A CTM – Festival for Adventurous Music and Art minden évben jól kiszámíthatóan január végén következik. Az éjszakai programok live act-jeit nappal muzikológusok előadásai, interaktív installációk, performanszok, filmvetítések és kiállítások váltják. A fesztivál idei témája – FEAR ANGER LOVE – jól jelzi az érzelmek felértékelődésének megatrendjét, annak a tudatosan alkalmazott érzelmi alapú politizálásnak a mindenütt jelenvalóságát, ami az utóbbi időszak felívelő populista gyakorlatát leginkább jellemzi. A művészeti műfajok közül köztudottan a zene hat legjobban az idegrendszerre, ennek köszönhető, hogy az idei CTM esetében nem tátongott akkora lyuk a sokszor kötelességszerűen megfogalmazott általános hívószó és a valódi zenei tartalom között. Annak ellenére sem, hogy az egyik elméleti előadásból kiderült, hogy a túlélési funkciókkal összekötött hétköznapi érzelmek nem feltétlenül azonosak azokkal az „esztétikai érzelmekkel”, amelyek a zenehallgatással alakulnak ki bennünk.
Ország Lili képe jutott eszembe ma, ahogy újraolvastam Nelly Sachs versét Domonkos István fordításában. A vers címe
Majdan megszületendők kórusa, nekünk, a búcsú betegeinek.
2016 decemberében jelent meg Forgács Éva: Hungarian Art: Confrontation and Revival in the Modern Movement című könyve a Los Angeles-i székhelyű kiadónál.
Január vége-február eleje élénk időszak Berlin kulturális életében: idén ünnepli fennállása 30. évfordulóját a nemzetközi art&tech élvonalához tartozó Transmediale fesztivál (ever elusive). Előtte a Fear Anger Love témában a kísérleti zenét pártoló CTM – Festival for Adventurous Music and Art 18. kiadása jelentkezik, a két szervezet kezdeményezésére létrejött Vorspiel pedig megannyi más (több mint 45) lokális résztvevőt csatornáz be ebben az időszakban a programkínálatba. Európa kreatív iparának fővárosában persze akkor is van látnivaló, ha a szezonális eseményeken túl csak az önjáró galériaszíntérre vagy az örökségőrző kőlétesítményekre koncentrálunk. A BERLIN, TRAVELOGUE abból az elhatározásból született, hogy a berlini évelőn meglátogatott intézmények és a rajtuk keresztül kibontakozó témák felkerüljenek egy naprakész, szubjektív várostérképre.
Úgy tűnik a szerelem témája mindig érdekes – a kortárs képzőművészet is folytatja az ősidők óta tartó párbeszédet. Akinek pedig a gyomrában éppen nem repdesnek pillangók és a társkeresés komikus és szomorú momentumai is hidegen hagyják, azokat a héten kortárs muráliák várják, sőt lakhatási kérdésekkel kapcsolatos ismereteiket is mélyíthetik.
Nagy hidegben érdemes kiállítóterekben felmelegíteni a jeges időben megfagyott végtagjainkat – nem beszélve arról, mennyi újdonsággal találkozhatunk. A héten természetesen folytatódik a kiállítási szezon, úgyhogy fennáll a lehetősége annak, hogy eddig nem látogatott művészeti intézményekbe zarándokoljunk el. Az Artmagazin szeretettel ajánlja ezt opcionális újévi fogadalomként és ígérjük, a fogadalmat betartani kívánók egész évben számíthatnak Ezt nézd! rovatunkra!
Lassan belejövünk az új évbe és talán többet nem rontjuk el a dátumokat sem – menthetetlenül 2017 van. Január második hetében finisszázsok és vernisszázsok váltják egymást kereskedelmi és független intézményekben egyaránt.
Mobil videógaléria több mint 20 képzőművész munkáival, klubkörnyezetben, álldogálás helyett kanapéról élvezve. A projekt 2016-ban debütált a Bánkitó Fesztiválon, február 1-jén pedig a Trafóklubba költözik. A rendhagyó kiállításon nemcsak el lehet mélyedni az alkotásokban, de kapcsolgatni is lehet közöttük, az esti eseményen pedig szakavatott kommentátorok változtatják sitcom élménnyé a képzőművészeti projektet. Rögzített nevetés nincs, távirányító van.
A nyílt pályázatra 94 program-javaslat érkezett, melyek közül 20-at választott ki a kurátori stáb tagjaiból álló zsűri. A kiválasztott pályázatok között található performansz, kiállítás, előadás, interaktív társasjáték, köztéri installáció, workshop, kiadvány és koncert is.
Az Artmagazin szerkesztősége kritikaíró-pályázatot hirdet azoknak, akik úgy érzik, szívesen összegzik gondolataikat egy-egy kiállítás-élmény után. A kiállításokról írt szövegek a kortárs kultúra fontos dokumentumai, ezért ezúton is szeretnénk támogatni minél több ilyen írás létrejöttét.
Azok számára, akik vágynak az összefüggések feltárására, itt a lehetőség!
Kristóf Gábor 1988-ban született Kassán, Miskolcra járt, majd a Képzőre, ottani tanulmányai alatt egy alkalommal belépett egy ofszet nyomdába, ahol a gépesített ipari képalkotó közeg rögtön „beszippantotta”. Persze nem nyomdászként folytatta tovább, hanem olyan képzőművészként, aki képalkotó gondolkodóként közelít a különböző nyomdai technikákhoz és eszközökhöz: egy-egy stanckéshez, festékekhez, a selejt nyomóköpenyekhez. De nem csak ez érdekli. Mára például már a házi szinterezésben is egyre több tapasztalata van – ezt is festészeti eszköznek tekinti.
Elkezdődött az új év, művészeti intézményeink és múzeumaink azonban még lehetőséget adnak arra, hogy a tavaly kihagyott kiállításokat idén bepótoljuk. Nagy-, kis- és oktatási intézményekbe is ellátogathatunk a héten, hogy teljes legyen a 2016-os bakancslistánk.
Vészesen közeleg a karácsony, ezért a szinte kötelező utolsó-pillanatos ajándékvásárlóknak is kínálunk programot. Azok sem maradnak tétlenül, akik az ünnepi időszak előtt minél több kortárs művészetet szeretnének magukba szívni. Sőt, azok is jól járnak a héten, akik szeretnek a társadalmat érintő kérdésekről diskurálni, felkészülvén ezzel a terített asztalok mellett folytatott fontos beszélgetésekre.