Pont kerülhet a régóta húzódó restitúciós ügy végére. Az Egyesült Államokban rostokoló Schiele-portré – több mint tíz év után – hazatérhet Bécsbe. 19 millió dolláros „váltságdíjért” cserébe.

Egon Schiele: Wally arcképe, 1912 (forrás: wikipedia) Az expresszív portré Valerie Neuzilt, a festő fiatal modelljét ábrázolja

1997-ben a bécsi Leopold Alapítvány több mint száz festményt adott kölcsön a New York-i Museum of Modern Art nagy Schiele-kiállításához. Az egyik legdivatosabb (és legdrágább) osztrák modern művész két képe, az 1912-es Wally arcképe és az 1911-es Halott város III. nem utazhatott haza a tárlat végén. A manhattani bíróság lefoglalta a két festményt Henri Bondi és családja kérelmére hivatkozva, akik szerint a műveket nagynénjüktől, Lea Bondi Jaraytól rabolták el a nácik 1938-ban Bécsben. A múzeumigazgatók – a CNN riportja szerint – aggódtak az eljárás miatt. Azóta bebizonyosodott, hogy a restitúciós perek nem lehetetlenítik el a nagy kölcsön-kiállításokat, sőt a Leopold Alapítvány időközben külön múzeumot is kapott a bécsi Múzeumnegyedben. A Halott város rövid időn belül hazatérhetett, csak a Wally arcképe maradt kint New Yorkban.

A néhai Vasfüggönytől nyugatra – ahol a Vörös Hadsereg dúlása nem zavarta össze a nyomokat – rég sikerült rendezni a Holokauszt-áldozatok örököseinek műtárgy-igényeit. A második világháború utáni egy-két évtizedben a nyilvánvaló ügyek végére rendszerint pont került. A manapság zajló restitúciós perek a szürke zónába tartoznak, amikor csak bizonytalan történeti forrásokkal lehet alátámasztani a keresetet. A Leopold Múzeum Schiele-festménye is ilyen.

Wally arcképe a galériásként tevékenykedő Lea Bondi Jaray személyes tulajdonát képezte. Egy másik műkereskedő Frierich Welz követelte ki tőle a képet, az Anschlusst követő kisajátítási hullám idején, Bondi Jaray Nyugatra menekülése előtt. A náci párttag Welz jelképes áron vette meg a festményt a zsidó származású galériástól, aki a politikai üldözés elől Londonba szökött. A festmény a háború után belekeveredett egy másik – szintén elkonfiskált, de később visszaadott – magángyűjtemény anyagába, ahonnan az osztrák államhoz került. Innen vette meg a gazdag műgyűjtő orvos, Rudolf Leopold 1954-ben saját magángyűjteménye számára. A New York-i bíróság nagy kérdése Leopold jóhiszeműsége volt. Lea Bondi többször beszélt Leopolddal az ötvenes években, aki tudott az igényéről. A The Art Newspaper legújabb száma szerint a bécsi múzeum és az örökösök megállapodtak egymással: a festmény visszakerül a Leopold Múzeumba, majd 20 millió dollár ellenében.

A portrét hamarosan megcsodálhatják a bécsi Múzeumnegyed turistái a Leopold Múzeum logóként is használt Schiele-önarcképe mellett. A festmény értéke az elmúlt tíz évben körülbelül 1 millió dollárról – az Art Newspaper becslése szerint – 13–14 millió dollárra kúszott fel. Nagy érvvágás az intézménynek, de a megváltozott jogi környezet és a tiltakozó közvélemény nyomása alatt a bécsi múzeum nem húzhatta örökké az ügyet: inkább megegyezett. Feltehetően nem függetlenül attól, hogy Rudolf Leopold három héttel ezelőtt elhunyt.

Szerző: Rieder Gábor