A kínai kortárs művészet lázban ég. A lassú politikai átrendeződés közepette a képzőművészeknek sikerült rákapaszkodniuk a nemzetközi műtárgypiac expressz-vonatára. Legalábbis egyeseknek. Zhang Xiaogang egyik festményéért több mint 2 millió dollárt fizettek New Yorkban márciusban, Xu Beihong realista háborús képe pedig 9,2 millióért kelt el egy Hong Kong-i árverésen áprilisban. Őrült árak! De hol dolgoznak a népköztársaság művészei? Például a 798-as kerületben.
Bajban van a londoni National Gallery. Sürgősen elő kellene teremtenie jó 100 millió fontot (37 milliárd forintot!) több remekmű megmentésére. A gyűjtemény nem a maradványképzés miatt került nehéz helyzetben, hanem a visszakozó kölcsönzők miatt. A lordok – a műkereskedelmi pezsgésnek vagy átmeneti pénzzavarnak köszönhetően – megunták az ideiglenes nagylelkűséget, most már bankókat szeretnének látni a festmények helyén.
A Londoni Magyar Kulturális Központ (Hungarian Cultural Center/HCC) 1999 óta működik London egyik legmozgalmasabb negyedében, a Covent Gardenben. A nevet adó piacon kívül a londoni színházak is többnyire erre találhatók. A HCC is egy színház, a Strandról nyíló Vaudeville Theatre hátsó szárnyában kapott helyet. A színház épületét 1869–70-ben C. J. Phipps tervezte. Tizenkilenc évvel később ugyanezzel az építésszel kívül-belül átalakíttatták a színházat, majd 1925-ben Robert Atkinson tervei alapján átformálták és kibővítették. Ekkor húzták fel a kis szűk hátsó utca, a Maiden Lane felé eső részt is, úgynevezett „Adamesque” stílusban.
2003-ban indult útjára a Write 4 Gold Classics névre hallgató graffiti verseny. A rendezvény minden évben egyre szélesebb körben hódít. Idén Európában – az új szabályok szerint – régiónként álltak fel a csapatok a végső megmérettetésre. Most az évközi versenyek első 8 helyezettje mérhette össze tudását. Így alakult ki a déli, északi, keleti és közép-európai döntő. Hazánk a kelet-európai verseny rendezésének jogát kapta meg.
A Christie's július 5-i londoni árverésén gazdára talált a közelmúlt egyik legkiemelkedőbb klasszikus arcképe, Raffaello Lorenzo II. de Mediciről készített csodálatos portréja. A reneszánsz festőfejedelem szinte összes képét rangos múzeumi gyűjtemény őrzi. A 18,5 millió fontért elkelt virtuóz portré egyike az utolsó szabadlábon lévő Raffaellóknak. Mint minden jó klasszikus régiségnek, Lorenzo arcmásának története is bővelkedik kalandokban.
Rendhagyó utat választotta a holland Kulturális Örökség Hivatal kellemetlenül felduzzadt kollekciójának tehermentesítésére. A közgyűjtemény az eBay oldalán, vagyis a világháló virtuális árverező portálján bocsájt áruba 1000 műalkotását. Az internetes eladás már megindult, hetente 50 műtárgy kerül kalapács alá, egészen októberig.
A Velencei Biennále idei kurátora, az amerikai Robert Storr bon mot-ját a művészeti kritika úton útfélen hangoztatja: „A pénz beszél; de nincs mondanivalója a művészetről.” Miközben mindenki tudja, hogy a képzőművészet – legalábbis a világ fejlett régióiban – bombaüzlet. A szédítő iramban emelkedő árak, főleg a kortárs művészeti árak, sok elemzőt kételkedésre indítanak. Richard Feigen a The Art Newspaper hasábjain osztotta meg fenntartásait az olvasóval. Következzék pár részlet tanulságos elemzéséből:
A tapasztalt amerikai űrhajós, David Scott egy vacsorafogadáson ismerkedett meg Paul Van Hoeydonckkal. A kiváló asztronauta egészen különleges kéréssel fordult a világűr iránt érdeklődő belga képzőművészhez: tervezzen neki egy szobrot a Holdra. Az Apollo 15 parancsnoka az Emberiséget jelképező plasztikát egyéni kezdeményezésként kívánta a Holdra szállítani. A projekt rendhagyó körülményei miatt David Scottnak volt pár különleges feltétele.
„Csak az egerek és én tudjuk csodálni” – mondta Nagy Katalin az 1764-ben alapított egyszemélyes cári magán múzeumáról, amit kedélyesen remetelaknak, azaz Hermitage-nak nevezett. A szentpétervári múzeum – az egerek és a cárnők helyett – ma már több millió látogatóval büszkélkedhet évente. De ezzel sem elégedett, hiszen a világ legfontosabb három múzeumának egyikeként rengeteg műtárgyat nem tud bemutatni. A túlzsúfoltság enyhítése végett megindult a tapogatózás Teherán felé.
A minisztérium adatai szerint az idei Múzeumok Éjszakája rekordot döntött a 235 ezres látogatói számmal. Budapesten 152 ezren, vidéken 83 ezren voltak kíváncsiak erre a nagyszabású kulturális megmozdulásra. Budapesti lévén csak a pesti éjszakáról tudok beszámolni. Délután hat felé már elég hosszú sorok kanyarogtak a belépőjegyekért, de ekkor még nem volt érezhető az a tömegőrület, ami az esti órákon eluralkodott.
Dr. Zahi Hawass, a Műkincsek Főtanácsának elnöke az egyiptomi kormány nevében tiszteletteljes kéréssel fordult a British Museumhoz. A tudományos főmunkatárs a londoni múzeum egyik leglátogatottabb „faragványát”, a Rosette-i követ igényli. Nem a gyarmati urak rablóhadjárataira hivatkozva – csak egy szerény, három hónapos időtartalmú kiállítás miatt. 2012-ben ugyanis új múzeum nyílik a nagy piramisoktól nem messze, ahol a kurátorok több szimbolikus jelentőségű, nyugatra hurcolt egyiptomi műemléket is ki szeretnének állítani.
Charles Debbasch május közepén érkezett a brüsszeli repülőtérre, hogy átszálljon egy nyugat-afrikai járatra. De az utazás félbeszakadt. A francia jogászprofesszort a hatóságok letartóztatták togói diplomata útlevele ellenére. Debbasch ellen ugyanis nemzetközi elfogató parancs volt érvényben, mióta az Aix-en-Provence-i bíróság 2002-ben két évnyi szabadságvesztésre ítélte. Az ismert közéleti figurát Victor Vasarely menye, Michele Vasarely vádolta meg azzal, hogy az általa igazgatott Vasarely Alapítványból 42 millió francai frankot és hét képet sikkasztott el.
Szenzációs felfedezéssel állt elő Prokopp Mária művészettörténész és Wierdl Zsuzsanna régész június 8-án. A kutatók megalapozott feltételezése szerint az esztergomi érseki palota ismert négy erény-allegóriájából az egyiket a kora reneszánsz festészet egyik legnagyobb mestere, Sandro Botticelli készítette. A kultuszminisztérium diadalittasan csapot le a felfedezésre, a sajtó felkapta a világszenzációt, a szakma pedig hol reménykedve, hol kételkedve várja a bizonyítékokat.
Hiába Liechtenstein a kontinens legkisebb állama, mégis Európa legszorgalmasabb múzeumi vásárolójaként tarthatjuk számon. Az alpesi törpeállam „nemzeti” múzeumának éves szerzeményezési listája hosszabbra nyúlik, mint a párizsi Louvre-é vagy az amszterdami Rijksmuseumé. Ez csak a legnevesebb műkereskedők körében volt eddig közismert, akik az apró fejedelemség ura számára a műtárgyakat szállították. Pedig II. János-Ádám herceg nem titkolja se javait, se műgyűjtő buzgalmát.
„A tökéletesség művészete” - mondta Stendhal a Szent Péter bazilika és a lenyűgöző kolonnád kettőséről. A tökéletesség pedig mindig kivívja a gyérebb fantáziával megáldottak lelkesedését. A római San Pietrónak, az itáliai reneszánsz (és korabarokk) csúcsművének, a katolikus világ főtemplomának is akadt kihívója. Vagy inkább hódolója, az elefántcsontparti Pierre Fakhoury személyében, aki megtervezte a vatikáni székesegyház posztmodern afrikai mását, a Béke Miasszonyunk Bazilikát Yamoussoukróban. A nyolcvanas évek második felében épült monumentális alkotás 158 méter magasra nyúló keresztjével példaképén is túltesz.
