Ismétlődő minták, pontok és vonalak összetett rendszere adja Szíj Kamilla és Fábián Erika műveinek harmonikus egységét. Mindkét művész munkássága határozott szisztémát követ: egymásra épülő, következetes lépések sorozataként alkotnak meg minden egyes művet, legyen szó monokróm vagy színes kompozícióról, kézi vagy gépi eljárásról. Két női alkotó, akiknek alkotásai szigorú renden alapulnak, miközben finom lágyság lengi körül őket, s ösztönösen és intuitív módon hatnak.

A formák redukálása, a minimális motívumhasználat mindkét művész munkásságában meghatározó elem. Az alapformák, a vonalak és pontok játékos együttállása hol szikárabb, absztraktabb, hol tekergőző, organikusabb látványt eredményez. S bár rendszerük egységről, szerkesztettségről árulkodik, benne rejlik az esetlegesség, a véletlenszerűség, a direkt komponálás hiánya is. Szintén kettősség mutatkozik meg a művek érzelmi töltetét illetően: a visszafogott, lágy vonások finom érzékiségről tanúskodnak, miközben a pontok és vonalak tobzódása feszültséget eredményez. Egyszerre uralja képeiket a rend és a káosz, a nyugalom és az ingerültség. Ez az ellentétes viszony azonban feloldódik a munkák befogadása során, ugyanis megkívánják a lassú, elmélyült figyelmet. De nemcsak a nézőnek kell „lelassulnia”, hanem a művészeknek is, akik egy repetitív, idő- és energiaigényes alkotási módot választottak hivatásuknak. A körültekintő figyelmet, aprólékos munkát igénylő eljárás nemcsak az időbeli faktor miatt unikális, hanem mert benne rejlik az emberi kéz esetlegességének megőrzése, valamint egy ösztönös, intuitív cselekvés lenyomata is.

Az elmélyült figyelem és annak gyakorlása igencsak fontossá vált napjainkban, hiszen felgyorsult világunkban, a digitális forradalom időszakában, amikor minden információ ott lapul a zsebünkben/táskánkban rejlő okostelefonban, bármi és bárki elérhető egy karnyújtásnyira, szükség van nyugodt, csendes, meditatív időtöltésre is. Szíj és Fábián munkái lehetőséget biztosítanak a kikapcsolódásra, az aktív pihenésre – teret engedve az asszociációnak, a személyes, egyéni gondolatoknak. Ahogy a művészek „kirajzolják” magukból a történéseket, érzelmeket és a kérdéseket, úgy a néző is azt olvas ki belőle, azt talál meg benne, ami őt érinti, érdekli.

A két művész struktúráinak lényegi eleme a folytonosság és változás – akárcsak az ember, a világ működése esetében. Műveikben ott rejlik a befejezetlenség, a folytathatóság lehetősége, amely nemcsak térbeli, hanem időbeli síkba is kiterjed. Nincsenek hangsúlyos keretek, határok, s így az alakzatok kilépni látszanak (vagy olykor ki is lépnek) a felületből. Szíj esetében a struktúrák (szinte) végtelen variálhatósága gátolja a lezárást, míg Fábián munkáinál a vászon széleiről való kilépés (vagy inkább továbblépés) mutatja meg a korlátlan szabadságot, a folytonosságot.

Szíj Kamilla legújabb konceptuális grafikái, amelyek a Vintage Galériában látható kiállításán szerepelnek, konzekvensen folytatják azt az alkotói attitűdöt, amely a kezdetektől jellemzi munkásságát. Ugyan használja a hagyományos grafikai technikákat, de egészen másként, mint ahogy „kellene”. A sokszorosított grafikai eljárások elementáris tulajdonsága a reprodukálhatóság, ám a művész éppen ezzel megy szembe. Az alkotó a szitanyomásban rejlő lehetőségeket arra használja, hogy egyedi műveket hozzon létre.

A Vintage három falán látható grandiózus munkák kiindulópontja egy hagyományos grafikai eszköz, a fadúc volt, de a megszokottól eltérő módon a nyomat nem azzal készült el, hanem végül a róla készült fotók, illetve azok nagyítása által jöttek létre a képek. Ez a technika azt is lehetővé tette, hogy ne csak a vonalak sokasága legyen látható, hanem a fa erezete, amely végső soron nem érintkezett az elkészült művel. A lemezek különféle irányba forgatva kerültek fel a felületre, s így a rajtuk szereplő mintázatok (a vonalak és a fa erezete) is változó módon kapcsolódnak egymáshoz – hol lineárisan fűzik tovább a szálakat, hol pedig megszakadnak. Az elsőre kaotikusnak tűnő szisztéma mögött a nézőnek kell megtalálnia a rendet, amely koncentrált figyelmet igényel. A művek a vonalak követése által izgalmas játékra invitálják a szemlélőket, akik gyermeki kíváncsisággal pásztázzák a kirajzolódó mintázatokat.

Fábián Erika munkái, amelyek a Sági Gyulával közösen jegyzett kiállításon láthatók a Molnár Ani Galériában, hasonlóan elmélyült szemlélődésre invitálják a nézőket. Apró pontokból összeálló kompozíciói egyszerre absztraktak és ábrázolók: a monokróm és színes alkotásokon mintázatok fedezhetők fel, de mindvégig nyitottak maradnak, meghagyva a formai asszociáció lehetőségét. A kötetlen rendszerben összeálló pontok aprólékos, körültekintő technikáról és szenzitív alkotói attitűdről árulkodnak, melyeknek végeredményeként egyszerre energikus és békés kompozíciók jönnek létre. Ez a kettősség közvetíti azt az érzelmi töltetet is, amely a művek megszületésének hátterében áll. Az absztrahált mintázatok – legyen szó színesről vagy monokrómról – emlékképek egész sorát hívják életre.

A Cím nélküli sorozat darabjai a tömeges pánik különféle stádiumait jelenítik meg: a vad burjánzástól a cirkuláláson át egészen a lecsengő áramlásig. Fábián konkrétumok helyett egy-egy érzelem képi leképezésével ragadja meg a pszichikai folyamatokat, amelyek a befogadóknál más és más emlékeket, történéseket hívnak elő. Az egyéni érzéseket fogalmazza át (vagy inkább rajzolja meg) kollektivitáson alapuló képi rendszerében. Színes művei is dinamikusak, csak másként: az apró pontok – amelyek emlékek és traumák lenyomatai – sűrű konstellációjából összeálló képek frissességet, lendületet sugároznak élénk árnyalataikkal. A köztük lévő csekély távolság azonban szorongást is kelt, ami feloldást nyer az üde színvilág által.

Szíj Kamilla: ugyanaz mégsem, Vintage Galéria, Budapest, 2021. november 5-ig

Fábián Erika – Sági Gyula: Személyes absztrakciók, Molnár Ani Galéria, Budapest, 2021. november 19-ig