„1997 óta foglalkozom fotográfiával. Az érettségi után elvégeztem a Práter utcai fényképész iskolát, ahol a szakmai alapokat Rátonyi Magdolna fényképész fekete-fehér laborjában sajátítottam el. Ezt követően a MUOSZ fotóriporteri szakán folytattam a tanulmányaimat. Az iskolák elvégzése után 2001 és 2010 között számos dokumentarista sorozatot készítettem, melyek főként a magyarországi idősek otthonait és a kommunista éra máig „élő” lenyomatát mutatták be Csepelen, az egykoron virágzó ipari városrészben. Az elmúlt néhány évben hosszú távú konceptuális/dokumentarista sorozatokon dolgozom, melyben a táj-portré-tárgy hármas egység kap erősebb hangsúlyt. Munkáim számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepeltek már.”
A kiállítás a Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) és a Szentendrei-szigeten kialakított horányi táborhelynek a munkáskultúrában betöltött szerepét vizsgálja a két háború közötti időszakban. A kultúra fogalmán a jelentések, a hétköznapi és ünnepi gyakorlatok, valamint az anyagi kultúra vonatkozásainak összességét értjük. Ezek formálják a résztvevők világról alkotott képét, létrehozzák és újratermelik az önazonosság fogalmát. Tehát a munkáskultúra középpontjában a munkások önmeghatározása, önművelése és önszerveződése, közkeletű szóval identitásának kidolgozása és ápolása állt. A címként választott „zrí” kifejezés egy olyan közösségi gyakorlatot fed, melynek kapcsán a munkáskultúrán belül jelentkező identitásváltozatok és a hozzájuk kapcsolódó eltérő elképzelések fogalmazódtak meg és kerültek egymással vitába. A kiállítással kísérletet teszünk a baloldaliság újraértelmezésére, a baloldali csoportok sokszínűségének bemutatására, valamint a köztük zajló konfliktusok és egyezkedések kultúraformáló szerepének vizsgálatára.
Mindent az utazókiállításról – Katalizátor-projekt nyilvános pályázati börze a Trafó Klubban 2016. március 4-én 13.00-tól.
Az Artmagazin legutóbbi száma részletesen foglalkozik Goldfinger Ernő egyik legismertebb – persze a többihez hasonlóan vitatott – alkotásával, a Balfron Tower néven ismert lakóházzal és a megmentésére készült izgalmas, szociális vonatkozású kortárs képzőművészeti munkákkal. Ma ösztöndíj viseli Goldfinger nevét, de kevéssé tudott, hogy az építész a 60-as években is egyedülálló módon támogatta fiatal magyar kollégáit, legális munkához juttatva őket Angliában.
Harmadik, egyben utolsó kurátori tárlatvezetés, melynek témája az újrajátszás, mint alkotói stratégia megjelenése Esterházy Marcell, Forgács Péter és Gerhes Gábor legújabb munkáiban, a kiállítás utolsó napján.
A 6D csoport érzékelési küszöb tágítása a Schwarzschild-sugár felfedezésének 100. évfordulója alkalmából.
Az elmosódott tónusú hálózatok, a repetitív komplex formák és a mélység illúziójának festője, Bullás József legújabb műveit mutatják be a Deák Erika Galéria Hard Edge - Soft Edge című kiállításán.
Az Ongoing h/Histories című kiállítás – a szintén a Stúdió Galériában megrendezett, a Mi Holokausztunk kiállításhoz hasonlóan – a 70-es évek végén, 80-as évek közepén született, fiatal alkotók viszonyulását vizsgálja a történelemhez és azon belül is a 20. század egy-egy meghatározó eseményéhez illetve korszakához.
A derkósok műveiből minden évben kiállítást rendeznek. A mostani tárlat a 2015-ben egy vagy két éve ösztöndíjas művészek friss munkáit mutatja be, a harmadévesek beszámoló-kiállítására más helyszínen kerül sor az év folyamán.
A magyar fotográfus, Perlaki Márton első önálló kiállítását láthatja a budapesti közönség. A 2014-15-ben készült Bird, Bald, Book, Bubble, Bucket, Brick, Potato című sorozatnak egy szűkebb keresztmetszete látható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ Project Roomjában.
Dorsánszki Adrienn, Révész László László és Christian Zillner kiállítása a Fugában
Kokesch Ádám munkáit nevezhetjük objekteknek, képtárgyaknak, plug-ineknek, szenzoroknak, de akár technikai „hamisítványoknak” is. Azonnal felismerhető, markáns formavilággal rendelkező alkotásaiban az absztrakt hagyományok keverednek a folyamatos technikai fejlődésre tett utalásokkal. A művészt foglalkoztatja a klasszikus modernitás; gondolatmenete a bauhausi eszmék újraértelmezésében gyökerezik.
⬇ Kattints bele a katalógusba! ⬇
Rónai Éva a hazai textilművészet meghatározó egyénisége. Munkáit a rendkívül időigényes, nagy türelmet, fizikai állóképességet és koncentrációt igénylő francia gobelin-technikával készíti, álló szövőszéken. A gobelin tradicionális technikája, és biblikus-mitikus témaválasztásai ellenére alkotásai megdöbbentően realisztikusak, motívumaik és szereplőik – gyakran családtagjai – a mához, a jelenkor eseményeihez, történéseihez kötik őket. Állatfigurái jelképek és emberi tulajdonságok hordozói; a műveken rendre „igaz mesékben” bukkannak fel. Rónai Éva gobelinjeit a kritikus állásfoglalás és a szelíd humor, időnként fanyar irónia teszi ízig-vérig kortárs művészetté.
Kis Judit a legújabb műveit mutatja be a genfi topic – espace d’art independentben. A kiállítás fókuszában az emberi kapcsolatok és a szerelem áll.