Collector's Choice – megnyitóbeszéd

Sajnos Gergely helyszínelő

A How to build a collection című elképzelt útmutató, tanácsadó könyv feltehetőleg valahogy így kezdődne: „Ha eldöntöttük, hogy gyűjtünk, első lépésként pontosan meg kell határoznunk a gyűjtés tárgyát – tematika, méret, korszak, anyag, szín…” A szerző a folytatásban feltehetően meghatározná, mit is értünk gyűjtésen, illetve valamennyire szűkítené magának a tevékenységnek a sokféleképpen értelmezhető fogalmát. Ezt követően néhány jó tanáccsal, praktikus információval látná el az olvasót, hiszen ennek a fiktív könyvnek az alapvető célja nem lehetne más, mint hogy segítse és tanácsokkal lássa el a gyűjtés iránt érdeklődőket.


A valóságban nem létezik ilyen, mindent átfogó útmutató vagy kisokos, amely segédletként szolgálhatna a gyűjtés iránt érdeklődőnek. Pedig fontos lenne tisztázni, mi is a gyűjtés. Valamilyen oknál fogva a szó hallatán elsőre mindenki a képzőművészeti alkotások gyűjtésére, a műgyűjtésre asszociál, holott ez a kifejezés több értelemben és több területen is használatos. De mit is lehet gyűjteni? Mindent. Képregényt, órát, szemetet, bélyeget, szalvétát, talált fotókat, üres üvegeket, cipőket, utcai feliratokat, köldökszöszt, egyszóval tényleg bármit.

Mint minden ember, a legtöbb képzőművész is gyűjt valamit, de nem minden képzőművész teszi gyűjteményét munkája tárgyává. A Collector's Choice című kiállításon szereplő művészek által létrehozott munkák kifejezetten ezen alkotói stratégián alapulnak. A művész-gyűjtők megfigyelnek, kiválasztanak, később saját művészeti attitűdjükön mindent átszűrnek, ebből kiemelnek, egyes elemeket átdolgoznak, újrahasznosítanak.


Fotó: Gyuricza Mátyás

A gyűjtés alapú munkákat vizsgálva többféle alkotói gesztust különböztethetünk meg.

Bemutató: a gyűjteményt a maga valójában mutatja be. Az egyetlen többlet a hozzáadott kontextus: a (kiállító)tér, a környezet, ahol a kollekciót bemutatják. Többek között ebbe a kategóriába sorolható Nemes Csaba Forbidden Marlboro Advertisement című műve, amely azokat az „absztrakt sémákat” örökítette meg, amelyek a budapesti üzlethelyiségek kültéri arculatán keletkeztek a dohányreklámok betiltása következtében a kilencvenes évek elején. Vagy Papp Sándor műve, amely az „elhagyatott” vagy az eredeti funkciójától megfosztott bevásárlókocsikat dokumentálja. Hasonlóképpen ide sorolható a ROTERS&SZOLNOKI művészpáros Hungarian Cubes című műve, amely a magyarországi településeken található, kubista motívumokkal díszített lakóházakat gyűjti egybe. 


Fotó: Gyuricza Mátyás

Átdolgozó: a gyűjtemény a műalkotás részét képezi, kiegészülve a művész által készített elemekkel. Ilyen Erhardt Miklós Havanna című projektje, amely a budapesti Havanna lakótelepet és az ott élők életét mutatja be, minden sztereotípiájával, társadalmi sokszínűségével és megoldhatatlan szociális problémájával együtt. Az alkotó-gyűjtő a munkáját ebben az esetben egy társasház aljában található üzlethelyiség kibérlésével és felújításával kezdte. Vagy Fischer Judit és Mécs Miklós Krixkrax című projektje, ahol a két művész a papír-írószer boltokban fellelhető, az íróeszközök számára kihelyezett „próbalapokat” gyűjtötte össze, majd a talált firkákat az adott boltban megpróbálták rekonstruálni. De Kárpáti János Iván köldökszösz-gyűjteménye is ebbe a kategóriába sorolható: Kárpáti az emberi test egy érdekes melléktermékét gyűjtötte össze, azokból pólóalakzatot formálva. A Németh Ilona és Ravasz Jonathan kooperációjából született Retur című projekt is az átdolgozások kategóriájába esik. A projekt keretein belül az 1995 és 2013 közötti, magyar támogatással, egyfajta ideológiai, politikai „szoborexportálás” eredményeként létrejövő köztéri szobrokat gyűjtötték össze. Az így létrejövő gyűjteményt képeslapok formájában, képletesen, de visszaküldik a „feladónak”.


Fotó: Gyuricza Mátyás

Inspirálódó: a gyűjteményt nem mutatják be – kizárólag a kollekció alapján készített művek utalnak létezésére. Ezzel az alkotói gesztussal él a Gruppo Tökmag; munkásságukat a gyűjtés, a kutatás egyébként is meghatározza. Az isztambuli modern épületek díszítőmotívumaival foglalkozó Mozaik ornamentika című munkájuk nem jeleníti meg a gyűjteményt, a jól körülhatárolható tipológia csupán feltételezhetővé teszi annak létezését. Sugár János az 1980-as és ‘90-es években Budapesten dokumentált betört kirakatokból összeállított képeiből és egy helyspecifikus installációból álló műve egyszerre felel meg a bemutató és az inspirálódó kategória kritériumainak.

Kreáló: a bemutatott kollekció nem valós gyűjtésen alapul. Semmiből hozza létre fiktív gyűjteményének darabjait. Ez jellemzi Pólya Zsombor OP. 69440801830 BYTES című művét. Pólya egy gyermekkori élményéből kiindulva kezdte el gyűjteni az interneten a Flickr nevű oldalról a felhasználók által a párizsi Eiffel-toronyról készített képeket. Ezeket aztán a saját emlékfoszlányai alapján csoportosítva és egymás mellé helyezve készítette el emlékei rekonstrukcióját. Eperjesi Ágnes D.365 napja című műve a 37 éves, súlyos autista Dávid kényszeres tevékenységének melléktermékével foglalkozik. Dávid a körmével krátereket kapar a szappanokba; Eperjesi ezeket a megmunkált tárgyakat kezdte el gyűjteni és nyilvántartásba venni. Ezt követően betonnal kiegészítve helyreállította, restaurálta a szappanokat, így adva vissza a tárgyak eredeti formáját. Ebbe a kategóriába sorolható Fodor Dániel János 100 szép nap című munkája is. Facebook-üzenőfalán 100 egymást követő napon, azonos tartalommal megjelentetett üzenete minden nap ugyanazt állította: „szép volt ez a nap”. Műve ezeket a bejegyzéseket rendezi gyűjteménnyé.


Fotó: Gyuricza Mátyás

A kiállításon szereplő műveket nem csupán a gyűjtés mechanizmusa kapcsolja össze. A Collector’s Choice című tárlaton bemutatott munkák egytől egyig a 2008-ban alapított SIREX Kortárs Művészeti Gyűjtemény részét képezik, melyet Bauer Ottó nyomdász, műgyűjtő hívott életre. Maga a gyűjtemény a neoavantgárdtól a kortársig gyűjt magyarországi, illetve régióbeli kiemelkedő képzőművészeti alkotásokat.

A példákból akár az elképzelt könyv egyik fejezete is összeállhatna, s bár a további részekről csak elképzeléseink lehetnek, a lezárás szinte bizonyosan így hangzik: „… mindazonáltal fontos hangsúlyoznunk, hogy nem mindenki lesz gyűjtő, aki gyűjt.”

 

Kurátorok: Kovács Kristóf (Sajnos Gergely) helyszínelő és a PINCE csapata (Balogh Boglráka, Gyuricza Mátyás, Magyari Zsuzsa, Mézes Tünde, Pál Bella, Varga Ádám)
Művészek: Eperjesi Ágnes, Erhardt Miklós, Fischer Judit – Mécs Miklós, Fodor Dániel János, Gruppo Tökmag, Kárpáti János Iván, Nemes Csaba, Németh Ilona – Ravasz Jonathan, Papp Sándor, Pólya Zsombor, ROTERS&SZOLNOKI, Sugár János
Helyszín: HotDock project space (Szlovákia, Pocsony)
Időpont: 2019. március 19. – 2019. március 29.