A héten ismét nézhető Igor és Ivan Buharov 2016. március 11-én bemutatott új filmje! Az 1995 óta együtt dolgozó Hevesi Nándor és Szilágyi Kornél alkotására kíváncsiakat a CirkoGejzírben, a Toldiban és a Művészben várják.
Kovách Gergő Szentendrén hoz zavarba, de egyik teremből a másikba lépvén néha felkuncogunk magunkban. A Ferenczy Múzeumi Centrum Szentendrei Képtárában április közepéig látható kiállítás harminc munkát, rave-színű szobrokat, szofisztikált humorérzéket, társadalomkritikát és a gyermeki kíváncsisággal kéz a kézben járó igazmondó mesevilágot ígéri.
A Chimera Projektben – a galéria és az alkotó közti együttműködés kick offjaként – kispénteken nyílik a Fridvalszki Márk munkáit bemutató New, Grey, Polished Chrome. A kortárs fotográfia eszköztárával zsonglőrködő művész a grid-tájak, CAD-modellek és retrofuturizmus mestere. A Xerox-printek pimaszságát és az imaginárius tájak fennköltségét a FOR hanginstallációja fogja kiegészíteni.
A mániákus kultúrafogyasztók kötelező szerda esti programja a 2B Galériában szerdán 6 órakor nyíló MÁNIA. A fogalom értelmezésének középpontjában ismétlődő és meditatív jellege áll, és habár maga mániás cselekedet természetéből adódóan intim és elszigetelt, a hét közepén felejtsük el a magányt és az otthon ülést. Benczúr Emese, Imre Mariann, Szíj Kamilla, Szira Henrietta és Tarr Hajnalka munkái személyes terekbe és gondolatokba engednek betekintést.
Csörgő Attila és Ősz Gábor először állít ki együtt hazai terepen a bő tíz évvel ezelőtt megvalósult amszterdami közös egyéni tárlat után. Az alkotók munkái egy hosszabb, vizsgálódással és kísérletezéssel teli időszak eredményei, bennük precíz mérnöki számítások elegyednek a felfedezés izgalmával. Constructed View² címmel kiállítás arról, hogy miképpen határozza meg világlátásunkat az a tér és az a hely, ahol épp állunk.
Az A38 kiállítóterében nyíló UP!-on a pályakezdő generáció feszegeti saját határait. Fókuszban a Közép-kelet európai létmód sajátosságai és az itt formálódó identitás, a tabuk és a vívódások véka alá rejtése nélkül.
Indíthatnánk virtuális bonbonmeggyel és megelőlegezett nőnapi köszöntővel a hetet, de nem tesszük. Egyrészt mindig is értelmetlennek tartottuk ezt az évi „egyszer huszonnégy órát”, amikor szinte semmi mást nem csinálunk, csak saját nemiségünkre reflektálunk a külső hatások (virág, csoki, nagy számban felbukkanó bókok) következtében. Másrészt nincsenek is az eheti felhozatalban kifejezetten csajprogramok, hacsak az elnőiesedett fitness-edzések határvonalán mozgó szerda esti képzőművészeti aerobik órát nem tekintjük annak az FKSE-ben.
„1997 óta foglalkozom fotográfiával. Az érettségi után elvégeztem a Práter utcai fényképész iskolát, ahol a szakmai alapokat Rátonyi Magdolna fényképész fekete-fehér laborjában sajátítottam el. Ezt követően a MUOSZ fotóriporteri szakán folytattam a tanulmányaimat. Az iskolák elvégzése után 2001 és 2010 között számos dokumentarista sorozatot készítettem, melyek főként a magyarországi idősek otthonait és a kommunista éra máig „élő” lenyomatát mutatták be Csepelen, az egykoron virágzó ipari városrészben. Az elmúlt néhány évben hosszú távú konceptuális/dokumentarista sorozatokon dolgozom, melyben a táj-portré-tárgy hármas egység kap erősebb hangsúlyt. Munkáim számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepeltek már.”
A kiállítás a Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) és a Szentendrei-szigeten kialakított horányi táborhelynek a munkáskultúrában betöltött szerepét vizsgálja a két háború közötti időszakban. A kultúra fogalmán a jelentések, a hétköznapi és ünnepi gyakorlatok, valamint az anyagi kultúra vonatkozásainak összességét értjük. Ezek formálják a résztvevők világról alkotott képét, létrehozzák és újratermelik az önazonosság fogalmát. Tehát a munkáskultúra középpontjában a munkások önmeghatározása, önművelése és önszerveződése, közkeletű szóval identitásának kidolgozása és ápolása állt. A címként választott „zrí” kifejezés egy olyan közösségi gyakorlatot fed, melynek kapcsán a munkáskultúrán belül jelentkező identitásváltozatok és a hozzájuk kapcsolódó eltérő elképzelések fogalmazódtak meg és kerültek egymással vitába. A kiállítással kísérletet teszünk a baloldaliság újraértelmezésére, a baloldali csoportok sokszínűségének bemutatására, valamint a köztük zajló konfliktusok és egyezkedések kultúraformáló szerepének vizsgálatára.
Mindent az utazókiállításról – Katalizátor-projekt nyilvános pályázati börze a Trafó Klubban 2016. március 4-én 13.00-tól.
Az Artmagazin legutóbbi száma részletesen foglalkozik Goldfinger Ernő egyik legismertebb – persze a többihez hasonlóan vitatott – alkotásával, a Balfron Tower néven ismert lakóházzal és a megmentésére készült izgalmas, szociális vonatkozású kortárs képzőművészeti munkákkal. Ma ösztöndíj viseli Goldfinger nevét, de kevéssé tudott, hogy az építész a 60-as években is egyedülálló módon támogatta fiatal magyar kollégáit, legális munkához juttatva őket Angliában.
Harmadik, egyben utolsó kurátori tárlatvezetés, melynek témája az újrajátszás, mint alkotói stratégia megjelenése Esterházy Marcell, Forgács Péter és Gerhes Gábor legújabb munkáiban, a kiállítás utolsó napján.
A 6D csoport érzékelési küszöb tágítása a Schwarzschild-sugár felfedezésének 100. évfordulója alkalmából.
Az elmosódott tónusú hálózatok, a repetitív komplex formák és a mélység illúziójának festője, Bullás József legújabb műveit mutatják be a Deák Erika Galéria Hard Edge - Soft Edge című kiállításán.
Az Ongoing h/Histories című kiállítás – a szintén a Stúdió Galériában megrendezett, a Mi Holokausztunk kiállításhoz hasonlóan – a 70-es évek végén, 80-as évek közepén született, fiatal alkotók viszonyulását vizsgálja a történelemhez és azon belül is a 20. század egy-egy meghatározó eseményéhez illetve korszakához.