrence Abu Hamdan szintén a rádióstúdiót és annak akusztikai adottságait helyezi videójának középpontjába, ám az ő esetében ez elsősorban a börtönök rejtett hangjait veszi górcső alá. Művében (többek között) egy szíriai börtönépület akusztikai vizsgálatának lehetünk szemtanúi azoknak a fogvatartottak vallomásain keresztül, akiket készervallatásnak vetettek alá. A negyedik kiállító, Andreas Fogarasi pedig egy látszólag merőben eltérő témával, a különféle épületek, konstrukciók felső rétegeivel, burkolataikkal foglalkozik. A hétköznapinak tűnő építményekről készült fotóin újabb rétegeket fejt fel, hiszen azáltal, hogy a rétegek próbálnak elfedni, elrejteni valamit, épphogy rávilágítanak a megbúvő struktúrákra és szándékokra.