Úristen! Festek!

Gwizdala Dáriusz: Altar of Beginners

Istvánkó Bea

Művészettörténet, művészetelmélet, tudománytörténet, művészetfilozófia, filozófiatörténet. Olyan szakterületek, amelyeket gyakran hívunk segítségül amennyiben a kortárs művészet elméleti vagy történeti hátterét kívánjuk tanulmányozni. De mi a helyzet a művészet alapanyagainak és az ezeket árusító üzleti vállalkozásoknak a történetével? A sztori szerves részét képezi a képzőművészek anyaghasználatának és eszköztárának fejlődése is, mégis a művészettörténet-tudomány korszakolása jellemzően inkább stílusirányzatok, iskolák és alkotók mentén történik. Pedig bizonyos művészettörténeti paradigmaváltások nem következhettek volna be akkor és úgy, amennyiben a technika fejlődése és a különböző praktikus találmányok nem segítik a művészek munkáját.

Példának okáért valószínűnek tűnik, hogy a táblaképfestészetben az olajfestéket először a Van Eyck testvérek kezdték el alkalmazni – az addig szokásos temperafestékek helyett. Ezt követően az olajfesték elterjedt egész Itáliában, majd nem sokkal később Európában is, egészen más hangulatú festészeti terek létrehozását téve lehetővé. Nem sokkal később pedig pontosan az olajfesték feltalálása, vagyis az olajfesték temperáétól különböző konzisztenciája volt az, ami lehetővé tette a rugalmas vásznakra való festést, ezáltal a ma is használatban lévő legklasszikusabb festészeti technika „feltalálását”.
A művészeket segítő különböző találmányok közül a legnagyobb, a művészeti területen jóval túlmutató karriert mégis a tubus feltalálása futotta be (a művészek a tubus feltalálása előtt kézzel keverték a festéküket – pigmentekből és olajokból). A ma is használatban lévő, kinyomható festéktubust 1841-ben találta fel John Goffe Rand amerikai portréfestő. A festéktubus ezután gyorsan elterjedt az egész világon, sokan pedig ebből a technikai vívmányból vezetik le az impresszionizmus és a plein air festészet születését.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a művészeti kellékek és alapanyagok gyártása és forgalmazása – a művészettörténeti jelentőségen túl – hatalmas üzlet is. A fenti példánál maradva: a festéktubus feltalálásakor szinte azonnal elkezdődött a különböző festékek ipari körülmények között történő gyártása, és az előállított termékek forgalmazása. Aki járt már művészellátóban vagy kreatívhobbi-boltban, az pontosan tudja, hogy gyakorlatilag a világ összes pénzét el lehet költeni ezekben az üzletekben. A boltok jelentős hányada pedig szélesebb közönséget céloz meg a főállású művészeti közegnél: sok esetben az instant megvásárolható tehetség ígéretével kecsegteti a kezdő vagy hobbiművészeket.


Gwizdala Dáriusz: Altar of Beginners, 2019 / a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Pontosan erre utal Gwizdala Dáriusz Altar of Beginners című munkája, amely március 30-ig élőben is megtekinthető a Molnár Ani Galéria Osztott figyelem című kiállításán. Gwizdala antikompozíciójának középpontjában egy nyíltan hobbiművészeket célzó és feltehetően méregdrága festőszett áll, hatalmas „Artists set for Beginners” (művészkészlet kezdőknek) felirattal ellátva. A doboz mellett, a kép szélein pedig az iskolai és kultúrházi rajzszakkörök teljes mértékben használhatatlan és felesleges kellékei: ceruzahegyező, rajzbaba és tárcsás vízfesték készlet teszik teljessé a kezdő művész házi oltárát. Az Osztott figyelem című kiállításon szereplő művek közös nevezője a változatos médiumhasználat; a kiállításon szereplő fiatalabb generációhoz tartozó művészek a műalkotásaikban rejlő mediális lehetőségeket mint kötetlen terepet értelmezik. Gwizdala kiállított munkáira – különösen az Altar of Beginnersre – a tartalom és a forma maximális feszültsége jellemző, hiszen a művész szándékosan választott silány minőségű és szokatlan anyagokkal dolgozik. Kifogyóban lévő filctollak, körömlakk, festékspray és egyéb beazonosíthatatlan anyagok mutatnak fityiszt a művészellátók fancy kínálatának. Mindezt pedig hivatásos művészként, egy ismert galériatér steril faláról. Hiába, ma már bármiből lehet művészetet csinálni…

 

 

Osztott figyelem 
Kiállító művészek: Gwizdala Dáriusz, Hajas Katinka, Karsai Dániel, Nagy Imre, Rózsa Luca Sára, Veronika Suschnig
Helyszín: Molnár Ani Galéria (1088 Budapest, Bródy Sándor u. 36.)
Megtekinthető: 2019. április 6-ig

full_006015.png
Kibékülés vagy felejtés?

A Pannonhalmi Főapátság elmúlt huszonöt éve került terítékre a Kibékülés című kortárs képzőművészeti kiállításon, ami egy időszak lezárása és egyben az új apát beiktatásával egy új korszak kezdete is. A visszatekintés azonban óhatatlanul maga után vonja a múlt fájó részleteinek megidézését.

full_006089.png
Plusz-mínusz három év

A Liget Galéria – a budapesti kulturális közegben több mint 30 éve példásan aktív, független koncepció mentén működő és sokszor kifejezetten progresszív alkotói megfontolásoknak teret adó önkormányzati kiállítótér – a szívügyünk. A Liget Projekt 2011-es városfejletészi képzete óta többször voltunk borúlátók a Várnagy Tibor nevével fémjelzett galéria sorsával kapcsolatban, nem alaptalanul. Miután a szomszédos könnyűzenei komplexum (Dürer kert, Dürlin, Keleti blokk) közelgő kényszerköltözése is a múzeumnegyed nagyobb játszmájának a része (Fővárosi Nagycirkusz áthelyezése), kérdéses, hogy a tervezett szuper negyed tőszomszédságában a non-profit szcénában már így is túlélőnek számító Liget Galéria milyen esélyekkel rendelkezik a további működést illetően.