HETI POP – Új Olafur Eliasson-installáció, a legelső ismert Goya-mű, magaságyás egy kirakatban a Bartókon és Agnes Denes zászlója a Tate Britain tetején
Megnyitotta kapuit Olafur Eliasson legújabb helyspecifikus installációját bemutató kiállítása. A tárlat a Life (Élet) címet viseli, és a svájci Fondation Beyelerben rendezték meg – a múzeumi világ szokásaitól eltérően a nyitvatartás alatt pedig napi huszonnégy órában látogatható. Általában nem sok jót jelent, ha a víz elönt egy múzeumot – a mostani Eliasson-kiállítás kivétel, hiszen itt a kiállítótér szándékosan került víz alá. A művész a helyspecifikus installáció érdekében nem csak elöntette a kiállítóteret, hanem ideiglenesen el is távolíttatta a Renzo Piano által tervezett épület üvegfalát – természetesen a tervező építész beleegyezésével. A teljes kiállítótér padlóját nyolcvan centiméter magasan fedi víz, a látogatók pedig számukra kialakított sétaútvonalakon nézelődhetnek a térben, amelyet éjszaka kék fénnyel világítanak meg. Eliasson fluoreszkáló zöldre festette a vizet, és a tavat Günther Vogt tájépítész segítségével növényekkel, például tündérliliomokkal töltötte meg. A júliusig nyitva tartó kiállítás sajátossága, hogy a víz és a növények által bevonzott összes élőlényt szívesen látják a térben – sőt, egy stream segítségével követhetjük is a kiállítótér változásait.
Az ember és természet újrakapcsolódási lehetőségeire reflektál aktuális projektjével a Kultúrgorilla, amelyet a Bartók Béla úti Zipernowsky Stúdióban mutat be. A Zöldmező projekt alkalmával a látogatók a kirakaton át tekinthetnek meg egy haszonnövények nevelésére szolgáló magaságyásba ültetett, folyamatosan növekvő, szabadon burjánzó vadvilágot. A két négyzetméteres kertbe pipacsot, sást és más vadnövényeket ültettek, ezek pedig hamarosan virágozni fognak. Az installáció a járvány, a természet és az ember viszonyára reagál, a természet és a művészet regeneratív, önreflektív ereje által kínál lehetőséget arra, hogy megértsük a pandémia által előidézett változások gyökerét, valamint rámutat belső, szellemi egyensúlyunk és a természeti környezet stabilitása közti alapvető összefüggésre. Az installációt kiegészítve létrejött egy kapcsolódó online felület is, ahol az érdeklődők megtekinthetik, hogy a magaságyásban pontosan milyen növényfajok találhatók, illetve ahova felkerült egy otthon is elvégezhető imaginációs gyakorlat is.
A Prado gyűjteményébe került Francisco Goya legkorábbi ismert műve. Az Aníbal vencedor que por primera vez mira a Italia desde los Alpes (A győztes Hannibál, aki először tekint Itáliára az Alpok felől) című munka több mint három millió eurót ér, most azonban adományként került az intézményhez. Az 1771-es mű az 1769 és 1771 között készült Itáliai jegyzetfüzethez kapcsolódik, amely a művész számos megjegyzését, rajzát és elmélkedését tartalmazza, beleértve a későbbi Hannibál-kép vázlatait is. Goya a szóban forgó művet egy kétéves itáliai tartózkodása alatt festette, majd később egy, a Reale Accademia di Belle Arti de Parma által megrendezett versenyre is ezzel pályázott. Habár a pályázatot Paolo Borroni nyerte, Goya műve nagyon pozitív visszhangra lelt.
Néhány napja a londoni Tate Britain tetején lobog Agnes Denes The Future is Fragile, Handle with Care (A jövő törékeny – kezeld gondosan) feliratú zászlója. A mű egy, az Egészségügyi Világszervezethez (WHO) köthető globális művészeti és egészségügyi kampány elindítását hirdeti. A zászlófelvonást bemutató film itt tekinthető meg.
Források: theartnewspaper.com, artnews.com, theartnewspaper.com