Északi fény, könnyű súly


Milla Vaahtera: Mobiles sorozat

Szuda Barna

Milla Vaahtera sorozata jó példa arra, hogy a képzőművészet és a dizájn közti határterület nem egy könnyen átléphető, képzeletbeli vonal, sokkal inkább fogalomkör, potenciális alkotóterület.

A finn tervezőnő mobilis, vagyis a térben el-elmozduló tárgyai elsődlegesen Alexander Calder kinetikus szobraira emlékeztetnek. A nyilvánvaló hasonlóság azonban szembetűnő különbségekkel társul: Calderrel ellentétben Vaahtera előszeretettel kombinál különböző anyagokat, így fát, fémet és üveget. Az alkotások nemcsak a nyersanyagok, hanem a módszertani tradíciók és a kreatív ötletek között is párbeszédet kezdeményeznek. A nehéz fújt üveg és a kecses sárgaréz elemek egyensúlyának megteremtésében a szobrászat évezredes szabályai kínálnak megoldást, míg az esztétikai eredmény ennél jóval szabadabb elveket közvetít.


Milla Vaahtera: Mobile No. 14

Nem véletlen, hogy a Vaahtera műveihez hasonló mobilis műtárgyak a 30-as évek elején váltak népszerűvé. Elvégre a két világháború közti időszak erősen ellentétes politikai és társadalmi hatásai közepette mi másra vágyhatott volna az egyén, mint egyensúlyra? A balansz iránti vonzalom ma talán még erősebb, egy már-már divatos törekvés: az amerikai minta ebben a tekintetben is késve érte el Európát. A harmónia jelképeként is felfogható Mobiles sorozat és a kinetikus alkotások reneszánszukat élik. Az anyagválasztás épp ezt a jelenséget, az újjászületést artikulálja – hasonlóan az általunk leginkább ismert cseh üvegiparhoz, az üvegfúvás Finnországban is tradicionális, újjáéledő műfaj. Vaahtera az üvegnek köszönhetően képes a kinetikus szobrászat egyébként már precízen feltárt területén újat mutatni. A mozgás során ugyanis nemcsak a tárgyra ható erők, hanem a fény is fontos tényezővé válik, lévén az üveg átengedi magán, megszűri, „megmozgatja” azt. A vizuális stimuláció ezáltal komplexebb, mint Calder esetében. De a fény fontossága szimbolikus is, elvégre a fényhiány állandó probléma Finnországban.

Vaahteranak, a fizikai egyensúly megteremtését megelőzendően, az alkotótársakkal kell konszenzusra jutnia. Elmondása szerint gyakran előfordul, hogy egy számára ideális elemre az üvegművész teljes kudarcként tekint, ezért elsődlegesen a „sikertelen” darabok sorsáról kell megegyezniük. Az alkotórészek párosításával pedig újabb kompromisszumokat kell kötni: figyelembe véve az elemek súlyát. Ebből következik, hogy bizonyos „tökéletes” darabok talán sosem társíthatóak majd egy másikhoz, mert együttállásuk esetén instabillá válnak. A jó arányérzék persze nagyban segíti a tervezést, de a bizonytalanság konstans, átszövi az alkotófolyamatot. Végig fennáll a veszélye annak, hogy kiderül, nem teremthető egyensúly a választott elemek között – mondja Vaahtera. Ez a feszültség teremti meg a harmóniát, a nyugalmat, ami mindig megkérdőjelezhetővé válik, ha az objektum megmozdul.


Milla Vaahtera: Mobile No. 32

„Fehér köpeny szindrómának” nevezik a jelenséget, amikor az orvos látványa, a páciensből görcsös tiszteletet, izgatottságot vált ki, ami torzítja a vizsgálati eredményeket. Ugyanez az állapot nehezíti a kapcsolatteremtést a műtárgyak és a látogatók között. „Ne érj hozzá, állj távolabb!”, és a többi szabály következményeként válik általánossá bennünk a frusztráció, amit Vaahtera, vagy épp Calder mobiljai segíthetnek feloldani – miáltal mozgásuk a jelenlétünk függvénye is.

Amikor a skandináv vagy éppenséggel a finn dizájn szóba kerül, szinte mindenkinek azok a „természetelvű” és minimalista koncepciók jutnak eszébe, amik a műfajt alapjaiban meghatározzák. Ezeket a korlátokat és az általuk határolt ismereteinket szeretné szélesíteni a Wild at Heart elnevezésű csoportos kiállítás és a kurátor, Tero Kuitunen. Tero, aki maga is tervező, a válogatás során előnyben részesítette azokat az alkotásokat, amikben szinte azonos arányban elegyednek az alkotóművészet kötetlen és a dizájntermékek piacorientált adottságai. Meglátása szerint, a FinnAgorával történő együttműködés eredményeként, a Hybrid Art Space galériában bemutatott kiállítás különösen friss látlelete annak, hogy mi is történik jelenleg a finn dizájn terén. A célja mindenekelőtt az volt, hogy összegyűjtse azokat a kortárs alkotókat, akik szerinte hamarosan olyan nagy jelentőségű és megbecsült karakterek lesznek, mint a velük kiállító Eero Aarnio. A kiállítás a dizájnerek legújabb munkái mellett reflektál az elmúlt ötven év finn dizájntörténetére. A korszakot meghatározó fa mint a leghíresebb finn anyag nyújtotta lehetőségekkel, továbbá azokkal a kínai, japán, illetve orosz hatásokkal is megismerkedhetünk, amiket mára már teljesen magába olvasztott a finn dizájnipar. A budapesti bemutatkozás után a tárlat tovább utazik, hogy Japánon keresztül érkezzen haza Helsinkibe, ahol a Habitare, vagyis a Helsinki Design Week hivatalos programjaként lesz látható.


Milla Vaahtera: Mobile No. 34

 

Wild at Heart
Kurátor: Tero Kuitunen
Kiállító művészek: Eero Aarnio, Klaus Haapaniemi, Milla Vaahtera, Teemu Salonen, Tuuli-Tytti Koivula, Mifuko, Antrei Hartikainen, Sofia Okkonen, Aamu Song & Johan Olin, Tero Kuitunen
Hybrid Art Space
2019. október 31-ig

full_006135.png
Design és Biztonság – megnyitóbeszéd

Akár Strasbourgig is elmegyek! Az elzászi város neve az elmúlt években a magyar közéletben leginkább ebbe a fordulatba foglalva jelent meg: azok, akiket súlyos sérelem ért, és nem bíznak abban, hogy a magyar igazságszolgáltatás valóban nekik szolgáltat igazságot, megígérik, hogy ha kell, a lehetséges legmagasabb instanciáig elviszik ügyüket. Strasbourg ebben az összefüggésben Európát jelenti, pontosabban Strasbourg az igazságot jelenti.

full_006113.png
Láthatatlan gyűrű

2016-ban Don Tamás szervezésében született meg az Enyészpontok projekt, amely azóta felkért képzőművészek közreműködésével minden évben egy-egy kijelölt időszakra, társadalmi és történelmi folyamatokra koncentrálva a zsidóság sorskérdéseivel foglalkozik.

full_006123.png
Maszatos tányérok?

A Platán Andrássy útra nyíló kirakatán át egy finom étkészlettel szépen megterített asztalra látunk, ami ezen a környéken nem lenne meglepő látvány, ha nem egy galériatérről lenne szó.