Modernizmus darabokban – a Liget Center, az egykori Mémosz-székház építészeti karakterei

Paradigma Ariadné

​A Liget Center, azaz az egyikori MÉMOSZ székház a magyar építészet egyik kiemelkedő alkotása, és a kevés széleskörben elfogadott hazai modern építészeti eredmény egyike. Perczel Károly, Perényi Imre, Preisich Gábor, Gádoros Lajos és Szrogh György által tervezett, és 1950-ben átadott épület 1999 óta műemléki védettséget élvez. Kvalitásaival pedig összes eddigi tulajdonosa is tisztában volt, ezért állapota sosem volt olyan lehangoló, mint sok másik modernista épületnek. Ennek ellenére idehaza a modern építészet megítélése nem fényes.

Ehhez hozzájárul, hogy a modern építészet végpontja, a modern lakótelep messze került attól az építészeti minőségtől, amely befogadhatóvá és szerethetővé teszi a modern építészetet. És bár a lakótelep építészeti minősége nagyon távol áll a MÉMOSZ székház és más kvalitásos modern házak építészeti minőségétől, de mivel az összeset a modern kategória alá soroljuk, így a megítélések egymásra vetülnek és a negatív érzések kerülnek előtérbe.

Fotó: Paradigma Ariadné

Fotó: Paradigma Ariadné


Ezek az érzések pedig egyenesen vezettek ahhoz, hogy a modern építészet ma szinte kizárólag a történeti építészettel ellentétben kerül definiálásra. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy maga a modern építészet eredete is erre a szembeállításra épült. Le Corbusier a modern építészet egyik első kiemelkedő alkotója és gondolkodója is egy  „másik építészetként” definiálta a modern építészetet 1923-ban megjelent könyvében. 

Általánosságban elmondható, hogy az 1920-as 30-a években létrejött modern építészet végül a második világháború után élte fénykorát és annak ellenére, hogy építészettörténetileg a 70-es, 80-as években felváltotta a posztmodern és regionalista építészet, de hatása a mai napig jelen van az építészetben. Az építés vasbeton alapú módja és a homlokzat kialakítás technológiái a mai napig a modern építészetben gyökereznek, valamint a tervezés a funkciót előtérbe helyező módszertanában, mely utóbbi megközelítés a történeti építészetben nem volt jellemző.

Mindezek ellenére a modern építészet megítélése átalakulóban van és ma már nem szükséges rosszként, hanem a 20. század meghatározó korstílusaként is tekintünk a modern építészetre.

Fotó: Paradigma Ariadné

Fotó: Paradigma Ariadné


Ez a kiállítás ezért arra tett kísérletet, hogy a MÉMOSZ karakterjegyein keresztül mutassa be, hogy a modern és történeti építészet között nem feszül akkora ellentét, mint ahogyan azt gondolnánk. A MÉMOSZ pillérjei, teteje, homlokzati szerkesztése, díszítése és határoló szerkezeteinek megvannak az előzményei az építészet történetében évezredekre visszamenően. Egy-egy ilyen elem bemutatása, egy-egy ilyen történet megismerésére hívja a látogatót. 

A díszítés

A modern építészet esetében a díszítés nem veszik el, pusztán az architektonikus elemekhez való viszonya alakul át. Míg a történeti építészetben a díszítés egyértelműen integrálódik az adott építészeti elemekbe, úgymint pillérfejezet, párkány díszítő motívumok vagy nyíláskeretezések, addig a modern építészet esetében már tér- és felületkitöltővé válik egy-egy műtárgy. Ennek okán ezek a díszítések önmagukban is értelmezhető alkotások, amelyet nem az építészek alkotnak, hanem más, a tervezésbe bevont képzőművészek. A MÉMOSZ esetében több ilyen díszítőelem is megtalálható. A kiállításban a MÉMOSZ kongresszusi szárnyának városligeti fasori homlokzatán található mélyrelief egy elemét idéztük meg, amely Tar István munkája és az „Építők” címet viseli. De további művek is helyet kaptak a házban úgymint Kass János Budapest látképét ábrázoló reliefje, vagy mint a hamarosan az eredeti helyére visszakerülő Építőmunkás szobra Lányi Dezsőtől. Látható, hogy a díszítések esetében a modern építészet sem hagyott fel azzal a hagyománnyal, hogy azok utalnak az épület eredeti funkciójára. 

A homlokzat

A MÉMOSZ székház estében egyértelműen visszaköszön a homlokzati szerkesztés történeti fontossága. A Dózsa György út felé az épület homlokzata reprezentatív, és megjelenik rajta szinte minden, ami a reneszánsz óta fontos a homlokzati szerkesztések esetében, még ha elsőre ez nem is feltűnő. A teljes homlokzatot átható 14 oszlopból álló oszlopsor végig követi a homlokzatot. A második szinttől az ötödik szintig téglalap alakú kőburkolatos keret fogja egybe az emeleti szinteket és választja szét azt a földszinttől. A kereten belül pedig a 2. és 3. elemeleten, a második ablaktengely után zárterkély ugrik ki a homlokzat síkjából, amely aszimmetrikus hangsúlyt teremt a homlokzati kompozícióban. Ez utóbbi hangsúlyt idéztük meg a kiállításon egy MÉMOSZ korabeli tölgybútor minőségében. 

Fotó: Paradigma Ariadné

Fotó: Paradigma Ariadné


A tető

A MÉMOSZ székház Dózsa György úti szárnyának esetében szembeötlő, hogy a lapostető karakteres elemeként ül a házon. Ehhez nagyban hozzájárul a legfelső szint visszahúzottsága és hogy így a panorámaterasznak köszönhetően a lapostető és annak lyuggatott karaktere látványelemmé válik a földszintről szemlélődők számára is. Ez egyfelől megint utalás a történeti építészet azon jellegére, amely szerint a homlokzatok felső síkját vizuálisan hangsúlyosabb zárópárkány fejezi be. A MÉMOSZ estében kiemelkedő, hogy ezt a hangsúlyt nem egy függőleges esetleg díszített falszakasz, hanem pontosan ennek hiánya teremti meg azzal, hogy a tető és az azokon elhelyezett körablakok sora így látható lesz. Ebből is érzékelhető talán, hogy a modern építészet nem megtagadta a történeti építészetet, pusztán átértelmezte annak eszközeit. A kiállításban éppen ezért a MÉMOSZ lapostető lemezét és annak markáns lyukas karakterét idézzük meg, egy asztal formájában.

Az oszlop

A MÉMOSZ székházban több oszlop és pillér is megjelenik, mint karakteres homlokzatformáló és téralakító elem. A Dózsa György úti homlokzat 14 darab hengeres keresztmetszetű oszlopból álló sora szembeötlő eleme a háznak és a teljes homlokzatot átfogó jellege egyértelmű utalás a pillér történeti építészetben betöltött szerepére. Bár sem talapzata, sem fejezete nincs, mégis hangsúlyos részlet. Hasonlóan karakteres elem a kiállításban is megidézett V alakú pillér, amely mind a ház belső tereiben megjelenik, mind pedig a Városligeti fasor felőli épületszárny meghatározó darabja. Alakja jól mutat rá arra, hogy bár a modern építészetben elvesznek a pillérek részletei, de geometriai formálásuk továbbra is fontos eszköz marad, hogy épületeink karaktere gazdagabb legyen.

 Fotó: Paradigma Ariadné

Fotó: Paradigma Ariadné


A kétrétegűség

Az építészetben a külső és belső terek egymással való viszonya a kezdetektől meghatározó problémakör volt. Amellett, hogy az épület a maga alkotóelemeivel önálló belső térrendszereket határol le a külvilágból, szükségképpen egy kívülről önállóan értelmezhető tömegformát is képez. A kétrétegűség a MÉMOSZ esetében is szembeötlő, ha a kongresszusi terem álmennyezetének szabad geometriai formálására és hullámzására gondolunk, amely egyértelműen a kongresszusi terem belső hangulatát hívatott meghatározni és köszönőviszonyban sincs a terem valós tetőfedésének formájával, amely funkcionális okokból egyszerűbb és célja pusztán annyi, hogy megóvja a bent ülőket az időjárás viszontagságaitól. Ennek köszönhetően a kongresszusi terem álmennyezete és a tetőszerkezet között egy padlásszerű tér jött létre, ahol helyet kaphattak azok a gépészeti eszközök, amelyek megkívántak egy ekkora lélekszámot befogadni képes tér esetében. A kiállításban ennek az álmennyezetnek a hullámzását idéztük meg egy függöny segítségével, amelyre egy erdő képét nyomtattuk, utalva ezzel a fára, mint a kongresszusi terem álmennyezetének eredeti anyagára.



A kiállítás megvalósulásában a WING megbízásából az Art is Business és a Paradigma Ariadné Építésziroda vettek részt. Köszönet illeti az eredeti épület jogörököseit, akik hozzájárultak a kiállítás eszmei megvalósításához és személyes tárgyakkal támogatták a kiállítás létrejöttét, és Szűcs Alexandrát, aki a néhai Szűcs Ferenc által gondosan épített képzőművészeti gyűjtemény darabjait bizalommal kölcsön adta a tárlat szervezőinek, akik így tisztelegnek a WING korábbi nagyrabecsült gazdasági és pénzügyi vezérigazgató-helyettese előtt.

Megbízó: WING 
Kiállításkoncepció: Paradigma Ariadné, Art is Business
Építészettörténeti szakértők: Kelecsényi Kristóf, Székely Márton
Illusztrációk: Kiss Virág
Kiállításban felhasznált fotó:
 Dömölky Dániel

Screenshot 2021-02-23 at 13.26.46.jpg
„Olyan kapcsolatokat létrehozni a kortárs alkotók, tervezők és a közelmúlt emberei között, amik túllépnek a politikai utálkozáson és a fenntarthatóságon való hőzöngésen.”

Az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása csapata – a februártól a Magyar Építészeti Múzeumban dolgozó Kovács Dániel kurátor és a Paradigma Ariadné tagjai, Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs és Smiló Dávid – tizenkét építészműhelyt hívott meg Kelet-Közép-Európából tizenkét emblematikus budapesti modern épület újragondolására. A kiállítás központi kérdésfelvetése az, hogy vajon mit tanulhatunk az építészeti modernizmusból, amellyel mára erőteljes kontrasztba kerültek a fenntarthatóság elvárásai, a megváltozott társadalmi környezet és szokások.

Screenshot 2021-01-04 at 12.23.02.jpg
Egymástól tisztes távolságban

Ön mit szólna, ha kitekintve az ablakon egyszer csak azt látná, hogy a füves kutyafuttatóból színes és különös formájú tárgyak nőttek ki? Kimenne, és csinálna egy szelfit? Vagy ezentúl ide beszélne meg találkozót? Vagy csak nézné az odatelepedő kamaszokat? Avagy hogyan lehet közösségivé tenni a lakótelepi épületek közti elvadult és funkciótlanná vált területet. Hiánypótlás több évtizednyi késéssel.

Screenshot 2022-01-18 at 19.05.17.jpg
ELSŐ KÉZBŐL: Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása

Vasárnap zárt be a Velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonja után a Ludwig Múzeumban is bemutatott Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása című kiállítás. Azoknak, akik egyik velencei vagy budapesti tárlatvezetésre sem jutottak el van egy örömhírünk: íme az Othernity Első kézből, azaz a kurátori csapat néhány tagja által tartott baráti vezetés videón rögzített verziója!