A Magyar Nemzeti Galéria egyik legnépszerűbb programsorozata idén nyáron is várja a képzőművészet és a bor iránt érdeklődő látogatókat. A rendezvény színes programot kínál júliusban is: szerda esténként különleges kiállítások, izgalmas tárlatvezetések és előadások, élő zene és borkóstoló várja a művészet rajongóit. Az idei Borszerdák témája legnagyobb művészeink köré szerveződik: Csontváry és Gulácsy, Szinyei és Ferenczy, Munkácsy és Mednyánszky, illetve Courbet, Monet és Renoir áll a programok középpontjában.
Ebben a körben valószínűleg mindenki ismeri a fantasztikus történetet, mely szerint Rónai Éva az édesapját a világ uraként ábrázoló, Franciaországban ellopott képét emlékezetből újraszőtte. Feltételezem, hogy valahol biztosan meglegyen, azért. Ahogy az itt kiállított egyik kép címe sugallja, Navigare necesse est.
Az Artmagazin 136. – az újságárusoknál most is kapható – lapszámában a szerkesztőség tagjaival együtt készítettük el dupla oldalas, Szép könyvek névre hallgató könyvajánlónkat. Ebben, a nyomtatott magazinban olvasható ajánlóban arra fókuszáltunk, hogy milyen számunkra kedves könyveket ismerünk, ahol a tartalmat és az írói szándékot átgondolt grafikai szempontok mentén szerencsésen sikerült összehangolni. Az Artmagazin Online felületén a nyár folyamán többször is jelentkezünk majd könyvajánlókkal – ahol szép, érdekes, olvasmányos, izgalmas, megküzdés árán is figyelemre érdemes, inspirációt nyújtó és egyedülálló, hazai, leginkább képzőművészeti és képzőművészet elméleti fókuszú köteteket ajánlunk majd. Íme az első könyvajánló triónk.
Az Under500 Fesztivál június 18-án és 19-én ismét egyedi válogatást mutat be a kortárstánc, a színház, a képzőművészet és a zene területén új irányokat kutató művészek munkáiból az Artus Stúdióban! A közösségileg szervezett fesztiválon a szakma ismert alkotói, pályakezdő művészei és underground csoportjai közösen biztosítják a programot.
E heti ajánlónk központi témája a világűr. A pécsi m21 Galériában a 60-as években kezdődő és a mai napig az érdeklődés középpontjában lévő téma legkülönfélébb művészeti megnyilvánulásai kaptak helyet – csupa közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó alkotások, legyen szó a Holdra szállásról vagy gravitációs kérdésekről. A Capa Központban egy biokémikus-képzőművész művei kalauzolják el a látogatót a csillagképek misztikus világába. Az Inda Galériában pedig egy egészen más perspektívában tűnik fel a világűr: a jövőből tekintve, akár egy másik bolygó civilizációjának szemszögéből kerülnek terítékre személyes és a kollektív emlékezettel, történelemmel kapcsolatos kérdések.
Az idei, tizenötödik documentára meghívták az OFF-Biennále Budapest csapatát is, akik három projekttel készülnek a június közepén kezdődő száznapos kiállításra. Egyik projektjük – a 2017-es budapesti biennálé tematikájából, a Gaudiopolisból kiindulva – a játékra és annak formáira, szabályaira, jellegére fókuszál. Ebbe a válogatásba bekerült Kokesch Ádám is, akinek két alkotása a Fulda folyó partján álló AHOI csónakházban lesz látható. De nemcsak Kasselben találkozhatunk az egyik művel: a Kisterem által nemrég kiadott Világjáték című monográfiájának címlapjára is ez került.
Ideje végre rendbe rakni a dolgokat...
Kis Róka Csaba legújabb munkái szerves folytatásai 2019-től átalakuló, pontosabban folyamatosan változó pályaszakaszának, amelyet az emberi alak és a narrativitás megmaradt, még felismerhető nyomainak, romjainak fokozatos eltűnése, felbomlása, szétszóródása, emellett az absztrakció, a hard-edge festésmód felbukkanása jellemez, az összetevőkből pedig bonyolult, hibrid képterek, több síkon zajló vizuális történések szerveződnek.
Az Artmagazin Online megújult arculatú videóinterjú-sorozatának harmadik részében Trapp Dominikát látogattuk meg.
Anyaságról, művészetről és identitás(ok)ról szóló interjúsorozatunk második részében Benczúr Emesével, az 1990-es években induló művészgeneráció meghatározó, máig aktív képviselőjével beszélgettünk. Benczúr Emese az évtized végén olyan fontos regionális kiállításokon szerepelt, mint az After the Wall (A fal után, 1999) és az Aspekte/Positionen (Szempontok/helyezkedések, 1999). Művei a mindennapi tevékenységek, a (női) munka és a művészi alkotás értelmére kérdeznek rá. Festőként végzett, alkotásaiban azonban hagyományosan nőknek tulajdonított technikákat – hímzés, varrás – alkalmaz. Rövid, statement-szerű, verbális üzenetei és azok vizuális megjelenítése ironikus és önironikus kommentárok, a banalitás és a társadalomkritika kettősségét egyaránt magukban hordozzák.
A művészeknek sem az élete, sem az életműve nem olyan egyöntetű, hogy általános következtetéseket lehetne levonni belőle. A legtöbb művésznek, írónak, gondolkodónak, de a tudósoknak is vannak jobb és rosszabb korszakai. Az azonban szinte bizonyos, hogy egyes művészek emberi tulajdonságai, korszakai nem magyarázhatóak mással, mint a személyiségükben, meggyőződéseikben, magánéletük feltételeiben meglévő különbözőségekkel.
In the life and oeuvre of an artist, there is often little of consistency to allow general conclusions to be drawn. The majority of artists, writers, thinkers and even scientists ebb and flow through better and worse periods. What is almost certain, however, is that the human characteristics and stages of individual artists cannot be explained with anything other than the undeniable differences in their personalities, their convictions and their private lives.
Három évvel ezelőtt még számomra sem volt más Hortobágyi Endre, mint egy ismeretlen festő, akinek a neve ugyan fel-felbukkant a Zuglói Kör kapcsán született tanulmányokban, de néhány rossz minőségű reprodukción kívül bizony nem sok művét ismertem, és még kevesebbet tudtam festői pályája alakulásáról.
