Rendhagyó utat választotta a holland Kulturális Örökség Hivatal kellemetlenül felduzzadt kollekciójának tehermentesítésére. A közgyűjtemény az eBay oldalán, vagyis a világháló virtuális árverező portálján bocsájt áruba 1000 műalkotását. Az internetes eladás már megindult, hetente 50 műtárgy kerül kalapács alá, egészen októberig.
A Velencei Biennále idei kurátora, az amerikai Robert Storr bon mot-ját a művészeti kritika úton útfélen hangoztatja: „A pénz beszél; de nincs mondanivalója a művészetről.” Miközben mindenki tudja, hogy a képzőművészet – legalábbis a világ fejlett régióiban – bombaüzlet. A szédítő iramban emelkedő árak, főleg a kortárs művészeti árak, sok elemzőt kételkedésre indítanak. Richard Feigen a The Art Newspaper hasábjain osztotta meg fenntartásait az olvasóval. Következzék pár részlet tanulságos elemzéséből:
A tapasztalt amerikai űrhajós, David Scott egy vacsorafogadáson ismerkedett meg Paul Van Hoeydonckkal. A kiváló asztronauta egészen különleges kéréssel fordult a világűr iránt érdeklődő belga képzőművészhez: tervezzen neki egy szobrot a Holdra. Az Apollo 15 parancsnoka az Emberiséget jelképező plasztikát egyéni kezdeményezésként kívánta a Holdra szállítani. A projekt rendhagyó körülményei miatt David Scottnak volt pár különleges feltétele.
„Csak az egerek és én tudjuk csodálni” – mondta Nagy Katalin az 1764-ben alapított egyszemélyes cári magán múzeumáról, amit kedélyesen remetelaknak, azaz Hermitage-nak nevezett. A szentpétervári múzeum – az egerek és a cárnők helyett – ma már több millió látogatóval büszkélkedhet évente. De ezzel sem elégedett, hiszen a világ legfontosabb három múzeumának egyikeként rengeteg műtárgyat nem tud bemutatni. A túlzsúfoltság enyhítése végett megindult a tapogatózás Teherán felé.
A minisztérium adatai szerint az idei Múzeumok Éjszakája rekordot döntött a 235 ezres látogatói számmal. Budapesten 152 ezren, vidéken 83 ezren voltak kíváncsiak erre a nagyszabású kulturális megmozdulásra. Budapesti lévén csak a pesti éjszakáról tudok beszámolni. Délután hat felé már elég hosszú sorok kanyarogtak a belépőjegyekért, de ekkor még nem volt érezhető az a tömegőrület, ami az esti órákon eluralkodott.
Dr. Zahi Hawass, a Műkincsek Főtanácsának elnöke az egyiptomi kormány nevében tiszteletteljes kéréssel fordult a British Museumhoz. A tudományos főmunkatárs a londoni múzeum egyik leglátogatottabb „faragványát”, a Rosette-i követ igényli. Nem a gyarmati urak rablóhadjárataira hivatkozva – csak egy szerény, három hónapos időtartalmú kiállítás miatt. 2012-ben ugyanis új múzeum nyílik a nagy piramisoktól nem messze, ahol a kurátorok több szimbolikus jelentőségű, nyugatra hurcolt egyiptomi műemléket is ki szeretnének állítani.
Charles Debbasch május közepén érkezett a brüsszeli repülőtérre, hogy átszálljon egy nyugat-afrikai járatra. De az utazás félbeszakadt. A francia jogászprofesszort a hatóságok letartóztatták togói diplomata útlevele ellenére. Debbasch ellen ugyanis nemzetközi elfogató parancs volt érvényben, mióta az Aix-en-Provence-i bíróság 2002-ben két évnyi szabadságvesztésre ítélte. Az ismert közéleti figurát Victor Vasarely menye, Michele Vasarely vádolta meg azzal, hogy az általa igazgatott Vasarely Alapítványból 42 millió francai frankot és hét képet sikkasztott el.
Szenzációs felfedezéssel állt elő Prokopp Mária művészettörténész és Wierdl Zsuzsanna régész június 8-án. A kutatók megalapozott feltételezése szerint az esztergomi érseki palota ismert négy erény-allegóriájából az egyiket a kora reneszánsz festészet egyik legnagyobb mestere, Sandro Botticelli készítette. A kultuszminisztérium diadalittasan csapot le a felfedezésre, a sajtó felkapta a világszenzációt, a szakma pedig hol reménykedve, hol kételkedve várja a bizonyítékokat.
Hiába Liechtenstein a kontinens legkisebb állama, mégis Európa legszorgalmasabb múzeumi vásárolójaként tarthatjuk számon. Az alpesi törpeállam „nemzeti” múzeumának éves szerzeményezési listája hosszabbra nyúlik, mint a párizsi Louvre-é vagy az amszterdami Rijksmuseumé. Ez csak a legnevesebb műkereskedők körében volt eddig közismert, akik az apró fejedelemség ura számára a műtárgyakat szállították. Pedig II. János-Ádám herceg nem titkolja se javait, se műgyűjtő buzgalmát.
„A tökéletesség művészete” - mondta Stendhal a Szent Péter bazilika és a lenyűgöző kolonnád kettőséről. A tökéletesség pedig mindig kivívja a gyérebb fantáziával megáldottak lelkesedését. A római San Pietrónak, az itáliai reneszánsz (és korabarokk) csúcsművének, a katolikus világ főtemplomának is akadt kihívója. Vagy inkább hódolója, az elefántcsontparti Pierre Fakhoury személyében, aki megtervezte a vatikáni székesegyház posztmodern afrikai mását, a Béke Miasszonyunk Bazilikát Yamoussoukróban. A nyolcvanas évek második felében épült monumentális alkotás 158 méter magasra nyúló keresztjével példaképén is túltesz.
A brit kortárs művészet egyre öregedő fiatal generációjának, a Young British Artists-nemzedékének sztárművésze, Damien Hirst ismét a csúcsra tör. Júniusban nyílik a londoni White Cube Galériában legújabb kiállítása, ahol először válik láthatóvá az Isten szerelmére címet viselő morbid vanitas-szobra. Szakértők szerint az új műalkotás az 50 millió fontos vételárat is elérheti, ami a valaha fizetett legmagasabb érték élő kortárs művész munkájáért. Ma még a rekorder Jasper Johns (80 millió amerikai dollárral); a dobogó második fokán eddig is Hirst állt, akinek formaldehidben úszó tigriscápájáért két évvel ezelőtt 6,5 millió fontot adott az amerikai gyűjtő-milliárdos, Steven Cohen.
Hazánkban a kultúrát feneketlen pénznyelőként tartja számon a döntéshozó közvélekedés. A tengeren túl más a helyzet, legalábbis egy idevágó tanulmány szerint. A non-profit Americans for the Arts szervezet múlt héten tette közzé elemzését az Egyesült Államok gazdaságának és művészetének kapcsolatáról. A több mint száz városnyi mintán alapuló kutatás szerint a képzőművészet és a kultúra 166 milliárd dolláros gazdasági aktivitást eredményez az Államokban.
A radikális orosz kortárs művésztársaság, a Blue Noses a legjobb reklámot mindig a helyi bürokrácia fafejű vezetőinek köszönheti. Az orosz vámhatóságok ugyanis előszeretettel tiltják meg botrányos politikai alkotásaik kivitelét az országból. Fél évvel ezelőtt egy kíméletlen hivatalnok Matthew Bown londoni galeristát szállította le repülőgépéről, több napos vizsgálat alá vetve gyanús alkotásait.
Ahogy a kínai óriás lassan maga mögött hagyja az ideologikus kommunista rendszert és áttér a pragmatikus kapitalizmusra, úgy szabadulnak fel az 1,3 milliárd lakosú ország művészei is. Míg a kilencvenes években nem volt ritka a politikai cenzúra, a kormány ma már nem söpri le az asztalról a művészi szabadság kérdését. Az egzotikumra vadászó nyugati galeristák pár évvel ezelőtt fedezték fel maguknak a kínai kortárs művészetet. A néhány kiválasztott (és zömében Amerikába áttelepült) alkotó mára már komoly ismertségre tett szert nyugaton.
A magyar műkedvelők is élőben izgulhatták végig a New York-i Sotheby's május 15-ei árverését, ugyanis a mamut aukciósház webkamerával közvetítette az eseményt az interneten. Akik inkább ágyban vészelték át – a hazai idő szerint hajnali egykor kezdődő – képzőművészeti eseményt, azok másnap értesülhettek az eredményről. Megdőlt egy újabb rekord: a kortárs(!) aukciók egyestés összeladása. Az elégedett vevők – az árverezőház jutalékával együtt – 254,8 millió dollárt hagytak a kasszánál.
