Láthatatlan gyűrű

Szabó Nóra: Csön-csön gyűrű, 2018

Lépold Zsanett

2016-ban Don Tamás szervezésében született meg az Enyészpontok projekt, amely azóta felkért képzőművészek közreműködésével minden évben egy-egy kijelölt időszakra, társadalmi és történelmi folyamatokra koncentrálva a zsidóság sorskérdéseivel foglalkozik.

Az Enyészpontok projekt harmadik állomása több szempontból is eltér az előzőktől: míg az első kettőt elsősorban az online jelenlét jellemezte, addig az Enyészpontok 3.0 már nemcsak bemutatón vagy kerekasztal-beszélgetésen került térbeli szituációba, hanem kiállítás formájában is megtekinthető a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban. A projekt harmadik fejezetében az öt felkért képzőművész – Albert Ádám, Esterházy Marcell, Schuller Judit Flóra, Szabó Nóra és Szász Lilla – mellett egy művészettörténész is helyet kapott Véri Dániel személyében. Másfelől tartalmi változás is történt. Az első, 2016-os projekt az 1944–45-ös évekre fókuszált, feltárva a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel eseményeit és színhelyeit; a 2017-es kiadásban az 1945–48 közötti, eddig alig-alig (köz)ismert, zsidókat érintő megaláztatások, pogromok kerültek előtérbe. A mostani Enyészpontok a kora Kádár-korszakra összpontosít, arra az időszakra, amikor az antiszemitizmus léte tabunak számított, s a mai napig érzékelhető az az 50–60-as évekbeli felfogás, miszerint akkoriban nem létezett zsidókérdés.
  


Szabó Nóra: Csön-csön gyűrű, 2018. Fotó: Balogh Viktória

A kiállítás a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár egyik eldugott, de annál inkább impozáns terében helyezkedik el: az intézmény különleges, aranyló relikviáival körülvett tárlat elsőre szokatlan összképet tár a néző elé. A falak mentén a zsúfolt tárlók a helyükön maradtak, a helyiség többi része viszont megtelt kortárs művészeti alkotásokkal. Különleges keveredésről van szó; az első, meghökkent nézői pillantás után azonban maguk a mai művek jutnak főszerephez, köztük egy rejtőzködő alkotás, Szabó Nóra Csön-csön gyűrűje. 
Két, egymás mellé helyezett gipszkéz fekszik egy posztamensen: a felfelé fordított tenyerekben megjelenik egy gyűrű lenyomata. A kezek közel vannak egymáshoz, a kapcsolódás tagadhatatlan: az azonos gyűrűformák és elhelyezkedésük összeláncolják a két tenyeret. Hogy megtudjuk, pontosan mit takar az alkotás, fontos megismerkednünk keletkezésének történetével is. A kiállítás korszakhatáránál meghatározó volt Geyer Artúr A magyarországi fasizmus zsidóüldözésének bibliográfiája 1945-1958 (1965) című munkája, valamint a záró év tekintetében Nádasy László 1963-as, Éva A-5116 című dokumentumfilmje. A film nemcsak az időszak kijelöléséhez kapcsolódik, hanem egyben Szabó Nóra alkotásának kiindulópontja is. Fókuszában a Lengyelországban élő Éva Kroz áll, akit kisgyermekkorában, az auschwitzi haláltábor túlélőjeként fogadtak örökbe. Nincsenek emlékei, származásáról a karján található számsor-tetoválás árulkodik, eszerint Magyarországról került Auschwitzba. Idővel egyre erősebben foglalkoztatta származásának titka, meg is kezdte a kutatást, de nem járt sikerrel – mindezt a dokumentumfilmen nyomon követhetjük. Kroz családkeresésének megörökítése itt még nem ért véget: az Éva A-5116 című film rendezőjének fia, ifj. Nádasy László továbbszőtte a szálakat az Örök Évában (2006). Itt már a DNS-vizsgálat is segítségül szolgált, hogy az ismét Budapestre látogató Éva Kroz megtalálja egykori családját. A kutatás ez esetben is sikertelenül zárult, az auschwitzi túlélő nem lelt rá rokonaira. Az Örök Éva forgatásán Krozt megajándékozták egy gyűrűvel, melyet az eredeti tulajdonos az édesanyjától kapott, hogy szerencsét hozzon neki. Hazaérkezését követően úgy döntött, szeretné viszonozni a lány jóindulatú gesztusát, ezért elküldött neki egy gyűrűt Magyarországra, amely még Auschwitzban került hozzá.
  


Szabó Nóra: Csön-csön gyűrű, 2018. Fotó: Balogh Viktória

A kutatást Szabó Nóra folytatta, a művészeti projekt keretében megpróbálta megtalálni a lányt és a gyűrűt. Miután egyre több apró részlet került a birtokába, ráébredt, hogy lehetetlen küldetést vállalt, s hiábavaló a nyomozás: a gyűrűt nem szabad megtalálni. Hiszen nem az egyéni történet rekonstruálása, vagy a rejtett titkok feltárása a cél, hanem a gesztus szimbolikus megjelenítése. Erre a legemblematikusabb pillanatot, a gyűrű átadását választotta, így a család- és – az ahhoz közvetlenül kapcsolódó – identitáskeresés története most lírai formában őrzi Kroz és sorstársai egykori helyzetét: a tenyér és a gyűrű megformálásával mementót állít, s ezzel egyszerre utal az elmúlásra is. Akárcsak a maga korában szokatlan nyíltságról és újító formanyelvről tanúskodó dokumentumfilm, Szabó műve is egy korszak, egy sorsközösség helyzetének lenyomatát alkotta meg egyetlen szimbolikus történet megidézésével: egy kézpárral, mely egyszerre hordozza magában a titkok súlyát, a rejtőzködés terhét, és egyszerre a nyíltság felszabadító erejét, hiszen a gyűrű csupán akkor létezik, ha a két tenyér összeér, ami együtt jár azzal is, hogy teljesen láthatatlan marad.



Szabó Nóra: Csön-csön gyűrű, 2018. Fotó: Balogh Viktória

 

 

Enyészpontok 3.0

Kurátor: Don Tamás

Kiállítók: Albert Ádám, Esterházy Marcell, Schuller Judit Flóra, Szabó Nóra, Szász Lilla, Véri Dániel

Helyszín: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, II. em. (1077 Budapest, Dohány u. 2.)

Megtekinthető: 2019. február 7-ig



full_006015.png
Kibékülés vagy felejtés?

A Pannonhalmi Főapátság elmúlt huszonöt éve került terítékre a Kibékülés című kortárs képzőművészeti kiállításon, ami egy időszak lezárása és egyben az új apát beiktatásával egy új korszak kezdete is. A visszatekintés azonban óhatatlanul maga után vonja a múlt fájó részleteinek megidézését.

Screenshot 2020-03-17 at 10.08.04.png
Beszédes falak

A szokatlan helyzetre való tekintettel, amelyben a tavasz ellenére az a legbölcsebb, hogyha kerüljük a népes baráti társasággal együtt töltött időt, és a természetben tett séták mellett saját nappalinkba menekülünk, mi most nem kiállításokat ajánlunk, hanem olyan korábbi Artmagazin-cikkeket, amiknek éppen aktualitása van, vagy egyszerűen: nagyon szeretjük őket.

full_006087.png
Gavrilo Princip álma

A Debreceni Nemzetközi Művésztelepnek immár második éve volt központi hívószava a dizájn. A 2018-as alkotótábor résztvevői a dizájnt mint a rezisztencia eszközét vizsgálták, vagy éppen a dizájn mindenhatóságával szembeni ellenállás formáit keresték.