A Párizsban nemrég megnyílt új kortárs kiállítóhely, a Bourse de Commerce egy eleinte a gabonafélék és egyéb áruk kereskedelmének koordinálására használt, majd árutőzsdeként funkcionáló historikus épület Tadao Ando által vezetett átalakításával született meg és a Velencében két intézményt is működtető François Pinault elmúlt negyven év alatt felépített kortárs művészeti gyűjteményébe kínál betekintést.

A velencei Palazzo Grassit és Punta della Doganát is kortárs kiállítóhellyé alakító 1936-ban született François Pinault francia milliárdos üzletember többek között a Guccit, az Yves Saint Laurent-t, a Balenciagát és a Bottega Venetát tulajdonló Kering luxuscsoport, valamint az Artémis befektetési társaság alapítója. Gyűjteményébe több mint négyszáz alkotótól került több mint tízezer mű; a gyűjtemény nem média-, vagy éppen korspecifikus, találhatóak benne festmények, szobrok, videók, fotográfiák, hang alapú művek, installációk és performanszok is – illetve a műveket létrehozó alkotók között vannak feltörekvő tehetségek és nemzetközileg elismert, az idősebb generációhoz tartozó művészek is. 

 A Pinault Collection a velencei épületek mintájára Párizsban is úgy döntött, hogy egy a város történelmi örökségének részét képező, szimbolikus épületet alakít múzeummá és nyit meg a nagyközönség számára – erről röviden mi is beszámoltunk.

A 2017 és 2020 között folyó munkálatok eredményeképpen, több csúszást követően 2021 májusában megnyitott múzeum épülete négy évszázad építészeti és műszaki bravúrjait szemlélteti. A most múzeumként funkcionáló épület egy 1763–1767-ben felhúzott, kör alakú magtárból fejlődött ki, amelynek szabadtéri belső udvarát először fa kupolával zárták le, majd ezt 1811-ben vasszerkezettel megtámasztott réz és üveg kupolára cserélték. Ezt követően egy 1888-1889-ben zajló rekonstrukció alatt a szerkezet nagy részét kiváltották – az elrendezést és a kupolát azonban megtartották. A 20. század második felében az épület a párizsi kereskedelmi kamarának adott otthont.

A Tadao Ando és irodája tervei alapján átalakított épület legmeghatározóbb eleme egy, a régi belső udvar területén elhelyezkedő, 30 méter átmérőjű és 9 méter magas betoncilinder – az épület több szinten látogatható kiállítóterei a régi lépcsőházak mellett ezen keresztül közelíthetőek meg. 

A kupolával fedett központi beton cilinderben egészen kivételes fényviszonyok uralkodnak, a térszerkezet többszörös lehetőséget ad az épület kupolája alatt kialakított kiállítótérben álló művek megtekintésére, és lehetővé teszi, hogy a kupola alatti sávban kiállított, gag-szerű kortárs műveket több nézőpontból is megvizsgálhassa az érdeklődő.

A földszint és mélyföldszint mellett a három emeletes épület földszinti központi rotunda tere, valamint az ezt körülvevő falak mellett még hét galériatér, illetve egy videó- és hangalapú munkák bemutatására alkalmas stúdió került kialakításra. A legfelső emeleten pedig többek között fine dining étterem és egyelőre mindenki számára ingyenes kávét felszolgáló pihenő tér várja a látogatókat..

A nyitókiállításon a központi rotunda térben Urs Fischer helyspecifikus, folyamatosan olvadó viaszból készült installációját, az ezt körülvevő kerengőben Bertrand Lavier munkáit, a stúdióban Pierre Huyghe hang- és fényinstallációját, a galériaterekben pedig David Hammons, Michel Journiac, Louise Lawler, Sherrie Levine, Richard Prince, Cindy Sherman, Martha Wilson, Rudolf Stinger, Miriam Cahn, Xinyi Cheng, Peter Doig, Marlene Dumas, Martin Kippenberger, Florian Krewer, Kerry James Marshall, Antonio Obá, Thomas Schütte, Ser Serpas, Claire Tabouret, Luc Tuymans és Lynette Yiadom-Boakye műveit láthatják az érdeklődők.

Az intézmény a  tervek szerint az alapjául szolgáló gyűjteményt fogja dinamikus, időszakos és rendszeresen változó kiállításokon a közönség elé tárni, vagyis  lesznek tematikus kiállítások, a gyűjteményben szereplő művészek számára rendezett szóló kiállítások, valamint megrendelésre készülő műalkotások és carte blanche projektek is.