Fajgerné Dudás Andrea Godot Galériában bemutatott legújabb festményeinek konceptuális kiindulópontja a GONDOSKODÁS és a LÁTHATATLAN MUNKA, amelynek nemcsak társadalmi rétegei kerültek felszínre, hanem annak feminista művészeti hagyományára is reflektált. Feloldható-e a művész-lét és az anyaság, az alkotói és gondoskodói munka, a magasztos és az alantas tevékenységek között feszülő ellentét? Belefér-e a művészről alkotott (eszmény)képbe az otthonka vagy a konyharuha? Mi történik, ha az ecsetet felmosóval helyettesítjük?

A NO FOMO (fear of missing out=félelem, hogy kimaradunk valamiből) című kiállítás ötlete a pandémia miatti kijárási korlátozások idején fogalmazódott meg, amikor „az otthonba, az intim szférába szorult minden, az intézmények bezárásával a munka és a magánélet határai megszűntek létezni”.  Ennek analógiáján Fajgerné egyszemélyes occupy-gesztusként foglalta el a Godot Galériát és változtatta azt intim élettérré. A szokványos „festmények a falon” kiállítás helyett pelenkázóval, járókával és földön heverő gyerekjátékokkal teremtett zavarba ejtően otthonos környezetet. 

Az élet és művészet közötti határ elmosásának, az anyai gondoskodás művészetként való bemutatásának egyik korai és úttörő példája Lea Lublin lengyel származású francia-argentin művész Mon fils (Fiam) című 1968-as performansza, melynek során hét hónapos kisfiával beköltözött a Musée d‘Art Moderne de la Ville de Paris egyik kiállítótermébe. A múzeum falai között szokatlannak ható installáció – gyerekágy, pelenkák, játékok – mint az élet műtárgyai, a gyermekről való gondoskodás, a „hétköznapi élet performanszaként” értelmeződött. (1)

Fajgerné kiállítása ugyancsak több festményeinek puszta bemutatásánál. Godot Galériába való beköltözését az élet kiterjesztésének performatív aktusaként gondolta el, amit a kiállítótérben való gyakori és magától értetődő jelenlétével (tárlatvezetésekkel) tett hitelessé. A megnyitó ideje alatt is végig „dolgozott”, a galéria padlóján végigfutó vásznat kék festékbe mártott felmosóval „takarította fel”. 

A kiállítótér felmosása, a múzeum takarítása (karbantartása) szintén nem előzmény nélküli a művészettörténetben. Janin Antoni bahamai származású amerikai művész Loving-Care (Szerető gondoskodás) című performanszában (innen kölcsönözte Fajgerné egyik képének címét) festékbe mártott hajával mosta fel egy galéria padlóját. (2) Mierle Laderman Ukeles amerikai feminista művész pedig Maintenance (Karbantartás) performanszai során kiállítótereket és múzeumok lépcsőit takarította. 1969-ben pályakezdő művészként és újdonsült anyaként fogalmazott kiáltványában a létfenntartás unalmas, időrabló és monoton tevékenységeiről kimondja, hogy ezekre a hétköznapi teendőkre ezentúl művészetként fog tekinteni. (3)

Fajgerné a kiállításon viselt konyharuha-overáljával és takarítónők számára tervezett munkavédelmi cipőjével ugyancsak Ukeles-t idézte meg, aki a New York-i köztisztasági vállalat önkénteseként számos projektjében harcolt a karbantartó és takarító (túlnyomórészt fekete) munkások társadalmi elismertségért. (4) Hét darabból álló festményciklusának témáit szintén Ukeles kiáltványára és az angol CARE szóra reflektálva alkotta meg. A mindennapi rutintevékenységek (gyomlálás, vasalás, WC-pucolás, sütés-főzés, mosogatás, pakolás) monotonitásának, a házimunka mókuskerekének mantrázásán túllépve a gondoskodás társadalmi konstruáltságára és nemi meghatározottságára hívja fel a figyelmet. (5)

A gondoskodás, mint az emberi élet fenntartásának egyik alapvető feltétele, szorosan kötődik a nőkhöz, a gyermekekről, családról, idősekről való gondoskodás hagyományosan női szerepelvárás. Szociológiai kutatások azt mutatják, hogy a gondoskodói tevékenységek leginkább a nőkre rónak súlyos terheket. (6) A feminista közgazdaságtan egyenesen a gondoskodás válságáról beszél, és rámutat arra, hogy a természeti erőforrásokhoz hasonlóan a láthatatlan munkát végző nők terhelhetősége is véges. (7)

Fajgerné a magyar kortárs képzőművészeti közeg azon kevés alkotói közé tartozik, aki tudatosan, programszerűen építi saját feminista programját és tudásbázisát, ehhez pedig adekvát művészeti eszköztárat próbál kialakítani. Care-free című festményével – amelyen az egyik legalantasabb munka, a WC pucolás közben látjuk – az anyagilag kiszolgáltatott, menstruációs szegénység által sújtott lányok és nők ezreivel vállal szolidaritást. 

Az UNICEF felhívására készült munka egy korábbi verzióját elárverezték, a befolyt összegből pedig 10 nő egy évre elegendő higiéniai csomagját támogatta. (8) A Self-care című képen szivárványszínű magaságyás előtt görnyedve látjuk (intim közelségből). A kerti munka az önellátáson túl intellektuális igényei kielégítésének terepe is, gazolás közben ugyanis gondolatban doktori disszertációjának szövegét gyomlálja. Tisztában van első világbeli problémáival, reflektál saját „kiváltságos” helyzetére, mai divatos fordulattal élve „csekkolja a privilégiumait.” Who cares című festményén fehér, középosztálybeli nőként a hazájukból menekülni kényszerülő anyákra és gyermekeikre gondol miközben családja hófehér ágyneműit vasalja. 

Fajgerné számára a házimunka közéleti problémákon és globális kérdéseken való elmélkedés terepe, a festészet pedig eszköz arra, hogy olyan társadalmi problémáknak adjon hangot, mint a homofóbia, a migráció, a mélyszegénység, a környezetszennyezés, a túlfogyasztás, vagy a patriarchális társadalmi berendezkedés. A képeken a hagyományosan nők számára kijelölt – látszólag depolitizált – magántér és a külvilág történései, a nyilvános szféra politikuma kerülnek átfedésbe. Számára az otthon egyfajta kritikus megfigyelőállás, ahonnan élesen kirajzolódik a társadalmi igazságtalanság, a marginalizált helyzetűek problémája, leleplezhető a hatalom működése, az elnyomó struktúrák mechanizmusa. A képek közös alapmotívuma a négyzetrácsos szerkezet, mely a flamand festészet konyhai enteriőrjeit és a modern háztartások kockás-csíkos konyharuháit egyaránt játékba hozza, áttételesen pedig utal az otthon falai közé szorult nők fizikailag és mentálisan is szűk, ketrecszerű helyzetére. 

A festmények aktuálpolitikai idézetek és vizuális kiszólások mellett (LMBTQ, szivárvány, FreeSZFE, családi pótlék összege) festészettörténeti utalásokban is bővelkednek. A művészettörténet nagy „macsó” irányzatai, az absztrakt expresszionizmus, az Yves Klein-féle antropometria (a meztelen női test ecsetként való használata) is pellengérre kerülnek. Fajgerné ecsetkezelése a férfigéniuszok kiművelt, teátrális gesztusaival ellentétben a konyhai aktivitások körkörös mozdulatsorát idézi, a monoton sikálást viszi át a vászonra. 

Feminista művészettörténetből is jelesre vizsgázik: a mosogatós kép tányérjai Judy Chicago Vacsorapartijának terítékeit idézik meg. Ba-care című munkája Birgit Jürgensen osztrák feminista művész kötényére és Helen Chadwick In the Kitchen (Konyhában) című provokatív performanszára reflektál. A lokális referenciák, a hasonló szellemben alkotó művész-barátok sem hiányoznak, a női összetartozás, a „sisterhood” jegyében Szabó Eszter Ágnes otthonkáját és Hitka Viktória tányérjait is képeibe építi. 

Az alkotói és gondoskodói, a magasztos és az alacsony presztízsű munka között feszülő ellentét felmutatásával és feloldásával Fajgerné a konvencionális gondolkodásmód, az uralkodó-elnyomó attitűd és a nemi szerepelvárások ellen lázad. Az otthonka, a konyharuha, a felmosó számára a szubverzió eszközei, melyekkel a művészeti világ hierarchizált berendezkedését, a művészettörténet férfiközpontú narratíváját is kritizálja.

Fajgerné Dudás Andrea: No FOMO (Fear of Missing Out)
2021. október 21 – november 13.
Godot Galéria, Budapest

<sup>1. Mon fils (My son) | Hammer Museum (ucla.edu) 
2. Loving Care — Janine Antoni 
3. „letörölni az asztalt, elmosogatni, padlót mosni, ruhát mosni, lábat mosni, pelenkázni, munkát befejezni, szöveget kijavítani, kerítést foltozni, vevőt boldogítani, bűzlő szemetet kivinni, orrba semmit fel nem dugni, mit vegyek fel reggel, nincs meg a zokni, számlát fizetni, hajat mosni, ágyneműt cserélni, bevásárolni, elfogyott a parfüm, megismételni -mert nem érti, leragasztani – mert csöpög, munkába menni, leszedni az asztalt, visszahívni, vécét lehúzni, fiatalnak maradni” Részlet a Manifesto for Maintenance Art c. kiáltványból. Ukeles-Manifesto-for-Maintenance-Art-1969.pdf (queensmuseum.org) 
4. Bővebben lásd.: Szirmai Panni: KARBANTARTÓ MŰVÉSZET | Liget Műhely (ligetmuhely.com) 
5. A háztartási munka gender szempontú elemzéséről írt átfogó tanulmányt Tatai Erzsébet: A művészettörténet találkozása a társadalmi nemek tudományával. Háztartási munkát reprezentáló kortárs műalkotások 279-301.
6. Acsády Judit: A gondoskodás társadalmi konstrukciója. Acsády tanulmánya a ’New Perspectives Old Dilemmas. Th e Gendered Construction of Care’ című kutatás eredményei alapján készült.
7. İpek İlkkaracan török közgazdász lehetséges megoldásként kidolgozta a „lila gazdaság” koncepcióját, mely a nők szempontjait helyezi előtérbe és a gondoskodás támogatására pedig társadalmi befektetésként tekint. 
8. Martos Gábor: Önarckép nyaklánccal. Női alkotók a műkereskedelemben, Typotex, 2021, 390-391.o.</sup>

A szerző az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kállai Ernő Művészettörténészi és Műkritikusi ösztöndíjasa.

(Az írás a kiállításon elhangzott megnyitóbeszéd kibővített és szerkesztett változata.)