A klasszikusok megint szépen muzsikáltak. A New York-i Sotheby's január végi nagy Régi Mester-árverései összesen 74 millió dollárt hoztak a konyhára, köszönhetően – többek között – egy holland 17. századi piktor mitológiai zsánerének és egy egykor Leonardóhoz kötött női portrénak. Az eredmények így sem meggyőzőek: a nagy rivális, a Christie's nem remekelt és egyre kevésbé biztos, hogy a műtárgypiac vissza fog térni a 2009 előtti rekord időkhöz.

„Ez a válság más...”

Lesz-e újrarendeződés a műtárgypiacon? – teszi fel a nagy kérdést két piaci szakértő, Michael Plummer és Jeff Rabin az Art Newspaper hasábjain. A 2009-es mélyrepülés közben mindenki azt szajkózta, hogy ez a válság nem hasonlít a húsz évvel ezelőtti összeomláshoz, amikor az impresszionistákba szerelmes japánok vonultak ki kényszerűen a piacról. A két évvel ezelőtti konjunktúra sokkal stabilabb volt, hiszen három lábon állt: a világ leggazdagabbjainak egyre nyilvánvalóbb művészeti érdeklődésén, a feltörekvő országokból (Közel-Kelet, Dél-Amerika, Oroszország és a Távol-Kelet) érkező műgyűjtőkön valamint az Egyesült Államokban egyre népszerűbb kortárs művészeten.

Hendrick Goltzius: Jupiter és Antiope, 1612, olaj, vászon, 122×188 cm. A mitológiai festmény a New York-i Sotheby's 2010. január 28-i árverésén, közel 7 millió dolláros árával, a kevésbé ismert holland festő legdrágább képe lett. (Courtesy Sotheby's)

A műtárgy-kereskedelem józanabb képviselői a spekulánsoktól megtisztított piac korrekcióját várták a gazdasági válságtól. A szerzőpáros viszont kételyeinek ad hangot az Art Newspaperben: „Számos neves közgazdász – köztük Paul Krugman – vitatja, hogy a globális gazdaság különböző szektorai (média, kereskedelem, ingatlan, autó és pénzügyi szolgáltatások) hatalmas újrarendeződésen mennének keresztül. A műtárgypiacon megvalósulnának a változások?”

2010-es kilátások

„Érdemes megjegyezni – folytatódik az Art Newpaper cikke –, hogy a globális pénzügyi piacok felborulása csak megerősítette az indiai, kínai és közel-keleti gyűjtők régi szokását, hogy valódi eszközökben tartsák a pénzüket (művészet, ingatlan, arany, stb.). Mindenezek mellett a feltörekvő gazdaságok az USA-nál, Japánnál és Európánál hamarabb tértek magukhoz. A klasszikus kínai festmények és műtárgyak piacát – szemben a nyugati társaikkal – ezért nem viselte meg annyira a pénzügyi világ 2008-as zűrzavara.

Egyes gazdagok – a jövőbeli infláció és a pénzügyi piacra visszatérő instabilitás miatt aggódva – rekord magasságig tolták fel az aranya árát. Ugyanez a félelem vezetett másokat arra, hogy növeljék az infláció-biztos művészet arányát a portfóliójukban, és ez segítette az árak emelkedését a konzervatív ízlésűeket inkább vonzó, jól ismert és magas minőségű műtárgyak esetében, a régi mestereknél, az impresszionistáknál és a modern klasszikusoknál.

A képzőművészet mindig is óriási értékű tőkét jelent és mindig is egyszerre fogja vonzani a műértőket és a 'befektető-gyűjtőket'. 2010 a folytatódó átalakulás éve lesz: az árverések kisebbek maradnak, a gyűjtők többsége inkább a magán vásárlásokat választja majd, a krémek krémje nagy érdeklődést és sok pénzt söpör be, a másod- és harmadosztályú művek viszont nem kelnek el, vagy csak további árcsökkenéssel. Elmúlt az az idő, amikor a dagály minden csónakot együtt emelt fel. Hacsak nem lesznek újabb jelentős globális gazdasági meglepetések, a következő év jobb lesz, mint a mögöttünk hagyott.”

Szerző: R. G.