Ahogy a mindennapokat egyre inkább meghatározzák a digitális eszközök és szolgáltatások, úgy a digitális eszközökkel alkotó művészek szerepe is felértékelődött az elmúlt években. Azonban a műfaj továbbra is rendkívül költség- és eszközigényes maradt. Mivel Budapesten nem alakult ki érdemi intézményi háttér, amely tudná támogatni az alkotókat (akár csak eszközkölcsönzéssel is), elég szórványosan tűnnek csak fel kiállítások a témában. Kovács Andrea kurátor és a Let it Be! art agency munkássága nyomán – a Trafó smART! XTRA sorozat nyári különkiadásaival – azonban kicsit megélénkült a színtér.
A nyár közepén sem maradunk képzőművészeti élmények nélkül – sőt, ha kedvünk tartja a programok apropóján ezen a héten is ingázhatunk Budapest és vidék között. Ajánlunk alkotóházbeli bolyongást, kertben sétálást, Balaton parti nézelődést, finisszázst és kincsvadászatot is!
A szeptember végén kezdődő második OFF-Biennále Budapest projektjeinek keretet adó téma nem más, mint a Gaudiopolis története.
Elhangzott Maurer Dóra. A megfigyelés tárgya című kiállítás megnyitóján 2017. július 15-én.
A K55-ös kiállítótértől (ahol esténként művészkitüntetések és kitüntetésművek láthatók) az 51-es körzetig tart a "Tót Endre utca"; az 51-es körzet bejáratainál TÓT 80 feliratú trikolor emlékzászlók lobognak; Tót művek kópiái, és videódokumentumok láthatók a borostyánház szoba-konyhájában és a pince kiállítóban is.
A héten érdemes utazgatni, múzeumok és két vidéki fesztivál művészeti irányultságú programjai mellett azért a fővárosban is akad látnivaló.
Ezen a héten kereskedelmi galériákban kezdhetünk, majd nyithatunk a szokatlanabb modellek mentén működő budapesti kortárs képzőművészeti helyszínek felé, hogy az így eltöltött öt napra a Ludwig Múzeumban tegyük fel a koronát.
Pont, mint azt a paplant – mondhatnánk, miközben ülünk a Maladype Bázis egyik bárszékjén, és Richárd piros palástja alól ki-kikandikáló Achilles-inát nézzük. Meg van nyúzva. A lifegő, piros paplant csípőjén egy bőrszíj tartja. Nem púpos.
Ezen a szombaton majdnem egész éjjel nyitva tartanak a múzeumok, millió program közül válogathatunk az egész országban. Mi az Artmagazin Online-nál úgy gondoltuk, összeállítunk egy szubjektív szelekción alapuló Ezt nézd!-et azokról a programokról, amikért szívesen osztódnánk és szaladgálnánk A-ból B-be Budapest területén.
Zilahi Anna 1990-ben született Pécsett, és már általános iskolában a magyart tanító nagymamája támogatásával megírta első zsengéit. A középiskolában más médiumokat is kipróbált, ennek ellenére ezt követően mégsem a művészeti pályán folytatta. Budapesten tanult tovább nemzetközi kapcsolatok, majd esztétika szakon, mígnem Párizsban egy egyetemi fotókurzus a képzőművészet felé terelte. Járt egy ideig a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakára, jelenleg pedig a bécsi Universität für angewandte Kunst hallgatója. Képzőművészet és irodalom határmezsgyéjén alkot: a Soharózával együttműködve elemeire bontotta és újrastrukturálta például a Szózatot, első verseskönyvében pedig versképi kísérleteket is találunk.
A héten ünnepli 10 születésnapját a Kitchen Budapest. Persze emellett bőven nyílnak és nyíltak is kiállítások, valamint a nyár és az utazások jegyében egy külföldi és egy vidéki helyszínt is belecsempésztünk Ezt nézd!-ünkbe.
Több mint félszáz pályázat érkezett a Magyarországon alkotó képzőművészeket támogató Leopold Bloom Képzőművészeti Díjra. A második fordulóba bejutott nyolc alkotó névsora mostantól nyilvános: Borsos Lőrinc, Ezer Ákos, Fabricius Anna, Fridvalszki Márk, Gróf Ferenc, Németh Hajnal, Schmied Andi és Szabó Eszter. A 2011 óta kétévenként meghirdetett, tízezer euró díjazású elismerés nyertesét szeptemberben hirdetik ki az Új Budapest Galériában, ahol a döntősök alkotásaiból kiállítást rendeznek. Más képzőművészeti díjakhoz képest, a Leopold Bloom célja, hogy ösztönözze a magyar képzőművészek nemzetközi szerepvállalását. A szervezők idén Audrey Illouz francia, Doris Krystof német és Woodrow Kernohan brit szakembereket kérték fel zsűrinek. A rangos háromtagú grémium ősszel Budapestre érkezik, hogy műteremlátogatások és személyes találkozók során ismerje meg az alkotókat, a magyar képzőművészeti életet. A pályázóknak már a jelentkezésnél be kellett mutatniuk egy külföldi galéria befogadó nyilatkozatát - az első helyezett a pénzdíjat a kiállítás megvalósítására használhatja fel.
Videointerjú
Egy cikket vagy kiállításmegnyitót mindig könnyű etimológiával kezdeni. Autizmus és metafora: a cím mindkét szava mentén kézenfekvőnek tűnne a megközelítés, de maradjunk most az autizmusnál, amely az „autos”, azaz „önmagában” görög szóból ered. Ezt érthetjük magányként, de lehet olyasvalamire is gondolni, ami egymagában megáll. Míg az első értelmezés az autizmus lényegéhez vezet el, addig a második jelenleg távol áll attól, hiszen a fogalomra manapság mindenekelőtt fejlődési zavarként gondolunk. Ez az újabb kettősség is elbizonytalanító, hiszen valójában nem tudjuk pontosan meghatározni sem a fejlődés, sem a zavar fogalmát. A szóelemzéssel így végtelen örvénybe kerülünk, amelyből felfelé valószínűleg nincs út. Mi történik viszont akkor, ha magából az örvényből indulunk ki? Ha azt a tényt, hogy 2017-ben egy kortárs képzőművészeti kiállítás nyílik Magyarországon az autizmus és a művészet metaforikus összefüggésére támaszkodva, egy időörvényből kiindulva vizsgáljuk.