A hétre csupa olyan friss kiállításokat ajánlunk, amelyeknél mellőzik a hagyományos nyitóeseményeket: ilyen például a Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros új gyűjteményi tárlata vagy a Várószoba projekt, ami a héten kezd el beköltözni a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kiállítóterébe. És ajánljuk az ISBN könyv+galéria solo show-ját is, ahol egy hosszabb időintervallum áll rendelkezésünkre a tárlat nyitónapján.

Hétfőtől látogatható a Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros legfrissebb kiállítása, A remény óvóhelye – Válogatás az ICA–D gyűjteményéből. A tárlat rendezőelvét napjaink közéleti-kulturális diszkomfortja alakította: a művek állapotváltozásokról, átrendeződésekről, illúzió- és egyensúlyvesztésről, régi és új traumákról, emberfeletti és ember alkotta rendszerekről, mozgó és mozgatott létezőkről tudósítanak. Mindegyik a maga totalitásában és szabadságánál fogva, a jelen pillanat valóságába érkezve egyfajta jeladóként, figyelmeztető őrlángként is felfogható; a művészet maga is óvóhely: segít, hogy észnél lehessünk abban a kritikus félórában, mielőtt „zsebre vág minket a történelem”.

Kedden 16:00 és 22:00 között startol Mézes Tünde On the first page című egyéni kiállítása az ISBN könyv+galériában. A megadott időintervallumban Istvánkó Bea és Mézes Tünde várja a látogatókat, a Facebook-eseménynél lehet voksolni, ki mikor érkezik az eseményre – ezzel is elkerülve a tömeget. Az első weblap 1991-ben született, ami egyúttal az információ elérésének és rendezésének egészen új módjához vezetett. Ma, közel 30 év után hatalmas mennyiségű adat áll rendelkezésünkre különböző oldalakon elrendezve. Vajon mi lehet az arány az ily módon rendelkezésre álló információ és a birtokolt tudás között? A kiállítás felvetése szerint létezhetett az internet előtt, illetve azzal párhuzamosan egy másfajta törekvés is, amely a befogadó előzetes ismereteire és érzékenységére hagyatkozott és rövid, kódolt üzeneteken keresztül igyekezett számottevő információt átadni. A kiállítási enteriőr ennek a félbemaradt kutatásnak a színhelye, egy régen elhagyott laboratórium, valahol félúton könyvtár és szerverszoba között. 

Szerdán kezdetét veszi a Várószoba – női gyógyítók és páciensek az orvoslás perifériáján című projekt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. A kiállítás egy speciális tudománytörténeti témával, az orvoslás történetében a nők jelenlétével (orvosnők, védőnők, gyógyítók, bábák) és a női testhez kapcsolt szerepekkel foglalkozik. A szervezők kortárs képzőművészeket kértek fel arra, hogy témafelvetésünkhöz kapcsolódóan reflektáljanak a SOM állandó kiállítására és  gyűjteményére, és ezek az intervenciók 2020 decemberéig havonta kerülnek be a kiállítótérbe és foglalják el helyüket az állandó kiállításban. A projekt első állomásaként Simon Zsuzsanna és Varju Tóth Balázs munkái kerülnek bemutatásra. Simon a fokozott női szőrnövekedéssel kapcsolatos, intimitása okán kevéssé ismert, ugyanakkor mind társadalmi, mind személyes vonatkozásait tekintve komoly következményekkel járó problémakört vizsgálja történeti példákat áttekintő zine-jében és kapcsolódó tárgyegyüttesében. Varju Tóth Balázs kétcsatornás videóinstallációjában pedig a hisztéria kortárs értelmezését láthatjuk. A videóban a hisztéria testi tünetei (rángások, görcsök, kontrollálhatatlan mozgásfázisok) a manapság egyre népszerűbb, stilizált jógagyakorlatokkal párhuzamosan, egymásnak megfeleltetve jelennek meg.