A tavalyi év kihívásokkal teli légköre, az aukciósházak bevételeinek visszaesése nem adott túl sok okot a bizakodásra – azonban a 2021-es évet mégis az optimizmus lengi körül. A Christie’s két márciusra kihirdetett árverésén is jelentős érdeklődésre számítanak. Most az egyik ilyen aukciós anyag – amely a szürrealizmus nagy alakjainak műveit kínálja eladásra – három alkotásával foglalkozunk: Max Ernst, René Magritte és Joan Miró egy-egy művével.

A 20. századi szürrealista művészet egyik legfontosabb műgyűjtője, Claude Hersaint kollekciójából kerül ki a három alkotás a Christie’s londoni aukciójára. Az évente megrendezett The Art of the Surreal (A szürrealizmus művészete) című árverésre idén március 23-án kerül sor.

Claude Hersaint 1904-ben született Sao Paulóban. Gyermekkora legelejét Manausban töltötte, majd családjával Párizsba költözött, ahol a Lycée Janson de Saillyban folytatta tanulmányait. 1921-ben, tizenhét éves korában találkozott először Max Ernst alkotásaival, méghozzá a párizsi Galerie au Sans-Pareilben, és ekkor meg is szerezte első festményét. Sorsdöntő pillanat volt, ugyanis egész életen át tartó szenvedély lobbant benne a szürrealizmus iránt. Hersaint élete során számos művésszel összebarátkozott, illetve támogatta őket. Olyan nagy nevekkel került kapcsoltba, mint Balthus, Victor Brauner, Salvador Dalí, Oscar Domínguez, Jean Dubuffet, Marcel Duchamp, Max Ernst, Jean Fautrier, René Magritte, Joan Miró és Man Ray, valamint szürrealista mecénásokkal, költőkkel, kereskedőkkel és művészettörténészekkel, mint Bill Copley, Paul Éluard, Jacques Maritain, Marie-Laure de Noailles és Jean-Louis Prat.

Az árverés egyik sztártétele René Magritte 1959-ben festett, Le mois des vendanges (Aratási hónap) című műve. Az alkotó életművének egyik legfontosabb munkája ez, valamint a művész még mindig magánkézben lévő négy legnagyobb alkotásának egyike. A festményen megjelenő rejtélyes alakok, a kalapos figurák a művész más munkáiról is ismerősek. A képen egy nyitott ablakon keresztül láthatjuk őket, de az nem derül ki, pontosan hányan vannak, s bár látszólag nagyon hasonlítanak egymásra, valójában mindegyikük arcvonásai finoman különböznek egymástól. Noha Magritte alkotásaiban általában ezek a figurák jelentenek megnyugtató ellenpontot a meglepő – sőt olykor megdöbbentő – kijelentésekhez képest, itt épp ezek a titokzatos karakterek idézik elő a kompozíció szürreális légkörét. Amint azt levelei is igazolják, Magritte a Le mois des vendanges-t kifejezetten nagyra becsülte, s így írt róla: „Jelenleg az emlékeztet bennünket a leginkább arra, hogy milyen furcsa is lehet a valóság, ha valakinek »van érzéke a valósághoz«”.

Az aukción kalapács alá kerül Joan Miró 1927-es Peinture (Festmény) című műve is, amelyet közel öt évtizede nem láthatott a nagyközönség. Az alkotás a művész álomfestmény-sorozatából származik, amelyen 1925-ben kezdett el dolgozni párizsi tartózkodása alatt. A nagy népszerűségnek örvendő radikális sorozattal Miró áttörte a képi konvenció határait, hogy elérje a költői és az absztrakt művészet új formáját. Művei gyakran az éhség kiváltotta hallucináció során születtek: a műterme falán található minták és repedések inspirálták az alkotásokat. Ezek az álomfestmények egyúttal azt is jelentették, hogy a művész szakított az 1920-as évek eleji munkáit még jelentősen meghatározó hiperrealista precizitással – helyette egy tudat alatti, belső világot kezdett el felfedezni, amelyet az ösztönei irányítottak. 

A harmadik alkotás, amit górcső alá veszünk, Max Ernst 1927-es műve. A Cage, forêt et soleil noir (Kalitka, erdő és fekete nap) című munka azoknak a képeknek a sorába illeszkedik, amelyek Ernst újonnan kifejlesztett frottázstechnikájával készültek. Az eladósorba került alkotáson a fák egy áthatolhatatlannak tűnő falként vannak jelen, egymással átfedésben és összekapcsolódva, miközben rejtélyes napkorong lebeg az égen. Mivel Ernst a Rajna-menti Brühlben, egy erdő szélén nőtt fel, a motívum a titokzatosság, a veszély, a sötétség és a lehetőség labirintusát jelképezi a művész munkájában. Az előtérben egy kalitkában rekedt kis méretű madarat láthatunk, feltehetően a művész alteregóját. A Cage, forêt et soleil noir egyike annak az öt erdei jelenetet ábrázoló festménynek, amelyeket a művész ilyen hatalmas léptékben készített. 

Hersaint 1963-ban vásárolta meg Magritte ikonikus alkotását egy árverésen, méghozzá hatezer fontért (közel 2,5 millió forint). Most, ötvennyolc évvel később várhatóan 10 és 15 millió font (hozzávetőleg 4–6 milliárd forint) közötti bevételt generál. A Miró-festmény az előzetes becslés szerint 2 és 3 millió font (824 millió és 1,2 milliárd forint) között kel el, míg Ernst művét 9 és 14 millió font (3,7–5,7 milliárd forint) közé saccolják. Utóbbi két festményt először kínálják aukción.

Források: christies.com, artmarketmonitor.com, barrons.com