VELEMI ARCHÍVUM - LOVAS ILONA

Márkus Eszter

Három évvel ezelőtt kezdte el kutatni a magyar kísérleti textil központjának számító Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyt a 11_11, időközben az acb Research Labbel kiegészülve oral history videóarchívumot hoztak létre.

A Velemi Archívum interjúit hétről hétre publikáljuk, Bajkó Anikó és Lovas Ilona visszaemlékezéseit Bán András, Droppa Judit, Fitz Péter, Galántai György, Gulyás Kati, Kelecsényi Csilla és Steiner Villő követik majd.
Az interjúkat Balázs Kata, Márkus Eszter és Százados László készítették, Balázs Kata szerkesztette őket, a videókat Simon Zsuzsanna vette fel és vágta meg.
A videóarchívumhoz kapcsolódik a 1111 Galériában november 8-ig látható csoportos kiállítás, a Re:TEXT.



„LOVAS ILONA (1946-2021) a magyar szobrászat, installációs művészet legutóbbi évtizedeinek egyik meghatározó, a nemzetközi színtéren is jelenlévő, következetesen egyéni utat bejáró, folyamatosan az élvonalába tartozó alkotója, aki pályája elején, a hetvenes években, az „autonóm”, „kísérleti” textil képviselőjeként hívta fel magára a figyelmet. A kiállításon bemutatott munka – amellett, hogy talán az egyik legközvetlenebb kapcsolódási pont a térben Velem és Sárospatak között – ennek a kezdeti időszaknak egyszerű, minimalista, s ugyanakkor költői dokumentuma. Lovas a Magyar Iparművészeti Főiskolán, Budapesten, 1970 és 1974 között, a szövő szakon elvégzett tanulmányai után, már a 1973-as Milánói Textiltriennálé II. díjával, és a szinte „kötelező” ipari tervezői háttérrel, az elsők között érkezik meg a Velemi Textilművészeti Alkotóműhelybe, 1975-ben.


1111 retext enterior rd 20241006 0025

Lovas Ilona: Cím nélkül (Ablak), 1977, [objekt/talált tárgy] ablakkeret, fa, fém, üveg, drót, üvegszál, damil, fémszál, fémlánc 39,5 × 25,5 × 6 cm, Sárospataki Képtár, fotó: Ránki Dániel



Az 1977-es Ablak már deklarált ellépés a „hagyományos” textiltől, az alkotóműhely katalógusában – kérésére – nem a pályázatát, hanem a fény, az idő [és a tér] dimenzióit bevonó reflexióit, szabatos lexikoncímszó idézeteit közlik a végkövetkeztetéssel: „textil = ? (az Új Magyar Lexikon nem tartalmazza).” A konceptuális objekt a megtalált – a szoros értelemben vett textilművészet terrénumából, az onnan nézve tágasabb képzőművészeti határterületek felé vezető és többé már el nem hagyott – út első lépései közé tartozik.
Egy talált épületelem – a ready made tematika, megközelítésmód – ad keretet/formát: a valamikori használati tárgyat, a félig kitört ablakot, üvegfelületét a textilmunkák technikai protokollját, a kézművesség kontrollját megtartó rebbenékeny-tépett, kis golyókból fűzött fémláncal szegett, türelmes fém- és damilszál-szövés függönyözi el, „díszíti” fel." (Balázs Kata)





AMO_Cover_Velemi_Bajko01.jpg
VELEMI ARCHÍVUM – BAJKÓ ANIKÓ

Három évvel ezelőtt kezdte el kutatni a magyar kísérleti textil központjának számító Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyt a 11_11, időközben az acb Research Labbel kiegészülve oral history videóarchívumot hoztak létre.

Screenshot 2022-12-12 at 1.00.29.jpg
A nőműtárgy.

Kele Judit Textil textil nélkül alcímet viselő munkája két, analóg fényképezőgéppel készített fotónegatív egymásba csúsztatásával alkotott fekete-fehér fotó, amely a művészt ábrázolja egykori Benczúr utcai lakásában. (1) A fényképen egy fehér zománccal bevont – Kele édesapja által, a könnyű mozgathatóság érdekében repülőgép alumíniumból készített – szövőszék látható, mely szinte az egész képfelületet kitölti. A szövőszék lánc- és vetülékfonalát egy-egy meztelen, vékony női test, maga Kele Judit helyettesíti. Egyenes testtartással, kezét felemelve, a vertikális fonalat állva, a horizontális fonalat pedig fekve, bal lábát a szövőszék jobb széléhez helyezve alkotja. A két test, melyek enyhén transzparensek és oldalnézetből látjuk őket – a negatívok egymásba csúsztatása által –, keresztfonálként találkoznak a kép bal oldalán. A fekvő nőalak az eltérő fényviszonyok miatt néhány árnyalattal világosabb az állónál. A fény a megörökített térbe – melyből csupán egy világos, feltehetőleg fehér színű fal és parketta látszódik – a bal oldalról érkezik, így a fotó jobb oldala világosabb, mint a bal. A fotó Kele Judit I am a Work of Art (Műalkotás vagyok, 1979–1985) című sorozatának első darabja. (2)