NEMES MÁRTON KÉPVISELI JÖVŐRE MAGYARORSZÁGOT VELENCÉBEN

A Ludwig Múzeum 2024-ben Nemes Márton festőművész Techno Zen című kiállítását mutatja be a hatvanadik Velencei Képzőművészeti Biennálén.

A hazai gyakorlatnak megfelelően a Velencei Biennále nemzeti biztosa, dr. Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója idén is nyílt pályázat útján, szakmai zsűri döntése alapján választotta ki a jövő évben sorra kerülő 60. Velencei Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonja kurátorát és kiállítását. A zsűri a kilenc pályázat közül Kopeczky Róna kurátor és Nemes Márton festőművész Techno Zen című pályázatát nyilvánította a pályázat nyertesének. 

Nemes Márton: What is inside that is outside, Render: Tóth Bernadett

Nemes Márton: What is inside that is outside, Render: Tóth Bernadett

A művésszel 2019-ben Szilágyi Róza Tekla készített nagyinterjút akkori, a Szent István Király Múzeumban megnyílt Holnap kiállításának kapcsán. „Én Londonban jöttem rá, hogy a művészet leginkább az életről szól. Arról, hogy téged emberként mi hoz lázba, így csinálhatok képeket úgy, hogy azok a technóról és a rave-kultúra velejáróiról szólnak. Kint intenzív élmény volt az illegál rave bulik világa és a drogkultúra. Ezen is éreztem közvetve, hogy van egy politikai és gazdasági veszély a világban, és ez a kultúra erre is reagál. Ahelyett, hogy olvadó jégtáblákat festenék, hogyha én azzal kezdek el foglalkozni, hogy a veszélyérzet elől hova menekülnek az emberek, azzal ugyanúgy beszélek a problémáról.

Nemes Márton, fotó: Moró Máté a Grandpa számára

Nemes Márton, fotó: Moró Máté a Grandpa számára

A Velencei Biennáléról az évek során megannyi cikk jelent meg az Artmagazinban. Ezek közül a művészeti fesztivál folytonosságának mélyebb megértéséről szóló Tökéletes szobrok című Boros Géza-írást ajánljuk újraolvasásra, amely a Biennálé műemlék-pavilonjainak helyet adó Giardini park gazdag történetét mutatja be. „Ennek a kulturális tájnak meghatározó elemei, a történelmi folytonosság tanújelei a nagy fák, melyek közül sok öregebb, mint a Biennálé a maga százhuszonöt évével. Itt álltak már akkor is, amikor III. Victor Emmanuel király vagy Adolf Hitler vonult a pavilonok között, és egyaránt tanúi voltak Aba-Novák Vilmos, Robert Rauschenberg vagy Ilja Kabakov sikerének.

Paolo Monti felvétele a Skandináv Pavilon 1962­-es kiállításáról, forrás: Wikimedia Commons / Archivio Paolo Monti – BEIC

Paolo Monti felvétele a Skandináv Pavilon 1962­-es kiállításáról, forrás: Wikimedia Commons / Archivio Paolo Monti – BEIC

A tavalyi év Biennáléjáról részletesen, illetve annak fő témáinak viszonyairól és szövedékrendszereiről Szalipszki Judit írt Kísérlet a figyelem újrafelosztására címmel. A szerző megállapítása szerint „Alemani biennáléjának motivációja egyértelmű: a domináns narratívákat hátrahagyva azokat hagyja szóhoz és térhez jutni, akik eddig háttérbe szorultak. A figyelem újraelosztására irányuló (sokak által túl direktnek és programszerűnek ítélt) törekvés a nemzeti pavilonokon is végighúzódik, amelyek különféle módokon jelenítik meg az adott nemzet identitását és a figyelem újraelosztására tett lokális kísérleteket.” 


full_006204.png
„Eleve meglévő dolgokat helyezek egymás mellé úgy, hogy abból valami más lesz.”

Nemes Márton 1986-ban született Székesfehérváron, jelenleg Londonban él és dolgozik. 2013-ban otthagyta a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakát, majd 2018-ra elvégezte a Chelsea College of Arts képzőművészeti mesterprogramját. Számos budapesti helyszín után, 2014-ben a Paksi Képtárban Megfestett festék címmel nyílt önálló kiállítása, majd a dunaújvárosi ICA-D-ben, az amerikai Westport Art Centerben és a müncheni ERIKA DEÁK MÜNICH TEMPORARY-ban is bemutatkozhatott. Festészete kezdetben a figuralitás és az absztrakció között mozgott, majd a műfaj határainak feszegetése és a képi absztrakció megértése vált nála központi elemmé. Az elmúlt néhány évben a hagyományos értelemben vett – sokszor festékszórás segítségével létrehozott – képek fóliákkal, fatörmelékekkel és szíjakkal egészültek ki, így az eredendően kétdimenziós művek belépnek a harmadik dimenzióba. Nemes Márton a Zágrábban, Bécsben és Berlinben rendezett csoportos kiállítások mellett 2017-ben szerepelt a grazi Abstract Hungary című, áttekintő csoportos tárlaton, majd 2018-ban a londoni No 20 Artsban rendezett Why Patterns? kiállításon. Kurátorként idén november végén Golden Hour címmel szervezett egyestés csoportos kiállítást. Decemberben pedig kiállít az Annka Kultys Gallery Cacotopia 03: Group Show című, Európa vezető művészetoktatási intézményeinek öt frissen végzett hallgatóját bemutató tárlatán. Ma nyílik Tomorrow című egyéni kiállítása a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.

127_Boros4.jpg
Tökéletes szobrok

„A fa azért csodálatos teremtmény, mert minden egyes alkotóeleme létfontosságú. A fa a tökéletes szobor.” (Giuseppe Penone)

Screenshot 2022-12-26 at 15.32.17.jpg
Kísérlet a figyelem újraelosztására

The Milk of Dreams, vagyis Az álmok teje – az 59. Velencei Biennálé címét a főkurátor, Cecilia Alemani Leonora Carrington egyszerre nyugtalanító és meghökkentően üdítő mesekönyvének címéből kölcsönözte. A brit születésű Carrington a harmincas évek végétől a szürrealizmus egyik központi alakja volt, akit már Max Ernsttel való 1937 és 1940 közötti kapcsolatát megelőzően rabul ejtett a mágia és a szimbolizmus. 1953-ban költözött Mexikóba, ahol a helyi boszorkányhagyományokat és a mexikói miszticizmust például Remedios Varóval, émigré pályatársával tanulmányozva alakította ki sajátos formanyelvét. Művei most a Biennálé központi kiállítása mellett a Peggy Guggenheim Museum Surrealism and Magic: Enchanted Modernity (Szürrealizmus és mágia: bűbájos modernitás) című válogatásában is szerepelnek.