E heti ajánlónkban olyan kiállításokat sorakoztatunk fel, amelyek nemcsak figyelemmel kísérik, feltérképezik a jelenkori problémákat, hanem fel is hívják rájuk a figyelmet – akár dokumentálással, akár mementók állításával. Így került az ajánlóba az Art Department, az acb Attachment és a Budapest Galéria egy-egy kiállítása, amelyek bizakodásra adnak okot, reményt sugároznak egy meglehetősen gondterhelt időszakban.

Május 8-ig látogatható a !KIÁLTÁS! című kiállítás az Art Departmentben. A kiállítás alapja egy fotóarchívum, egy folyamatosan épülő, bővülő gyűjtemény, amelynek képei dokumentálják a magyarországi demokratikus fellépéseket, a demokráciáért és az emberi jogokért folytatott küzdelmeket, társadalmi mozgásokat, akciókat, tüntetéseket, tiltakozásokat, az alakuló, változó társadalmi kezdeményezéseket, a mozgalmak életét. Ezt az archívumot Csoszó Gabriella hozta létre 2010-ben, s azóta is folyamatosan bővül, sőt: amellett, hogy a bátorságot, a kiállást, a változtatni akarást, a kétségbeesést, az újrakeretezett demokratikus társadalmi folyamatokat rögzítette, fotóit szabad felhasználásra engedte át a hátrányokat elszenvedő társadalmi csoportoknak és mozgalmaknak. Ennek egy kis szelete látható most a galériában, kiegészülve Rajk László akcionista kommentárjaival. Merthogy a kiállítás a FreeDoc által dokumentált eseményeken keresztül a rendszerváltás fontos örökségéhez is kapcsolódik – a Beszélő első száma ugyanúgy referencia, mint Rajk László akcionista munkái, rajzai, tüntetési kellékei, frottázsai.

Április 15-ig látható Mladen Miljanović Egyidejű emlékmű című solo show-ja az acb Attachmentben. A művész legújabb munkái a halál témájával foglalkoznak, azon belül is annak társadalmi, politikai, illetve kulturális médiareprezentációival. Ebben a járvánnyal és háborúval sújtott időszakban hátborzongatóan aktuálisak művei: a számítógépek, tabletek, mobiltelefonok és tévékészülékek hithű másai jelennek a kiállítótérben, s „mindössze” annyi a csavar az egészben, hogy a művész fekete gránitból faragta ki azokat. Így – főleg, ha összevetjük a halál tematikájával – a média- és kommunikációs eszközök felidézik a sírkövek statikus, rideg voltát is. Erre erősítenek rá a „kijelzőkön” megfejelő hibaüzenetek és (ál)törések is, amelyek így sokkal inkább baljós végítéletekként tűnnek fel, szemben a hétköznapi, jelentéktelennek tűnő előfordulásukkal. A kiállítótér egyszerre szakrális és kereskedelmi jellegű, ahol összemosódik a határ a digitális világ és a valóság között, s amely egy olyan jelenséget mutat be, amelyben a halál (s az emberi élet) puszta számok, adatok, grafikonok és statisztikák halmaza.

Május 22-ig tekinthető meg Andreas Fogarasi Skin Calendar – A város bőre című kiállítása a Budapest Galériában. A kiállítás két részből áll: míg a földszinti kiállítóterekben a művész korábbi munkái, anyagcsomagok, kollázsok és filmek láthatók, amelyek más városok eltűnő és előtűnő épületeit, a bontások és építések egymásra rétegződését mutatják be, követve a művész a városi szövettan vizsgálata iránti elköteleződésének előző állomásait. Az emeleten az elmúlt években Budapesten gyűjtött anyagok kaptak helyet, s a végeredmény egyfajta tanulmányi raktár és kutatószoba. Olyan tér ez, ahol az alkotás hátterét képző, de a művekben csak áttételesen jelen lévő anyagok szerepelnek: anyaggyűjtések, az épületek történetére vonatkozó információk, források és referenciák érhetőek el itt.