Rekordáron kelt el Ansel Adams egyik fotója

Ansel Adams egyik legelismertebb alkotása 988 000 dollárért kelt el a Sotheby’s New York-i aukcióján.

Az árverésen David Arrington texasi olajipari ügyvezető fotógyűjteményének 115 darabja került kalapács alá. Arrington kollekciója 6,4 millió dollárt hozott – kissé meghaladva az aukció előtti becslést, ami 6,2 millió dollár volt.

A The Grand Tetons and the Snake River (A Grand Teton és a Kígyó folyó) című, falfestmény méretű nyomat 988 000 dollárért kelt el, előzetesen pedig 400 000 – 600 000 dollárra becsülték. A fénykép 1942-ben készült a Belügyminisztérium megbízásából. Arrington Adams rokonaitól, Michael és Jeanne Adamstől vásárolta meg az alkotást, most pedig a Gurr Johns művészeti tanácsadó cég birtokába került. Ez az összeg felülmúlja Adams korábbi rekordját, amit még 2010 júniusában a Sotheby's vállalati kollekciójának értékesítése során állítottak fel. 

Ugyanez a vállalat vásárolta meg Adams Moonrise, Hernandez, New Mexico (Holdkelte, Hernandez, Új-Mexikó) című fotójának ritka, korai példányát 685 500 dollárért – itt azonban bőven a becslés alatt maradtak, ugyanis 1 millió dollárt vártak volna.

Ansel adams grand tetons and the snake river grand teton national park wy scaled 1536x1148

Ansel Adams: he Grand Tetons and the Snake River (A Grand Teton és a Kígyó folyó), Grand Teton Nemzeti Park, Wyoming





Forrás: artmarketmonitor.com

full_001409.png
A hiúság vására

A világ egyik legrangosabb fotós vására, a Paris-Photo tekintetét éppen a mi régiónkra, Közép-Európára vetette. Így november közepén, az eddig is rendszeres kiállító Vintage-zsal együtt már három magyar galéria viszi ki áruját a nemzetközi fényképbörzére. Ezen ma már meg se lepődünk, pedig a fotóval való kereskedés nem mindig volt magától értetődő. Egy dörzsölt volt CIA-ügynöknek kellett utat törnie a fotógalériák előtt, előbb az Egyesült Államokban, majd Franciaországban. A 20. századi fotókereskedés története madártávlatból és békaperspektívából egyszerre.

full_000002.jpg
Formabontó monográfia

2007 őszén igazi nehézbombaként robbant be a hazai művészeti életbe Szilágyi Sándor Formabontók I., Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984. című monográfiája és a könyvet megelőző kiállítás. Szinte minden, a hazai képzőművészeti életben jegyzett sajtóorgánumban megjelent az eseménnyel kapcsolatos kritikai írás, amelyek a visszafogottól az igen éles, már-már személyeskedésbe hajló hangvételig terjedtek.