KÖRKÉP – Elaine de Kooning, aki a férje fényében festett

Az 1989-ben, hetvenévesen elhunyt New York-i festőművész rendkívüli tehetség volt: otthonosan mozgott a figurális festészet területén, miközben elkötelezte magát az absztrakt expresszionizmus iránt is. Egyszerre volt femme fatale és proto-feminista, szabad gondolkodó, író, elismert kritikus, népszerű barát és szeretett tanár – és nem utolsósorban Willem de Kooning felesége, ami nagyban rányomta bélyegét karrierjére.

Negyvenéves pályafutása során Elaine de Kooning témák széles skáláját festette meg – a bikáktól és kosárlabdázóktól kezdve a barlangrajzokon át a Bacchus-szobrokig –, de a portréfestészet volt a szenvedélye, és a férfiak gyakorolták rá a legnagyobb hatást. Több tucatnyi férfit festett meg, és miközben megfosztotta őket megkülönböztető jegyeiktől, a modernizmus nyelvén aktualizálta a portré hagyományos műfaját.

Elaine de Kooning műveire most három nagy aukciósház árverésén lehet licitálni: a Christie’snél a Tina Singer és Echo Wall (Cave #68) – vagyis Echó fal (Barlang #68) – című alkotásai kerülnek kalapács alá 40 ezer és 60 ezer (12,3 és 18,5 millió forint), valamint 100 ezer és 150 ezer amerikai dollár (30,8 és 46,3 millió forint) becsérték mellett; a Sotheby’s a Charging Bull (Támadó bika) című festményét kínálja eladásra cirka 40 ezer és 60 ezer dollár közötti összegért; a Pillips aukciósháznál pedig Cím nélküli, 1975-ös akvarelljére lehet lecsapni, a becslések szerint 100 ezer és 150 ezer közötti dollárért. 

Elaine de kooning echo wall

Elaine de Kooning: Echo Wall (Cave #68), 1986/1988, a © Christie's jóvoltából

Az 1918-ban született Elaine Fried négy gyermek közül a legidősebbként nőtt fel szerény családi körülmények között Brooklynban, ír katolikus anyja és protestáns apja mellett. Édesanyja ötéves korában vitte először a Metropolitan Museumba, és hálószobáját Raffaello, Rembrandt és Elizabeth Vigée Le Brun festményeinek reprodukcióival díszítette. Nyolcéves korában már osztálytársairól rajzolt portrékat, amiket el is adott. Fizikailag is rettenthetetlen volt, balettozott, baseballozott és hokizott – sőt egyszer leugrott egy háztetőről is. Mindig is művész akart lenni, ezért évekkel később beiratkozott a Leonardo da Vinci művészeti iskolába, ahol naponta akár tíz órát is rajzolt. Mellette az Amerikai Művészeti Iskolában is vett órákat.

1938-ban egy barátja mutatta be neki Willem De Kooning (akit barátai Billnek hívtak) holland festőt, aki 1926-ban érkezett New Yorkba. Az egybehangzó beszámolók szerint azonnal őrülten egymásba szerettek. Lee Hall, a Rhode Island School of Design egykori elnöke és Elaine kedves barátja 1993-ban megjelent könyvében, az Elaine and Bill: Portrait of a Marriage (Elaine és Bill: Egy házasság portréja) című könyvében azt írta, hogy Elaine „társaságkedvelő, lobbanékony, kacér, tehetséges és gyönyörű” volt, míg Bill „kedves, de magányos, lassú és megfontolt a munkájában, és gyakran komor”. Nem is különbözhettek volna jobban: a nő társasági ember, míg a férfi antiszociális volt.

Megismerkedésük évében, 1938-ban De Kooning hagyományos rajzórákat kezdett adni Elaine-nek. Nagyon szigorú volt. Összeállított egy egyszerű csendéletkompozíciót, és lerajzoltatta vele, majd megkritizálta a végeredményt, széttépte, és ráparancsolt, hogy kezdje elölről. „Elaine sokszor elmondta, hogy Willem de Kooningtől tanult a legtöbbet, és hogy az általa tanított készségek adták magabiztosságának alapjait a portréfestéshez” – olvasható Hall könyvében.

Casterline goodmangallery elaine de kooning desert wall cave 96 1986

Elaine de Kooning: Desert Wall (Cave #96), 1986, a © Casterline Goodman Gallery jóvoltából

Ahogy Willem de Kooning egyre népszerűbb lett kortársai körében, Elaine-nel együtt jártak szórakozni, barátaikhoz vendégségbe és a Cedar's Tavernbe, egy Greenwich Village-i bárba, amely olyan művészek körében volt népszerű, mint Jackson Pollock, Lee Krasner és Larry Rivers. A legtöbb művész a Village-ben akkoriban meglehetősen szegény volt, s versengés helyett igazi bajtársiasság alakult ki közöttük. Elaine nem csupán beszivárgott a férfiak uralta New York belvárosi vérkeringésébe az 1940–50-es években, hanem a társaság egyik középpontja is volt – nem utolsósorban azért, mert éles eszű és szellemes társalgó volt, és a legenda szerint az asztal alá tudta inni a többieket. 

1943-ban Willem de Kooning és Elaine összeházasodott – a nő, aki meg volt győződve róla, hogy férje zseniális művész, nagyban támogatta a férfi karrierjét, és sokszor viszonyt is kezdett azokkal az emberekkel, akik segíthettek: Harold Rosenberg kritikussal, Thomas B. Hess-sel, az Art News szerkesztőjével és Charles Egan galériatulajdonossal. Ugyanakkor rendszeresen írt az Art Newsba, amely a korszak kritikus művészeti kiadványa volt. Elaine ékesszóló és ambiciózus szerző volt, aki észrevette az innovatív munkákat, és jól ismerte a város művészeinek legfrissebb termését. Írásai éppúgy hatalmas örökséget jelentenek, mint festészeti munkássága.

Elaine azon is keményen dolgozott, hogy művészként kivívja helyét a New York-i avantgárd körben, ennek egyik módja pedig a portréfestés volt. De a férfiak (és néhány nő) megfestése egyben örömöt is jelentett a művész számára, hiszen közelebbről megismerhette alanyait. Portréi szenvedélyből készültek, különösen, ha férfiakról volt szó. Szerette a férfiakat. A férfiakról festett képei nagyobb spontaneitásról és bizonyosságról árulkodnak, valamint erőteljesebb gesztusokról.

 Elaine de kooning willem de kooning

Elaine de Kooning portéja férjéről, Willem de Kooningról, 1952, © Elaine de Kooning Trust

1952-ben, amikor Willem épp ördögi arcú nőket festett, Elaine egy ülő portrét készített férjéről, amelynek alig volt arca – se szája, se szeme, csak egy ovális folt szürke hajzuhataggal és egy fekete ecsetvonás az erős szemöldök és az orr helyén. Bár Willem arcának „eltörlését” házastársi perpatvarként is lehetne olvasni, a kép messze nem az egyetlen arctalan férfi volt Elaine munkásságában. Absztrakt irányultságú pályatársaihoz hasonlóan a festőnő is valami zsigeri, a felszín alatt rejlő dolgot próbált megragadni. A testbeszéd leheletfinom árnyalatainak megörökítése érdekelte, és az arcvonások elmosódásával a figyelmet a szemekről a testre irányította. [A múltban] a nők nőket festettek: Élisabeth Vigée Le Brun, Mary Cassatt és így tovább. Én pedig úgy gondoltam, hogy a férfiak mindig az ellenkező nemet festették, így én a férfiakat mint szexuális tárgyakat akartam megfesteni.”

1957-ben Elaine és Willem de Kooning elvált – alkoholproblémáik és viszonyaik vezettek a kapcsolat felbomlásához. Elaine, hogy eltartsa magát, több rövid távú tanári állást is vállalt. Szeretett tanítani, és a diákjai is szerették őt.

 Jfk de kooning

Elaine de Kooning: John F. Kennedy, 1963 © Elaine de Kooning Trust / National Portrait Gallery, Smithsonian Institution

A legjelentősebb portréja John F. Kennedy elnökről készült, a Harry S. Truman Elnöki Könyvtár számára. 1962 decemberében a Palm Beachen található Téli Fehér Házban néhány napot azzal töltött, hogy vázlatokat készített az elnökről, miközben a stábjával dolgozik. Azért őt kérték fel, mert a festészet „új határait” (az absztrakt expresszionizmust) képviselte, és rendkívül gyorsan dolgozott (ami azért is fontos volt, mert az elnök nem ült sokáig mozdulatlanul). „A róla alkotott saját intenzív, sokrétű benyomásaim mellett meg kellett küzdenem azzal a »imázzsal« is, amelyet a végtelen számú újságfotó, televíziós megjelenés, karikatúra hozott létre. Ezt felismerve több száz, újságokból és magazinokból kitépett fényképet gyűjtöttem össze, és nem hagytam ki egyetlen alkalmat sem, hogy lerajzoljam, amikor a televízióban szerepelt... mindig egy összetett képre törekedtem.” 1963 szeptemberére jutott el ahhoz a végleges képhez, amelyet mindvégig keresett. Két hónappal később az elnök meggyilkolása annyira feldúlta Elaine-t, hogy egy évig semmit sem festett.

A Life magazin megrendelt egy cikket a néhai elnököt megfestő Elaine-ról, és Alfred Eisenstaedtet kérte fel, hogy fotózza le őt műtermében az államfőről készült vázlatok és festmények között. Először fordult elő, hogy Elaine de Kooning neve épp olyan ismert volt, mint Willemé. De férje befolyására mindig is előnyként tekintett, nem pedig fenyegetésként: azt mondta az embereknek, hogy ahelyett, hogy az árnyékában dolgozott volna, ő pont a fényében festett.

1976-ban, immár józanul, Elaine kibékült Willem de Kooninggal, amikor a férfi felkereste őt. Vásárolt egy házat Willem háza közelében, a Long Island keleti részén fekvő Springsben, és átvette a műterem vezetését. Az ekkorra már világhírű festőnek szüksége is volt a nő pártfogására. Az 1980-as évek elején Elaine rákban elvesztette egyik tüdejét, és súlyos tüdőtágulástól szenvedett. 1989-ben halt meg, közvetlenül azután, hogy a Fischbach Gallery kiállítást rendezett barlangfestményeiből. A demenciában szenvedő Willem de Kooning tovább festett, és nyolc évvel élte túl feleségét.

 

 

Források: smithsonianmag.com, artsy.net, christies.com, sothebys.com, phillips.com

talbot.jpeg
KÖRKÉP – A Sotheby’s évfordulós aukciója

Ötvenéves a Sotheby's fotográfiai részlege, amelyet egy grandiózus árveréssel ünnepel meg az aukciósház. A jubileum alkalmából ötven ikonikus fénykép kerül kalapács alá, méghozzá a valaha élt legbefolyásosabb fotósok munkáiból.

wong_lotus.jpg
KÖRKÉP – Feltörekvő művészek aukciója

A Phillips március 3-ai árverésén fiatal, feltörekvő tehetségek műveit vonultatja fel. Az eladásra szánt alkotások között szerepelnek az autodidakta festő, Matthew Wong művei is, aki néhány éve, fiatalon hunyt el, ám rövid ideig tartó pályafutása ellenére tavaly felkerült a legkeresettebb és legnagyobb forgalmat generáló kortárs művészek listájára.

im-282282.jpeg
KÖRKÉP – Évindító aukciók

A tavalyi év káosza a művészeti piacot sem kerülte el: a gazdasági helyzet alakulása visszaszorította az eladásokat, a kiállítások mellett az aukciókat is át kellett költöztetni az online térbe. Az idei év azonban a bizakodásról szól, vásárok és árverések sorát tervezik megvalósítani az elkövetkező hónapokban. Mi is ebben bízunk, ezért útjára indítjuk új rovatunkat, amiben a műkereskedelem legfontosabb és legérdekesebb történéseit mutatjuk be – aukciós rekordokkal, méltatlanul ismeretlen művészek történeteivel vagy éppen meghökkentő adatokkal.

letan.jpg
KÖRKÉP – Egy megszállott gyűjtögető kollekciója

A héten egy különleges aukciós anyag kerül terítékre, méghozzá Pierre Le-Tan illusztrátor és díszlettervező gyűjteménye, aki – munkájához hűen – rengeteg műalkotással és tárggyal vette körbe magát párizsi lakásában.

Christo_JeanneClaude_48HowardNY-Photo-by-Wolfgang-Volz-©-The-Estate-of-Christo-V.-Javacheff-1024x698.jpg
KÖRKÉP – Christo és Jeanne-Claude gyűjteménye

Ritkán fordul elő, hogy egy legendás művészházaspár személyes gyűjteménye kerül kalapács alá. A Sotheby’s februári aukcióján Christo és Jeanne-Claude kollekciójára lehet licitálni, ami nemcsak azért érdekes, mert a két alkotó érdeklődéséről és ízléséről tanúskodik, hanem mert olyan kapcsolati szálakat is felvázol, amelyekre eddig nem derült fény.

Képernyőfotó 2021-02-04 - du. 8.55.06.jpg
KÖRKÉP – Van Gogh rajza egy ismeretlen lányról

Van Gogh rajzai sokszor háttérbe szorulnak festményei mellett, ám most a Christie’s londoni aukciójának egyik sztártétele éppen egy ilyen alkotás. A portré egy fiatal lányt ábrázol, akinek kiléte mind a mai napig ismeretlen. Most elmondjuk, mitől olyan különleges az alkotás, és miért is esélyes arra, hogy megdöntse a művész rekordját.

Lee-Miller-scaled-e1611858057901-1536x1216.jpg
KÖRKÉP – Man Ray és baráti köre

Man Ray utolsó asszisztense, Lucien Treillard magángyűjteménye kerül kalapács alá március 2-án a Christie's párizsi székházában. A kollekcióban a szürrealizmus nagy mesterének tárgyai, fotói, könyvei, kéziratai és litográfiái szerepelnek, amelyek nemcsak azért érdekesek, mert betekintést engednek Man Ray munkásságába, hanem mert baráti köre is feltérképezhető általuk.

magritte-christies.jpg
KÖRKÉP – Max Ernst, René Magritte és Joan Miró

A tavalyi év kihívásokkal teli légköre, az aukciósházak bevételeinek visszaesése nem adott túl sok okot a bizakodásra – azonban a 2021-es évet mégis az optimizmus lengi körül. A Christie’s két márciusra kihirdetett árverésén is jelentős érdeklődésre számítanak. Most az egyik ilyen aukciós anyag – amely a szürrealizmus nagy alakjainak műveit kínálja eladásra – három alkotásával foglalkozunk: Max Ernst, René Magritte és Joan Miró egy-egy művével.

Chruchill_koutoubia_mosque.jpeg
KÖRKÉP – Winston Churchill mint festő

A londoni Christie's árverésén kalapács alá kerülnek Winston Churchill festményei. Az egykori brit miniszterelnököt elsősorban nem festőként tartjuk számon, most azonban több festménye is előtérbe került.

saloua-raouda-choucair_fraction-module_1947-1951_colloue-abstraction_aware_women-artists_artistes-femmes-1500x1046.jpeg
KÖRKÉP – Absztrakt nők

A párizsi Pompidou nagyszabású kiállítással nyitott újra a pandémia miatti zárvatartás után: több mint száz női alkotó absztrakt művészethez való hozzájárulását mutatja be egészen az 1980-as évekig. Bár főként a kevésbé ismert alkotókra fókuszálnak – és néhány ismertebb név is bekerült a válogatásba –, mi most a kiállítás apropóján mutatunk egy listát arról, mely (nem csak absztrakt) női művészek taroltak a tavalyi év árverésein.

tjapaltjarri-tommy-lowry-two-men-dreaming-at-kuluntjarranya.jpeg
KÖRKÉP – Sivatagi kozmológia

L. John és Barbara Wilkerson eladják Tommy Lowry Tjapaltjarri-festményüket egy melbourne-i galérián keresztül, hogy ezzel finanszírozzanak egy új amerikai egyetemi programot. A program célja, hogy az ausztrál őslakos kurátorok „helyet kapjanak a globális múzeumi világ asztalnál”.

Képernyőfotó 2021-07-08 - du. 6.31.33.jpg
KÖRKÉP – A Dürer ihlette nyúltól Leonardo medvéjéig

A héten három, júliusi aukciókon szereplő mű kerül reflektorfénybe: egy nyulat ábrázoló rajz, amely szembetűnően Dürer hatása alatt született, egy tragikus sorsú skót királyné portréja, akit egy holland emigráns festő örökített meg, és egy apró, ám annál lenyűgözőbb, medvefejet ábrázoló Leonardo-rajz.

25115530-mississippi-river-1960-1_article_2000x1769.jpeg
KÖRKÉP – Egy életre szóló barátság művész és orvos között

Yayoi Kusama az 1950-es években költözött Japánból New Yorkba, ekkor barátkozott össze dr. Teruo Hirose-zal. Az orvos, aki a művészet nagy hódolójaként gyakran pro bono kezelte művész betegeit, sokszínű gyűjteményt hozott össze praxisa során. Most egészen ritkán látható korai Kusama-művek kerültek ki a kollekcióból, amelyekre a Bonhams New York-i aukcióján lehetett licitálni.

basquiat_christies.jpg
KÖRKÉP – A nagy Basquiat-boom

Tavaly, amikor már javában zajlott a pandémia, majdnem megdőlt Jean-Michel Basquiat saját rekordja egy több mint 100 millió dolláros vásárlással, s alig egy hónapja tarolt egy alkotása az ázsiai piacon is. Most két újabb műve kerül kalapács alá, méghozzá nem kevés összegért. Az sem kizárt, hogy újabb rekord születik...

christo_arc_de_triomphe_large_7.jpeg
KÖRKÉP – Christo és a Diadalív

A Sotheby's őszi párizsi aukcióján Christo alkotásait kínálják eladásra, az értékesítés bevételét pedig a művész posztumusz monumentális párizsi projektjének, a Diadalív becsomagolásának finanszírozására fordítják.

jameschristie.jpg
KÖRKÉP – James Christie, az ékesszólás királya (1. rész)

A nyár igazi uborkaszezonnak számít az aukciós piacon: ilyenkor a legnagyobb kereskedőházak már az őszi és téli árveréseiket szervezik, készülnek az év végi hajrára. Éppen ezért most rendhagyó módon egyetlen aukciósház, a Christie’s születését járjuk körül, hogy milyen úton-módon építette ki monumentális kereskedői hálózatát James Christie, aki unalmas pénzügyi tranzakciókból showműsorrá avanzsálta az árveréseket.

gimcrack-newmarket-heath-trainer-stable-lad-jockey-223_36567.jpeg
KÖRKÉP – James Christie, az ékesszólás királya (2. rész)

A nyár igazi uborkaszezonnak számít az aukciós piacon: ilyenkor a legnagyobb kereskedőházak már az őszi és téli árveréseiket szervezik, készülnek az év végi hajrára. Éppen ezért most rendhagyó módon egyetlen aukciósház, a Christie’s születését járjuk körül, hogy milyen úton-módon építette ki monumentális kereskedői hálózatát James Christie, aki unalmas pénzügyi tranzakciókból showműsorrá avanzsálta az árveréseket.

Sothebys-Picasso-MGM-2.jpeg
KÖRKÉP – 100 millió dolláros Picasso-aukció Las Vegasban

A sztártétel, Picasso szeretőjének, Marie-Thérèse Walternek a portréja a becslések szerint 20 és 30 millió dollár közötti áron kelhet el.

im-382775.jpeg
KÖRKÉP – Lois B. Torf grafikai gyűjteménye

Lois B. Torf bostoni mecénás és műgyűjtő 1965-ben vásárolta meg első alkotását, Shikō Munakata egy fametszetét – ekkor kezdte gyűjtői hivatását. 2020 szeptemberében, kilencvenhárom éves korában bekövetkezett halála előtt hiánypótló kollekciót állított össze, amelyben a 20. század minden egyes évtizedéből megtalálhatók méltán (el)ismert darabok, s amelyek közül jó néhányra le lehet csapni a Christie’s szeptemberi aukcióin.

Képernyőfotó 2021-09-23 - du. 5.07.42.jpg
KÖRKÉP – Francesca Woodman misztikus világa

Francesca Woodman tehetséges fotográfus volt, ám élete nagy részében ismeretlen maradt, s fotóit először csak 1986-ban, öt évvel halála után mutatták be a nagyközönségnek. Éteri, misztikus képei – a feminista fotográfia korai előfutárai – egy élettel és ötletekkel teli fiatal művészt mutatnak be, aki élvezettel fedezi fel identitását, művészi képességeit és választott médiumának lehetőségeit.

monet_sothebys.jpeg
KÖRKÉP – Monet vízililiomai

A nagy francia impresszionista festő, Claude Monet egyik kedvenc témája a vízililiom volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy kétszázötven vásznat festett kedvelt virágairól. Most egy ilyen alkotás kerül kalapács alá a Sotheby’s árverésén, amiért nem kis összegre, cirka 40–60 millió dollárra (12–18 milliárd forint) számít az aukciósház.

084N09398_8FN55.jpeg
KÖRKÉP – Női aukció

A Sotheby's az első kizárólag női művészek munkáit felsorakoztató aukciójára készül. Hogy mennyire jó ötlet elkülöníteni a női alkotókat, és hogy egyáltalán van-e létjogosultsága egy szegregált értékesítésnek 2021-ben – erről megoszlanak a vélemények. Mi most értékítélet helyett megnézünk néhány művet (és alkotóját), amik bekerültek a válogatásba, illetve felvázoljuk nagy vonalakban, miért is fontos a női művészek munkásságával foglalkozni a műkereskedelemben.