Nehézkes lebegés

Bukta Imre, feLugossy László és Szirtes János Levitáció című kiállításáról

Kollár Dalma Eszter

Április 8-án nyílt meg a szentendrei MűvészetMalom talán legnagyszabásúbb kiállítása az évben. A Levitáció című tárlat három olyan művész (többnyire) ebbe a térbe készített munkáit mutatja be, akik mindannyian kötődnek Szentendréhez, de munkásságuk ma már eltávolodott a várostól. Bukta Imre, feLugossy László és Szirtes János korban közel, szinte minden másban azonban elég távol állnak egymástól. A kurátor, Gulyás Gábor a koncepció szerint mégis kísérletet tesz a három művész munkái közötti kapcsolódási pontok bemutatására, valamint arra, hogy megmutassa, lehet egy régimódi kisvárosban progresszív művészeti irányzatokat vinni, így a MűvészetMalom létrehozásának megalapozottságát is igyekszik bizonyítani.
 

A kiállítás már az épületen kívül elkezdődik: feLugossy László ready made pilótafülkéje fogadja a látogatót a bejárat előtt. Ezt követi a „Levitáció” falfelirat, majd Bukta Imre videomunkája „megnyitja a kiállítást”. A következő teremben Szirtes János installációja talán az egykori szentendrei halászati hagyományokat szeretné felidézni. A bevezetőnek tekinthető egység lezárásaként megnézhetjük a három művész egyetlen közös munkáját, a Fel-feldobott című videoperformanszot. Bár a mű közös alkotásnak számít, egyértelműen feLugossy önálló performanszainak elemeiből tevődik össze. A Levitáció következő három szakasza – merthogy három szekcióban mutatja be a kiállítás a művészek munkáit – a felvezető sorrendjét követi: feLugossy, majd Bukta, végül pedig Szirtes.


feLugossy László: Elszálló pálya, 2017, ready made objekt   fotó: Deim Balázs

feLugossy László nehezen kezelhető mennyiségű és minőségű alkotásait három emeleten át tekinthetjük meg. Az installációk, videók és a néhány kép mind a tőle megszokott stílust és gondolkodásmódot képviseli, a számára fontos problémákat és üzeneteket jobbára a szemnek kellemetlen művek segítségével „rappeli” az arcunkba. Aki alaposabban szemlélődik, felfedezheti a folyamatosan visszatérő motívumokat (mókus, labda, bárány, vattapamacsok stb.), az iróniát, amellyel a 21. századi jelenségeket szemléli, és az időnként valóban elgondolkodtató feliratokat, amelyek együtt a feLugossynak szánt részlegből gyakorlatilag egy összefüggő, önálló tárlatot hoznak létre. Ez az alapos szemlélődés azonban a sajátos esztétikájú, a valóság kifigurázásának szánt művészetparódiák közelében nehezen kivitelezhető, a Jókedv Kávézóban is csupán azért bír az ember hosszabb ideig ücsörögni, mert jó magyar látogatóként nem tud ellenállni az ingyen kávé csábításának.


Szirtes János: Lebeg I., 2017, tér- és fényinstalláció, halbárkák, izzó   fotó: Deim Balázs

Ezek után egész üdítően hatnak Bukta Imre melankolikus, néha nyomasztó, de mindig esztétikus művei. Találkozhatunk fotósorozattal, installációkkal és videókkal is. Bukta a tőle megszokott minőségű alkotásokat hozta erre a kiállításra is, érdeklődésének középpontjába pedig az őt örökké foglalkoztató falusi léten túl most mintha a determináltság és az idő múlása is bekerült volna. A Háztető című térinstallációja különös dimenziót hoz létre a MűvészetMalom falai között, Öreg gyümölcsöse pedig címlapokra kívánkozó vizuális élmény. 

A kiállítás Szirtes János munkáit bemutató szekciója szerencsére nem olyan éles váltással veszi kezdetét, mint az előző két művész esetében. Ha a Lobog című videoperformansz nem is, a mellette elhelyezett zászlórudakra applikált használt ruhák sorfala szépen folytatja a Bukta alkotásai által megidézett hangulatot. Ezt követi a Levitáción bemutatott egyik legszebb videó, az Echo II., amely Szirtes más videóihoz hasonlóan fényinstallációval egészül ki. Aztán lassan elérünk a kiállítás végéhez, egyúttal az egyre unalmasabbá váló, bevett formátumú videoperformanszok sokaságához, s mire az utolsó munkához, az Úthengerhez érkezünk, már rezignált arccal fogadjuk az obszcénnek szánt szavakat és firkákat.


feLugossy László: Nem szeretnék a hanyatlással egyet jelenteni (részlet), 2017, helyspecifikus tárgyinstalláció, egyedi printek, videó   fotó: Deim Balázs

Levitáció egyik nagy hibája a rossz arányérzék. A (közös alkotást nem számolva) a negyven bemutatott munkának pontosan a fele feLugossy László alkotása. Igaz ugyan, hogy az installációk mérete miatt a térben már nem ekkora a különbség, mégis számolás nélkül is érezhető az egyenlőtlen eloszlás. Maguk az alkotások pedig – bár a Levitáció ezt egyik határozott céljául tűzte ki – szinte egyáltalán nem reflektálnak a MűvészetMalom tereire. A legtöbb terem gipszkarton falakkal körülvett white cube tér, a jellegzetes téglafalak csak néha bukkannak fel, akkor is megeshet, hogy fehérre festve.

Bukta, feLugossy és Szirtes művészete is kötődik Szentendréhez, különböző módokon. Azonban a kiállításon nem jelenik meg ez a fajta kötődés, sőt a művészeti pályájuk azon kereszteződései sem, amelyeket a Levitáció koncepciója említ. Néhány nagyon halvány összefüggés talán felfedezhető, ami a motívum- vagy anyaghasználatot illeti, így feLugossynak és Szirtesnek is van szemüvegeket felhasználó installációja, és amíg Bukta gyümölcsfákat lógat a térbe, addig Szirtes fenyőfákat, de ilyen mértékű összefüggések szinte bármely két, hasonló korú magyar művész munkásságában észrevehetők. Talán az irónia tekinthető egyedül valódi kapocsnak, azonban ez is teljesen eltérő formában és erősséggel jelenik meg a három művész munkáiban.

A Levitáció törekvése – hogy a skanzenvárosban előremutató művészeti tendenciákat prezentáljon – nehezen kivitelezhető, ha öregedő művészek munkáit választja erre a célra. A három alkotó művei ma már sem médiumukban, sem tematikájukban nem nevezhetőek progresszívnek. A videóművészet nem mai találmány, az installációk még „kreatív technológiával” kiegészítve sem újdonságok. A MűvészetMalom egy kiváló kezdeményezés, a Levitáció pedig egy remek grafikával ellátott, igényes, „három az egyben” kiállítás, amely azonban nem teljesítette kitűzött céljait.


2017 májusában meghirdettük második kritikaíró-pályázatunkat a MűvészetMalom LEVITÁCIÓ című kiállítása kapcsán. A beérkezett szövegeket átolvastuk, shortlist-eztük, megvitattuk – így választottuk ki azt a három írást, Fodor Balázs, Kollár Dalma Eszter és Zimonyi Luca pályamunkáit, amelyeket az Artmagazin Online felületén publikálunk. A szövegeket szerkesztetlenül, eredeti formájukban közöljük.