TOP 5 MŰALKOTÁS – Babarczy Eszter szerint
A TOP 5-ben rendszerint olyan alkotókat és szakembereket szólaltatunk meg, akik nem kötődnek közvetlenül a rovat témaköréhez. Így a kedvenc műalkotásaikat bemutató riportalanyok is más területen, nem pedig a képzőművészetben tevékenyek: legyen szó írókról, költőkről, rendezőkről, színészekről vagy éppen díszlet- és divattervezőkről. A héten, a Margó Fesztivál ideje alatt olyan személyeket kérdezünk, akik kapcsolódnak a fesztiválprogramhoz. Harmadik válaszadónk Babarczy Eszter művészetfilozófus, eszmetörténész.
Babarczy Eszter 1966-ban született Budapesten, művészetfilozófus, eszmetörténész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója.
Szíj Kamilla
Mély áhítatot érzek, mert nyugati ember vagyok, nem keleti, akit az elmélyült munka nem a lélek kiüresítésére, hanem a lélek megtöltésére indít. Egy nagy fehér papír lassan megtelik vonalakkal, a művész nem árulja el, mikor fárad, mikor lelkesedik, módszeresen, türelmesen dolgozik, talán mániákusan, de ebben a mániában nincs semmi beteges. Egyensúly van benne, az idő tömörsége, tartóssága, már-már tehetetlensége, ahogy araszol a papíron a piros ceruza, és újabb és újabb kis utakat ír le. Egy művész egy fehér papírra néz és sorsot választ, leköti magát az időnek, és minden vonalba beleönti az életét, az idejét.
Szíj Kamilla rajza, 2009, ceruza, papír, 133×200 cm. Forrás: szijkamilla.hu
Kis Varsó: Tulajdonság
Alsósok állnak sorban egy kis iskolában, mert nincsenek sokan, és nincs kirívóan magas vagy alacsony köztük, nem az egyenlőtlenségük a feltűnő, hanem az egyenlőségük egy kiszolgáltatottságban, amelyben valaki irányítja a testüket, mozdulatokra készteti őket, és mi ezt nézzük, leselkedünk. Görbén állnak, nem büszkén, mint sportolók csapata, hiányzik belőlük a test fegyelme és ez talán valamiféle ellenállás az egzecíroztatással szemben. Kiszolgáltatottságot objektívebben nem láttam még megtestesülni, a szó legszorosabb értelmében.
Kis Varsó: Tulajdonság, 12 db életnagyságú, festett gipszszobor. Forrás: mandadb.hu
Nem is haragszom Pauer Gyulára igazán, hogy tapogatni akarta a szépségkirálynőket, hogy egy kis hírverést akart, hogy „társadalomszobrászatot” művelt egy visszataszító – de ma már oly megszokott – szépségverseny farvizén. Inkább Molnár Csilla arca ragad meg, és a professzionálisan értékelt test hiánya, a test elrejtése. Az arcán keresztül pedig a szórakoztató- és szépségipar szocialista kezdeteinek esetlensége, törékenysége, sebezhetősége. Nem tudta, nem tudhatta, mi fog történni vele, és ezt a nemtudást a kifejezéstelen, de oly sérülékeny arc megrendítő módon jelenti nekünk. Ez volt a gyerekkorunk, és az ő gyerekkora elveszett. Nekem erről a veszteségről szól ez a munka, amelyet tomboló férfiak takartak el.
Eperjesi Ágnes: Érezze megtiszteltetésnek. Részlet a Magyar Nemzeti Galériában 2019. október 11-én rendezett performansz dokumentációjából; Bényi Andrea felvétele alapján. Forrás: mke.hu
Várnai Gyula: Passage II.
Egy lépcsőn felmenni – ez annyiféle álomban előforduló metafora. Vagy inkább szimbólum? Fel a lépcsőn, magasabbra érni az életben, egy kilátóba, ahonnan áttekinthetjük a dolgokat, felfokozottabb szellemi állapotba, vagy talán csak valahová, ahová vágyunk. Fel. Felfele és lefele – a legalapvetőbb testi érzetek jelennek meg ebben, a test és a test mozgása, ahogyan tart valahová, célszerűen, vagy talán csak játékosan. És ez a célszerű vagy játékos valahová tartás hirtelen illúziónak bizonyul: a lépcsőnket, amelyen fel akarunk lépdelni, magasabbra jutni, felfokozottabb szellemi állapotba kerülni, csak kivetítjük a falra – illúzió, amelyet a vágytelített látás terem. Számomra szomorú mű, de szükséges is, mint az önismeret.
Várnai Gyula: Passage II., 1993, 200 × 100 × 0,5 cm, vaslemez, Ludwig Múzeum. Forrás: varnaigyula.hu
Benczúr Emese: Ha száz évig élek is
Részben ez is a megélt pillanatok, a teljesen kitöltött élet műve – Benczúr Emese szalagokra hímeztette géppel, hogy „Day by Day – nap mint nap” és melléhímezte kézzel „A jövőre gondolok”. Az intenzív jelenben készül a mű, de arról szól, hogy soha nem vagyunk egészen a jelenben, hanem betolakodnak a jövőre vonatkozó félelmek és vágyak, remények és tervek. Hiú vagy megalapozott remények ezek? A mai nap soha nem tudja, csak meghúzódik a jövő árnyékában, szinte eltűnik benne. De a hímzés, az intenzív figyelem, amelyet a hímzés igényel, nagyon is a jelenben van, nem hagyja elszaladni, hanem nyomot hagy benne, rajta keresztül, lenyomatot képez belőle. Paradox ez a mű, és úgy érzem, mintát ad valamiféle élethez, amely értékeli a jelent.
Benczúr Emese: Ha száz évig élek is, 1997, ruhacímke, hímzés, Ludwig Múzeum. Forrás: ludwigmuseum.hu
Babarczy Eszter: A mérgezett nő
A szerzővel Forgách András beszélget
Október 11., 19:00
Kazamataszínpad
A Jelenkor Kiadó programja.
A Margó Fesztivál ideje alatt az Artmagazinra újonnan előfizetőknek 10% kedvezményt biztosítunk. Mi több, a kiadók felajánlásának köszönhetően minden nap gazdára talál néhány, a fesztiválon bemutatott könyv. Ma a Rossz versek és 14 el nem beszélt történet (Animus Kiadó) és Babarczy Eszter: A mérgezett nő (Jelenkor Kiadó) című új kötetének példányaival ajándékozzuk meg az első 4 új előfizetőt. Előfizetés: http://artmagazin.hu/megrendel...
