KEZDŐDJÉK

Kedves olvasóink, boldog új évet! 2025-öt lassan, fókuszált figyelemmel kezdjük, az első két hétre egy-egy programot ajánlunk.


Most hétvégén zárul a TNPU Infinitezimális Erósz, avagy Szexuális Fülke Ellenforradalom Gyerekeknek című kiállítása a Trafó Galériában. Negyedikén, a finisszázson, héttől Szentjóby Tamás Kentaur című filmjét vetítik. 


470474392 917415297038259 8460050480785565549 n


A rövidfilm a szabadabb kísérletezést támogató Balázs Béla Stúdióban készült, de a filmet annak befejezése előtt betiltották. Szentjóby Tamást ellenzéki tevékenysége miatt 1975-ben letartóztatták, majd kiutasították az országból. A film egyetlen munkakópiáját elzárták.  Az elkobzott munkakópiát 1983-ban Durst György, a Balázs Béla Stúdió akkori titkára megtalálta és másolatot készíttetett róla.  Az erősen megrongálódott filmanyag digitális felújítása a Ludwig Múzeum / ACAX kezdeményezésére és koordinálásával történt 2009-ben. A restaurálás apropója az volt, hogy a film meghívást kapott a 11. Isztambuli Biennáléra, ahol jelentős nemzetközi figyelem kísérte bemutatását. A Kentaur eredeti és befejezett formájában Magyarországon először 2009-ben a Ludwig Múzeum szervezésében került bemutatásra. 




Molnár Gergely szavaival: „Röviden: a Kentaur minden idők legjobb Magyarországon készült filmje. Az, hogy Magyarországon készült, azért nem mellékes, mert a film történetesen erről szól. S ijesztő módon, ez nem hátránya. A minden idők pedig a következőt jelenti: a tények ismeretében kizárt dolog, hogy hasonlóan érvényes film akár csak még egy is elkészülhessen ebben a környezetben. [...] A kentaur jó hazafi. Pszichés folyamatai állampolgárhoz illőek. Lázad, mert művész, mint mindenki. Gyűlöli az elnyomást, mert jó tanuló. És alkalmazza a törvényt, mert a kentaur nem arisztokrata, hanem nép. Nem kívülálló, hanem belevaló. A kentaurok népe imádja a rendszert, mely mindenkit a másik ellenségévé nevel: individuálissá és autokratává. Mely a lázadónak oly tág teret nyit, s amely mindennemű egyéni érdek szerint való. Íme, egy állam, mely hasonlít az önmagáról kialakított képhez, fiktív realitás, kentaur. Egy gyár, mely pontosan olyan, mint a benne dolgozó munkások. Hol itt az ellentmondás? Sehol.”1

01 tnpu

Lőszer helyett: szerek (readymadek), 2024 | Trafó Galéria, 2024 | fotó: Biró Dávid


S a TNPU-ról: A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója (TNPU) 1966-ban alapult a status quoval párhuzamos realitás-szint kollektív működtetése céljából, központi eszméje: A művészet: giccs. – A történelem: giccs; és Művészet mindaz, ami tilos. Légy tilos!


30 tnpu infinitezimális erósz biródávid

Lőszer helyett: szerek (readymadek), 2024 | Trafó Galéria, 2024 | fotó: Biró Dávid


A TNPU, tehát a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója a Telekommunikáció Nemzetközi Uniója (TNU) ellensúlyozása, komplementere. A morze feltalálását követően, 1864-ben alapított TNU az összes telekommunikációs eszközt és információs csatornát ellenőrzi, kontroll alatt tartva – a hatalmi viszonyokat is veszélyeztető – szabad telekommunikációt. Azt, hogy pontosan mivel foglalkozik a TNU, nem tudjuk. Tevékenységét ellensúlyozandó a TNPU a direkt demokrácia eszközeivel akarja megváltoztatni az adott technikai fejlettségi szinthez mérten a technológia irányát és célját. A munka-dogmát a sztrájk-dogmával felcserélve a Létminimum Standard strike in progress szellemében gyakorolja és propagálja a sztrájkot, mellyel követeli a fölösleg-termeléssel és a túlfogyasztással szemben a Létminimum Járadék bevezetését a hadi költségvetés rovására.2 A sztrájkaktivitás egymásbafonódóan az, ami fölszámolja a nyomort és egyben fölszámolja a háborút, az a tiltott gyümölcs a csajkában. St.Turba Tamás egy vele készített interjúban így foglalta össze a TNPU feladatát: „Abban a létszemléletben, amelyben az Esztézis a Radikális Hedonizmus jegyében a legmagasabb rendű fogalom, azaz, amelyben EA (Esztétikai Abszolútum) – az egyetlen isten – az istentisztelet alanya, ott az ördög is esztétikai kategória. Ennek az ördögnek a Mítoszból való megváltásával foglalkozik a TNPU.”2


470215308 625132520121847 5668483793066505479 n


Négyéves a Képző.art, a Képzőművészeti Egyetem hallgatóiból alakult szerkesztőség, mely legszívesebben szellemi közösségként hivatkozik magára, hisz nemcsak folyóiratként aktívak, de személyes találkozásokra is hívnak, leggyakrabban Nemes Nagy Olvasókörükbe és galéria-túráikra, most pedig születésnapjukat megünneplendő két napos újévi hacacáréra, a Gólyába. 10-én, pénteken negyed héttől kifalazzák Kőmíves Kelemennét Koltay Dorottya Szonjával. A népballadát két kortárs költeménnyel hasonlítják össze, a beszélgetést Osztroluczky Sarolta irodalmár moderálja. 



Szombaton negyed nyolctól a Lobotomia Collective ‘RentHouse’ című performanszát adja elő, valamint lesz még szerencsehozó gombócozás Kerekes Júliával, és sok minden más is, a részletek leleplezése folyamatban, naprakész információkért kövessétek a fb-eseményt.



1 – Molnár Gergely: „Levél Szentjóby Tamásnak.”  Magyar Műhely, 1978/56–57, 18–26.
2 – FIKA (Fiatal Művészek Klubja) – Interjú St.Auby Tamással – Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2013, 2013, 0. oldal

full_000239.jpg
Intermédia Bölcsőde - St.Auby Tamás előadásai az Intermédia tanszéken

EZ NEM DISCO – ez olvasható a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszék Kmety utcai épületének bejárata fölött, egy csoport diák által finanszírozott és meglepetésszerűen felszerelt pont-modul kijelzőn.
Ez nem disco! – közli az egybegyűltekkel a hallgató, amikor késve érkezik az előadásra, amelynek címe: Paralel Kurzus/Tanpálya II. – Anatómiai Halhatatlanság.
Az oktató St.Auby Tamás: nem-művészet-művész – a fenti maxima tőle származik.
A Kurzus hivatalosan A XX. századi művészet története és elmélete program alatt fut, s a meghívott művésztanár az előadás felépítésében, a hangsúlyok kijelölésében szabad kezet kapott.
St.Auby, Svájcból történt visszatelepülését követően, az 1991/92-es tanévtől ad elő a tanszéken. A Magyar Narancs 1991. október 22-i számában, egy vele készült interjúban Miltényi Tibor, a kérdező, St.Auby happening-definícióját idézi: „a filmben találkoznak az összes művészetek, a happeningben az összes nem-művészetek”, és megállapítja: „ez az elv kiterjed minden egyéb tevékenységére” – így az oktatásra is.