Új, háromrészes könyvajánló rovatot indítottunk, amelyben csupa művészettel, kultúratudománnyal, művészettörténettel és az ezeket övező társterületekkel foglalkozó olvasmányt ajánlunk azoknak, akik a nyárra hagyott nagyregények mellett szívesen szánnának időt más jellegű olvasmányokra is. Az ajánlott könyvek jelentős része magyar nyelven olvasható – azonban néha egy-egy angol nyelvű kötet is felmerül majd. Íme az utolsó három ajánlatunk:

Balzac: Az ismeretlen remekmű
Magyar Helikon, 1977, 78 oldal

Balzac ma Az ismeretlen remekmű címen ismert novellája – amely valójában egy elmélkedés a művészetről – először Frenhofer mester (Maître Frenhofer) címen jelent meg 1831-ben a L’Artiste című francia lapban. A novella később Balzac 1834-ben kezdett átfogó regényciklusa, az Emberi színjáték részévé vált – az író több más jelentős szövege mellett 1845-ben sorolta be a több mint kilencvenöt hosszabb-rövidebb munkáját tartalmazó nagy művébe.

A novella egy rejtett remekmű történetét meséli el, szereplői pedig a művet létrehozó fiktív figura, Frenhofer mester, valamint a művel találkozó két valóban alkotó és létező festő, Poussin és Pourbus. Poussin és Pourbus a 17. században alkotott – ez a tény meghatározza a novella idejét is: a rövid történet 1612-ben játszódik. A szövegben a fiatal Poussin és Pourbus látogat el Frenhoferhez, az idős nagy mesterhez, aki információik szerint hosszú évek óta teljes odaadással dolgozik gigantikus művén, amelyet egészen eddig nem sokan láthattak. Amikor az idős művész eléjük tárja a festményt, az számukra színek, vonalak, pacák és formák rendezetlen és befogadhatatlan halmazaként hat – meglepettségüket pedig az idős művész ugratásával vezetik le, miközben azt gondolják, hogy Frenhofer idős korára elvesztette ép eszét. Frenhofer a történtek következtében másnap megsemmisíti művét, és saját életének is véget vet. A könyv 1931-es kiadásához Ambroise Vollard felkérésére maga Picasso készítette az illusztrációkat – a tizenhárom rézkarcot, hatvanhét fametszetet és tizenhat oldalnyi pont- és vonalrajzot magában foglaló első kiadás háromszáznegyven példányának egyikét ma a MoMA gyűjteményében őrzik. Külön érdekesség, hogy Picassóra olyan nagy hatással volt a novella, hogy 1937-ben egy 17. századi épületben, a 7 Rue des Grands-Augustins alatt bérelt műtermet – ez sokak szerint Az ismeretlen remekműben Pourbus stúdiójának helyszíne. A novella magyarul Réz Ádám fordításában jelent meg – a Helikon Kiadó gondozásában, Picasso illusztrációival.

e-flux journal – The Internet Does Not Exist
Sternberg Press, 2015, 316 oldal, 12 euró

Az e-flux journal az e-flux hosszú évek óta folytatott könyvsorozata a Sternberg Pressnél, amelynek célja, hogy puha borítású, tematikus kiadványszériába gyűjtse az e-flux felületén megjelent esszéket és interjúkat – azzal a céllal, hogy a kortárs képzőművészet kapcsán megfogalmazódó legeredetibb gondolatok is megtalálják olvasóikat. Az angol nyelvű The Internet Does Not Exist (Az internet nem létezik) című szöveggyűjtemény ebben a sorozatban jelent meg 2015 áprilisában. A kötetet – ahogyan a könyvsorozat legtöbb darabját – a konceptuális művész Julieta Aranda, az e-flux journal író alapítója, Brian Kuan Wood és az e-flux képzőművész alapítója, Anton Vidokle szerkesztette.

A könyv nemzetközi szerzőgárdája és interjúalanyai – Hito Steyerl, Keller Easterling, Bruno Latour, Ursula K. Heise, Gean Moreno, Franco „Bifo” Berardi, Diedrich Diederichsen, Rasmus Fleischer, Jon Rich, Geert Lovink, Brian Kuan Wood, valamint Joana Hadjithomas és Khalil Joreige, Hans Ulrich Obrist, Julian Assange, Metahaven, Benjamin Bratton és Patricia MacCormack – az internet kézzelfoghatatlanságának kérdéséről és a hálózatokról mesélnek és beszélgetnek. Arról, hogy ezek a hálózatok mégsem ablakok, ahogyan azt hittük, hanem inkább tükrök, amelyekben egyre szuggesztívebb tekintettel mélyülünk el. Felmerül a kérdés, hogy mit jelent ránk, a pszichénkre, a gondolkodásmódunkra nézve, hogy a világ minden gazdagságával nap mint nap találkozhatunk. És hogyan kezdett el kollektív tudatalattiként működni az internet, hogyan őrizte meg azt a rengeteg információt, ami ma elérhető rajta keresztül. Később pedig hogyan derült ki, hogy az ehhez szükséges infrastruktúra mégiscsak a világ egy kiválasztott szeletében működik, ahhoz kötődik. Felmerül a könyvben a hálózatok politikai szerepe és jelentősége, valamint ezeknek a hálózatoknak a politikai célok mentén történő territoriális kiterjesztése, valamint a hálózatok felett gyakorolt kontroll szerepei és hatásai. Olvashatunk arról, hogy mi köze van a nyelvnek ezeknek a hálózatoknak a működéséhez, valamint hogy milyen üzenetet közvetít az, hogy sok fiatal alkotó játszik a digitális esztétikával, és ennek mik a jól lekövethető előzményei. A könyv háromszázhúsz oldal és Magyarországra is rendelhető.

Timothy Hilton: The Pre-Raphaelites
Oxford University Press, 1970, 216 oldal

A most nyolcvanéves Timothy Hilton – aki sok helyen inkább Tim Hilton néven publikált – dolgozott a The Guardian és a The Independent művészetkritikusaként, valamint írt könyvet többek között a preraffaelitákról, Picassóról és Ruskinról is. A Thames and Hudson gondozásában először 1970-ben megjelent The Pre-Raphaelites című, a preraffaelita körbe tartozó művészek életét és műveit bemutató könyvét kifejezetten fiatalon, huszonkilenc évesen írta meg. Azoknak, akik a Szépművészeti Múzeum a Tate anyagából válogató preraffaelita kiállítása mellé szívesen olvasnának angol nyelven a csoport művészeinek életéről és műveiről, tökéletes nyári olvasmány lehet az 1970 óta többször is újra kiadott, kétszáztizenhat oldalon százötvenhét művet illusztráló kiadvány. Akik szívesen nosztalgiáznak fekete-fehér reprodukciók felett, azoknak csupán huszonegy színes oldalával örömet fog okozni a könyv – de az internet korában már bármire rákereshetünk, ezért mindenkit arra buzdítok, hogy ne ez vegye el a kedvét a könyvtől. Főleg azért, mert fekete-fehérben talán még jobban megfigyelhető a preraffaelita művek rajzossága. Hilton könyve rengeteg művet vonultat fel, viszont a konkrét festmények hosszú analízisével igencsak kevés időt tölt – ellenben a csoport társadalmi vonatkozásait, tagjainak kapcsolatait, motivációit és inspirációit, műveik hatását és fogadtatását, valamint a csoport működésének dinamikáját, művészettörténeti jelentőségét összefoglaló jelleggel és olvasmányosan tárja elénk. Sőt, bizonyos pontokon a szerző direkt kritikája is áthallik, ami azoknak, akik Kállai Ernő, Németh Lajos és Fülep Lajos szövegein keresztül ismerkedtek a preraffaelitákkal, egyáltalán nem lesz idegen élmény.