A tengerentúli művészvilág messiásként várja az új demokrata elnököt, bár Barack Obama csak pár konkrét ígérgetett tett nekik a kampányában. A lelkes muzeológusok még ezek beváltását sem tudták kivárni: a washingtoni Nemzeti Arcképcsarnok még a beiktatási ceremónia előtt, januárban megszerezte Obama legendás kampányportréját. Nem sokkal később, február elején az AP hírügynökség pedig beperelte a plakát készítőjét, mert jogdíj nélkül használta fel munkatársuk fotóját. A street art a médiafigyelem középpontjába került.

Shepard Fairey az Obama-plakát előtt. A dél-karolinai születésű Fairey tizenévesen szeretett bele a képzőművészetbe, a gördeszkázás és a DJ-zés mellett. A kilencvenes évek elején végzett a Rhode Island-i művészeti főiskolán, azóta street art művészként tevékenykedik.

Bush vs. Obama
A hivatalos ügymenet szerint a leköszönő elnökről az utolsó pillanatban kerül be a washingtoni Arcképcsarnokba egy portré. A Bushról készült hiperrealista festmény például csak decemberben jutott el a gyűjteményig. Obama viszont más, Obama a remény ikonja és a változás szimbóluma. Az állami gyűjteménybe újonnan bekerült arckép a 2008-as választási kampány legfontosabb jelképe volt: Obama enyhén félredöntött fejjel tekint a horizont fölé, ahol a felirat tanúsága szerint a remény lakik. (A kampányposzternek több változata is van, más-más felirattal: hope, change, progress, stb.)

A képet vörös és kék árnyalatokban felfújt stencilmintákból készítette el egy Los Angeles-i művész, Shepard Fairey. Fairey nem akárki, majdnem húsz évvel ezelőtt ő „találta ki” a street artot. Pontosabban a matricázást, ami azóta meghódította a fél világot. Fiatal és nyughatatlan iparművész-hallgatóként 1989-ben kezdte el kidekorálni környezetét saját készítésű fekete-fehér képecskékkel: egy kiöregedett pankrátor képmásával. Az Obey felirattal ellátott felpuffasztott-agresszív birkózót – illegális graffitisként – Fairey mindenhová elvitte.

Az eredeti Obama-fénykép. (Mannie Garcia/AP)

Matricától a világhírnévig
A gördeszkázós falfirkálóból azóta keresett művész lett, aki neves múzeumokban állít ki és nagy multicégeknek segít a gerillareklámokban. A pár színből, kivágott sablonokkal készített street art-munkáit a harmincas évek szovjet és amerikai propagandaplakátjai inspirálták, no és persze a pszichedelikus rockposzterek. Az Obama-portrét puszta szimpátiából készítette el még 2006-ban, de a demokrata kampánystáb felfigyelt rá és a nagy show elválaszthatatlan részévé tette. A washingtoni Arcképcsarnokba a sokszorosítás alapját jelentő, eredeti, vegyes technikával készült portré került.

A népszerűség nemvárt gondokat okozott. Az AP hírügynökség februárban beperelte Fairey-t, mert a poszterhez használt fotóért nem fizetett jogdíjat. Pedig a kampányképből sok százezer készült, még a Time magazin címlapján is szerepelt. Bárhogy is alakul a per, Shepard Fairey minden bizonnyal megszerezte a legismertebb utcai művész címet a még mindig anonimitásban alkotó, brit Banksytől.

Szerző: Rieder Gábor