A képzőművészeti biennálé 59. kiadása eredetileg 2021-ben, néhány hét múlva nyitotta volna meg kapuit – a pandémia miatt az esemény azonban csupán 2022-ben startol.

Habár sok ország még nem jelentette be, kik képviselik majd az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálén, az Artsy szerkesztősége már kiválasztotta kedvenceit, köztük a Zsikla Mónika és Keresztes Zsófia kurátor–művész páros együttműködésében megvalósuló Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállítást. (A Magyar Pavilont bemutató teljes nyertes pályázati anyag ezen a linken olvasható.)

Íme egy rövid összefoglaló az Artsy oldalán megjelent listából:

Marco Fusinato (Ausztrál Pavilon)

A melbourne-i művész szerepelt a MoMA 2013-ban rendezett első, hangművészetnek dedikált csoportos kiállításán, amely a Soundings: A Contemporary Score (Hangzások: kortárs partitúra) címet viselte. Fusinato a zene, a zaj és a művészet közötti határvonalakat elmosó munkáiról vált ismertté. Leggyakrabban a fotó és a zene médiumával dolgozik, legemlékezetesebb művei azonban nagy volumenű installációi. A 2018-as Biennale of Sydney ideje alatt rendezett kiállításán például arra invitálta a látogatókat, hogy a white-cube-jellegű térben egy hatalmas, láncra erősített fa baseballütővel verjék szét a kiállítótér falát – a történtek közben pedig rögzítette az események hangját, hogy aztán felerősítse és megtöltse vele a kiállítóteret. 

Jakob Lena Knebl és Ashley Hans Scheirl (Osztrák Pavilon)

A két művész nemcsak művészeti praxisukban, hanem az életben is partnerek. Az álomszerű multimédiás műveket létrehozó páros munkáját hatvan másik velencei pályázat közül választották ki Ausztriában. 

Jövő nyáron látható munkájukban azt a célt tűzték ki, hogy aláássák a művészet és dizájn tradicionális intézményekre jellemző hierarchiáját. Így az Osztrák Pavilon hatalmas színpaddá alakul majd, amelyen mind a látogatók, mind a kiállítás tárgyai – textíliák, fotók, hologramok és videók – egy nagyobb, genderrel, vágyakkal, humorral és érzékiséggel kapcsolatos kérdéseket feszegető kiállítás részeivé válnak.

Francis Alÿs (Belga Pavilon)

A jelenleg Mexikóban élő belga származású művész szerepelt már a MoMA, a Kunstmuseum Basel és a Tate Britain kiállításain is. Művei fókuszában a kozmopolita határok iránti érdeklődése áll. 1999-ben, 2001-ben és 2007-ben meghívást kapott a biennálé központi pavilonjába – 2017-ben pedig az Iraki Pavilonban állított ki. A 2022-es biennálé lesz az első alkalom, amikor alkotásait a Giardini kertjének Belga Pavilonjában láthatjuk. Galériája elmondása szerint az itt debütáló friss munkája kapcsolódik Mosulban leforgatott Children’s Games #19: Haram Football (Gyerekjátékok #19: Betiltott foci) című 2017-es munkájához. A videón focizó gyerekeket látunk egy olyan országban, ahol a sportot betiltotta a megszálló Iszlám Állam.

Stan Douglas (Kanadai Pavilon)

A 80-as évek óta Stan Douglas egyike a leghíresebb kanadai művészeknek. Munkáiban a médiumok széles skálájával – filmmel, fotográfiával, installációkkal és színházi eszközökkel – kreál alternatív történeteket és kínál fel különböző, a jövőnket érintő spekulációkat.

Douglas 2022-es szereplése már a negyedik alkalom lesz velencei biennálés megjelenései sorában. Legutóbb a May You Live in Interesting Times (Élhetsz érdekes időkben) címet viselő, Ralph Rugoff kurátori vezetésével megvalósuló központi kiállításon szerepelt kétcsatornás, Doppelgänger (2019) című videómunkájával.

Keresztes Zsófia (Magyar Pavilon)

Az 1985-ben született Keresztes Zsófia fantasztikumot idéző, pasztellszínekből és görbe vonalakból építkező alkotásai szinte minden szempontból megtestesítik a millenniál esztétikát. Antoni Gaudí és Nikki de Saint Phalle műveinek vonalvezetésére emlékeztető munkái a színes, üvegmozaikokkal fedett felszín mellett részben az online folytatott élet szorongásairól mesélnek. A Keresztes Zsófiával az Artsy felületén 2020-ban megjelent interjú ezen a linken olvasható, természetesen angolul.

Zineb Sedira (Francia Pavilon)

Alig egy héttel azután, hogy őt választották Franciaország képviseletére a soron következő képzőművészeti biennálén, többen szorgalmazták a döntés visszavonását. Hogy miért? Franciaországi és izraeli kritikusai úgy nyilatkoztak, hogy összeköttetésben áll az ellentmondásos, Ciszjordánia izraeli megszállása ellen küzdő Boycott, Divestment, Sanctions (BDS) mozgalommal. A művész tagadta, valamint alaptalannak és rágalmazónak titulálta a vádakat – szereplése a 2022-es biennálén pedig továbbra sem kérdéses. A Párizsban algériai szülők gyermekeként született Sedira most Londonban él és tevékenykedik – az identitás, az emlékezet és a kolonializmus kérdéseivel foglalkozó videó- és fotóalapú munkáiról ismert.

Maria Eichorn (Német Pavilon)

A Berlinben élő és dolgozó művész korábbi projektjei során módosította már épületek jogi státuszát, vásárolt és el is adott egy telket, sőt a konceptuális művészet jegyében bezárta a londoni Chisenhale Galleryt, felhívva a figyelmet a művészvilág láthatatlan gazdasági, társadalmi és politikai machinációira. 

2022-es velencei kiállításán azt a kérdést járja majd körül, hogy milyen aspektusai lehetnek a politikai és kulturális reprezentációnak, valamint hogy milyen jelentéssel bír a művészeti produkció a német történelemben. A kiállítás szorosan fog kapcsolódni a pavilon fizikai valóságához – a nácik által 1938-ban felavatott épülethez, amely a fasiszta építészet egyik máig megmaradt példája.

Pauliina Feodoroff, Máret Ánne Sara és Anders Sunna (Számi Pavilon)

2022-ben a biennálé történetében először nevet változtat az eddig Nordic Pavilion (Északi Pavilon) néven emlegetett, Finnországot, Norvégiát és Svédországot reprezentáló össznemzeti pavilon. A kiállítótér jövőre Számi Pavilonként fut majd – a névváltoztatás a régió őslakosai előtt tiszteleg. A kiállítótérben így olyan számi művészek munkáit fogjuk látni, akik mindegyike elkötelezetten foglalkozik társadalmi, politikai és környezeti kérdésekkel, valamint az őket körülvevő közösségek problémáival. 

Simone Leigh (USA)

Két egymást követő, fekete férfi művészek – Martin Puryear és Mark Bradford – munkáit bemutató kiállítás után 2022-ben Simone Leigh lesz az első fekete női alkotó, aki az Egyesült Államokat képviselheti a Velencei Biennálén. Leigh állított már ki a Whitney Biennial alatt, sőt 2018-ban ő lett a Hugo Boss Prize nyertese. Nagyméretű kerámiaműveiről ismert, amelyeken a fekete nők kancsókká vagy éppen építészeti formákká változnak. Habár a velencei kiállítás konkrét koncepciójáról még nem sok információt tudni, az szinte biztos, hogy a kiállított művek eszmei háttere a fekete feminista elmélet fontos szövegeiben gyökerezik majd.

Forrás: artsy.net