Két és fél év és 8 millió dollár perköltség után megállapodás születhet a művész hagyatékát gondozó és a szerzői jogokat birtokló felek között.

A Robert Indiana művészeti öröksége körül folytatott jogi csata a kortárs művészet egyik legösszetettebb és legvitatottabb ügye. Két és fél év, valamint közel 8 millió dolláros ügyvédi költség után végül a művész hagyatékának kezelője és képviselője között egyezség született.

A vita 2018 májusában kezdődött, egy nappal Indiana halála előtt, amikor a Morgan Art Foundation (MAF) – ami több mint 25 éve képviseli a művészt és tulajdonában van alkotásainak szerzői joga – panaszt nyújtott be Michael McKenzie műkereskedő és cége, az American Image Art (AIA), valamint Jamie Thomas, Indiana vinalhaveni birtokának gondoka és egy maine-i ügyvéd, James Brannan ellen. A MAF azzal érvelt, hogy McKenzie és Thomas összeesküdtek és illegálisan reprodukálták a művész alkotásait. Válaszul az AIA is keresetet indított, amit azzal indokolt, hogy a MAF nem számolt el a művész felé a munkáinak értékesítéséből befolyt összeggel, ráadásul jogalap nélkül hiúsította meg az üzletüket.

Bár a MAF több vádlottat is megnevezett a perben, az érintettek külön-külön reagáltak. Egyes válaszok tartalmaznak viszontkereseteket, kérelmeket a per leállítására vagy petíciókat arra, hogy kényszerítsék a MAF-ot, hogy fizesse ki a művész elsikkasztott honoráriumát. Néhány kivételtől eltekintve a bíró nagyrészt elutasította ezeket az ellenigényeket. A művész halálát követő évben a jogi hercehurca még inkább elfajult, mindkét fél azzal vádolta a másikat, hogy rosszul bántak a gyengélkedő művésszel, pusztán financiális okok miatt.

Indiana 2018. május 19-én, a per indítását követő napon, 89 évesen hunyt el. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy alkotásainak bemutatására és gondozására hozzanak létre egy múzeumot Maine-állambeli, óceánparti otthonában, amit „Star of Hope”-ként (vagyis Remény csillagaként) említett. Kikötötte azt is, hogy vagyonának felügyeletére egy azonos nevű nonprofit szervezetet is létre kell hozni.

Indiana maine-i székhelyű ügyvédjét, James Brannant bízták meg azzal, hogy felügyelje a művész vagyonának átadását a Star of Hope Foundationnek (SHF). Erre az átadásra a mai napig nem került sor. Ehelyett Brannan saját jogi harcot indított a MAF ellen, vitatva a társaság Indiánával kötött szerződéseinek érvényességét, valamint azt is meg akarta akadályozni, hogy a művész nevében jövőbeli projekteket hozzon létre.

2020. november 5-én James Brannan a bírósághoz benyújtott egy levelet, ami szerint ő és a MAF „aláírtak egy bizalmas szerződést, ami meghatározza a köztük létrejött megállapodás várható feltételeit.” Hogy pontosan milyen feltételekről van szó, egyelőre nem tudni. Mindkét fél 60 napot kért – és kapott is –, hogy elálljanak az egyezségtől, ezért a bírósági eljárásokat leállították 2021. január 6-ig.

Az egyetlen jogi követelés már csak a MAF és Michael McKenzie között áll fenn – a New York-i székhelyű American Image Art kiadóvállalat alapítója vitatta az alapítvány jogait Indiana műveinek reprodukálására. McKenzie ügyvédje a Portland Press Heraldnek azt nyilatkozta: „Mike Mckenzie támogat minden olyan megállapodást, amely segít abban, hogy minél több pénz maradjon a Star of Hope Foundationnél, s így Vinalhaven és környékénél, ahelyett, hogy ügyvédekre költenék. Ezért próbálja rendezni és betartatni a már megkötött egyezségi megállapodást.” A McKenzie és MAF közötti eljárást is elhalasztották január 6-ig.

Úgy tűnik, a jogi egyezségek mellett a vagyon megőrzésének és bemutatásának lehetséges útja is elkezdhet kibontakozni. A Star of Hope Foundation, ami a maine-i partoknál fekvő Vinalhaven szigeten található, és ahol Indiana 1978-tól egészen a haláláig élt, nemrégiben kétlépcsős misszióba kezdett. Az első szakasz a romos épület megmentése és javítása volt, a második pedig annak meghatározása, hogy miként lehet megőrizni és kiállítani Indiana művészetét és örökségét – aminek becsült értéke 90 millió dollár.

Indiana végrendeletében azt javasolta, hogy otthonát alakítsák át múzeummá, hogy ott mutathassák be munkásságát. Bár az alapítvány által végzett felmérés szerint a helyi lakosságnak csak 48%-a támogatja ezt az ötletet. „Még nem vagyok benne biztos, hogy megtaláltuk az ideális forgatókönyvet” – mondta Larry Sterrs, az alapítvány elnöke. „Néhány embernek nagyon tetszik a múzeum ötlete, de vannak mások is, akik aggódnak amiatt, hogy ha nem kezelik megfelelően, akkor terhet róhat a sziget lakosságára.” Ezenkívül más ötletek is felmerültek a birtok hasznosítására – az egyik szerint művészeti oktatási központtá alakíthatnák (amit a lakók 63%-a támogat) vagy ideiglenes otthona és stúdiója lehetne az odalátogató művészeknek (amit 45% támogat). A teljes felújítás várhatóan tavasszal kezdődik.

Fontos kiemelni, hogy míg Indiana négy, Vinalhaven területén lévő ingatlanját tavaly a Star of Hope Foundationhoz került, művészeti öröksége továbbra is Brannan ellenőrzése alatt áll. Brannan, aki Indianával és gondnokával, Jamie Thomasszal együtt segített az alapítvány létrehozásában, perbe keveredett a MAF-fal. Brannan azzal vádolja a MAF-ot, hogy megszegte szerződésüket azzal, hogy nem fizetett honoráriumot a művésznek, amit a MAF tagad.

Szeptemberben a MAF és a Star of Hope Foundation – utóbbi nem volt résztvevője egyik pernek sem – megállapodást kötött, hogy közösen egyengessék a birtok sorsát. Az üzlet feltételei bizalmasak, de a MAF ügyvédje, Luke Nikas szerint „minden egyes kérdést megold Indiana vagyonával kapcsolatban”. Ami a legfontosabb, hogy a megállapodás arra törekszik, hogy az összes, a hagyatékkal kapcsolatos per és viszontkereset elutasításra kerüljön. Eddig Brannan elzárkózott a MAF elleni perének rendezésétől, bár a The Art Newspapernek októberben, a javasolt egyezség előtt azt mondta, hogy „mindig is hajlandó volt tisztességes és megfelelő feltételekkel megoldani a hagyaték követeléseit, ami összhangban áll Robert Indiana végrendeleti kívánságaival ”. Brannan szerint azonban a Star of Hope Foundation a „tudta és közreműködése nélkül” egyezséget kötött a MAF-fal. Szerinte „számos lényeges hiányosság van ebben a megállapodásban”, és ezekről kommunikál az alapítvánnyal. „Ha a hiányosságokat orvosoljuk, és úgy gondolom, hogy a felülvizsgált feltételek tisztességes és ésszerű alapot jelentenek a per rendezéséhez, örömmel rendezem az ügyet a Morgannel” – mondta Brannan októberben.

Sterrs szerint az SHF célja, hogy minden per lezáruljon. „Elég régóta tart. Ahogy ez elhúzódik, az egyetlen dolog, ami igazából történik, hogy minden, ami az alapítványhoz kerülne, valójában elvész” – állítja.

Állítólag számos ügyirat igazolja, hogy Brannan több Indiana-művet is eladott, hogy jogi ügyeit finanszírozhassa. Az egyik ilyen dokumentum szerint, a LOVE WALL című alkotást a Christie's New York-i aukcióján próbálta áruba bocsátani, de Brannan végül meggondolta magát. „Az év elején fontolóra vettem a mű eladását, és ezt akkor el is mondtam az alapítványnak. Nem ellenkeztek” – állítja.

Ami az SHF vezetőjét, Sterrst illeti, azt tervezi, hogy az alapítvány élén marad: „amíg az általam kitűzött célok nem teljesülnek”, hozzátéve: „néhányuk még hátravan”. Mielőtt távozik, szeretné minél több, kvalitásos szakemberrel bővíteni az igazgatóság sorait, amelybe jelenleg Patricia King művészettörténész, a maine-i Colby Museum of Art volt igazgatóhelyettese és Kris Davidson, Vinalhaven hetedik generációs lakosa tartozik. „A lehető legjobb kezekben akarom hagyni” – mondja Sterrs.

Források: news.artnet.com, theartnewspaper.com, news.artnet.com