RENDEZETLEN NŐÜGYEK című kiállítás Dunaújvárosban

A Rendezetlen nőügyek című csoportos kiállítás a kortárs magyar képzőművészeti szcéna női szereplőivel foglalkozik.

Adventi Műteremsöprés

Kortárs képzőművészetet karácsonykor is!

„Szerintem a képzőművészeti élet...” – A normák szerepe

„Nincsen transzparencia a kapcsolatok és ügyletek menetében, holott az intézményi struktúra piramis-jellege csak akkor tud jól érvényesülni, ha az egyes szereplők tisztában vannak a szerepkörükkel, funkciójukkal… Ennek szükségessége sokszor még ma sem evidencia a vezetők számára, holott már réges-rég be kellett volna látni, hogy a rendszer folyamatos instabilizálásával végső soron magunk alatt, a fenntarthatóság és hitelesség alatt vágjuk a fát.” (Részlet egy kiemelten fontos múzeum igazgatójával felvett interjúból)

Az előző részben azt jártuk körül, hogy miért van a képzőművészeti közegben radikálisan meghatározó jelentősége a személyes kapcsolatoknak, és miért nem tud változni ez a jelleg annak ellenére, hogy a színtér tagjai alapvetően problémaként tekintenek rá. A jelenségnek köze lehet ahhoz, hogy bár határozottan elvárjuk, hogy mindenki önállóan és mindenféle személyességtől mentes szakmaiság alapján boldoguljon, valójában nem hiszünk benne, hogy erre önmagától bárki képes lehet, mivel nem bízunk sem azokban az intézményekben, amelyek e szakmaiság személytelenebb és formálisabb alapját adhatnák, sem abban, hogy az emberek tisztességesen viszonyulnak hozzánk és átláthatóan viselkednek velünk. Ehelyett alapvetően szoros kapcsolatainktól várjuk nemcsak személyes, hanem szakmai boldogulásunkat is. Ez az ellentmondás pedig melegágya az álszent viselkedésnek (amennyiben egyrészt normatívan hirdetjük a tisztán szakmai boldogulás szükségességét, másrészt persze alkalomadtán mi magunk is igénybe vesszük személyes kapcsolatainkat), a másokkal szembeni gyanakvásnak (hiszen érthető módon gyanús bárki, aki azt állítja, hogy koherensen cselekszik), az irigységnek (amikor úgy tűnik, mindennek ellenére mégis van, akinek sikerül ez) és mindenekelőtt a ködösítésnek és az átláthatatlanságnak, hiszen egy ilyen rendszerben a releváns dolgok javarészt csak a háttérben, egyéni paktumok mentén történhetnek.

Útközben - Vetítéssel egybekötött szakmai beszélgetéssorozat a Mai Manó Házban

ArtBázis jótékonysági fotóárverés és kiállítás

A hazai fotográfiai szcéna egyként állt a kezdeményezés mögé: a 74 már befutott - mint a Capa-nagydíjat nyert Kudász Gábor Arion vagy a Lucien Hervé-díjat nyert Czigány Ákos - mellett a közép- és a fiatal generáció felajánlásainak köszönhető, hogy egy közel száz képből álló, tematikailag és stilárisan is nagyon gazdag aukciós anyagot sikerült összeválogatni a szervezőknek.

Nézegető – Artmagazin, 83. szám

Végigtekertük a novemberi magazin tartalmát.

„Szerintem a képzőművészeti élet...” – Se nem kelet, se nem nyugat, se nem észak, se nem dél

„A formális hálózati rendszer mellett, és annál sokkal hangsúlyosabban vannak jelen az informális, kifejezetten személyes kapcsolatrendszerek. Néha van átfedés a formális és informális kapcsolatok között, néha nincs, de a meghatározó mindig a személyes. Ezek a kapcsolatrendszerek esztétikai és politikai elvek mentén alakulnak, így nem is annyira az egyes szektorokon belüli kapcsolatokról beszélhetünk, mint inkább egy-egy személy networkjéről, amelyhez ugyanúgy tartoznak nonprofit és forprofit kisgalériák, mint kritikusok, kurátorok, és a többiek. Ezek a rendszerek jelentik ugyanúgy a szakmai, mint a személyes, az érdekképviseleti, és a közvetítő hálót is. Mindezek összehasonlíthatatlanul jobban meghatározzák a magyarországi szcénát, mint az intézmények közötti strukturális viszony.” (Részlet a kutatás során az egyik legnagyobb nonprofit kiállítóhely vezető kurátorával felvett interjúból, 2013)

„A személyes és szakmai kapcsolatrendszer erősen összefügg, és mindig a személyes az elsődleges, habár fontos lenne az intézményi jogú kapcsolatokat is megerősíteni.” (Interjúrészlet, múzeumi vezető, 2013)

Ezeket a mondatokat a megkérdezett vezetők szinte bármelyike mondhatta volna, olyan alapvető ez a tapasztalat a hazai kortárs képzőművészeti életben. Éppen ezért e cikk célja sem annyira a jelenség puszta leírása, mint inkább egy kísérlet arra, hogy jobban megértsük a probléma összetett jellegét. Milyen rendszerbe ágyazódik mindez, miért marad fenn, és miért korlátozza a színtér autonómiáját? Szó lesz individualizmusról, bizalomról, tiszteletről, ezek hiányáról és arról, hogy mindez miként fonódik össze a személyes kapcsolathálókkal és a kapcsolati tőkével.

„A legrózsaszínebb álmomban sem gondoltam volna” – az Artpool jövőjéről

A 2005 óta folyamatos fenntartási problémákkal küzdő művészetkutató és dokumentációs központ helyzete végső megoldáshoz érkezhet Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának közbenjárására, a budapesti múzeumi helyzetet „rendező” nagyszabású Liget-projekt keretében, a Szépművészeti Múzeum bővítésének részeként. A Galántai György és Klaniczay Júlia által 1979 óta folyamatosan működtetett Artpool a Szabolcs utcai klinikák rekonstrukcióját követően az ott létesítendő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóközpontba (KEMKI) költözik, az élő archívum pedig a gyűjteménygazdák részvételével és további irányítása alatt tagozódik be a hivatalos intézményi rendszerbe.

BACKUP – Biztonsági mentés, Kokesch Ádám kiállítása a Kassák Múzeumban

Kokesch Ádám a modernitás tárgykultúráját és az absztrakt művészet hagyományait eredeti módon gondolja újra, az absztrakt művészet esztétikáját köti össze egy képzeletbeli csúcstechnológia dizájnjának az esztétikájával.
 

Radical Memories a CHIMERA-PROJECT-ben

A nemzetközi résztvevőket is bemutató kiállításon Asztalos Zsolt (H), Bernd Hopfengärtner & Ludwig Zeller (D), Koós Gábor (H), Kútvölgyi-Szabó Áron (H), Sophie Schmidt (D), és Simon Wachsmuth (D) munkái lesznek láthatók.

Green Tattoo Unplugged - Kerekes Gábor

A Kerekes Gábor nevével fémjelzett Green Tattoo európai turnéjának következő és egyben utolsó hazai állomása a LUK. 

„Szerintem a képzőművészeti élet...”

Hogyan működik a hazai képzőművészeti szcéna? Mennyiben történt a rendszerváltással szemléletváltozás és melyek jelenlegi működésének legalapvetőbb jellemzői? Milyen alrendszerekből épül fel, s tagjai milyen alapvető funkciók és dinamikák mentén viszonyulnak egymáshoz?

A művészeti intézményrendszer működéséről rendszerint (kultúr)politikai történések mentén beszélünk feltételezve, hogy elsősorban ezek határozzák meg felépítését és mechanizmusait. De valóban mindig a politika kell, hogy legyen a gravitációs pont?

A „Szerintem a képzőművészeti élet...” című, most induló cikksorozatunk legfőbb célja, hogy harminchét múzeumi vezetővel és galeristával készült nyolcvanórányi interjúanyag alapján új szemszögből mutassa be a képzőművészeti szcénát a 2013-as állapotok szerint, hogy 2015-ös perspektívánkból láthassuk, hogy a szereplők – akik nem pusztán az aktuális kultúrpolitikai változások elszenvedői, hanem aktív, a rendszer működését tevékenyen alakító résztvevői voltak – milyen stratégiák mentén alakították a közeget a jelenlegi állapotára, vagy adott esetben hogyan járultak hozzá diszfunkcionális működéseinek fenntartásához.

A „Szerintem a képzőművészeti élet...” tehát a rendszer folyamatait és dinamikáját a szereplők szemszögéből mutatja be, a cikkek alapját pedig a résztvevők magukról és egymásról alkotott véleménye adja.

A heti rendszerességgel megjelenő összegző írásokban olyan kérdésekre kapunk válaszokat mint, hogy ebben a közegben mit jelent ma a bizalom és a tisztelet, hogy az egyes helyzetekben a szereplők milyen különböző versengési és együttműködési stratégiákat alkalmaznak, hogy milyen szempontból van jelentősége a személyes kapcsolatrendszereknek, hogyan lehet kiigazodni és boldogulni ebben a szisztémában, melyek a legalapvetőbb normák, és hogy miben vélik felfedezni a múzeumi vezetők és galéristák a szocializmus örökségét.

CICAVÍZIÓ

A 2B Galéria tematikus kiállításainak sorában gyakorta helyet kapnak olyan témák mint, a különböző kisebbségek társadalmi viszonyrendszere, a személyes és családi történetek, az emlékezés ezen belül is a holokauszt ábrázolásának kérdésköre. Minden esetben egy roppant sajátos perspektívából, semmiképpen sem a megszokott úton közelítve az adott kérdés magja felé.

Nézegető – Artmagazin, 82. szám

Végigtekertük az októberi magazin tartalmát.

Mátrix (feminista fotográfia)

Elkészült végre a fénykép
Nem tudni, milyen esemény
Egy kicsit kevés a részlet
Egy kicsit kevés volt a fény.