Artmagazin 30
5 Reflex
6 Körkérdés
9 Rieder Gábor: Krízis, korrekció, kreativitás – nemzetközi műtárgypiaci fejlemények
12 Ez is, az is – Budapest Art Fair 2008
14 Artanzix
16 Topor Tünde: Én sokkal nyíltabb kommunikációhoz vagyok szokva – interjú Rényi Andrással, az ELTE Művészettörténeti Intézetének nemrég kinevezett igazgatójával
22 Kiállításajánló
27 Vécsey Axel: Velence allegóriája – Paolo Veronese mennyezetképe a Szépművészeti Múzeumban
30 Kiállításajánló
36 Winkler Nóra: Átmegyek a falon – beszélgetés Tarr Hajnalkával
40 Földes András: Kísérletek láthatatlan művekkel – Kamen Stoyanov: Felejtsd el, nem engedhetjük meg magunknak
44 Mélyi József: Amit az ipari kamera nem lát – Gyenis Tibor kiállítása a Modemben
48 Sándor Gábor: Egy kiállítás rekonstruálása, avagy a bandzsa Isten
52 Petrányi Zsolt: Az objektív kép nyilván fikció – Kőnig Frigyes művészetének egy aspektusa
57 Hernádi Miklós: Festőélet Magyarországon 3. – Bak Imre
64 Einspach Gábor: 15 év, 150 aukció, több mint 50 000 tétel – beszélgetés Nagyházi Csabával a Nagyházi Galéria és Aukciósház vezetőjével
66 Kovács Ágnes: Magyarok Münchenben 7. Egy idegenné vált magyar: Wagner Sándor
72 Gereben Kata: Ellopták! – interjú Julian Radcliffe-fel, az Art Loss Register alapító elnökével
76 Fáy Miklós: Képekből szavakat – Rényi András: Az értelmezés tébolya
78 Forgács Éva: Együttműködni a képpel – Szilvitzky Margit Folyamatos jelen című könyve kapcsán
84 Jurecskó László: Nagybánya és a délvidéki művészet – Gulyás Gizella könyvéről
86 Gutenberg-galaxis
Az objektív kép nyilván fikció – Kőnig Frigyes művészetének egy aspektusa
Kürti emese egy interjúban megkérdezte Kőnig Frigyestől, hogy van-e a romokat ábrázoló festményeinek társadalmi vonatkozása, hasonlóan a 19. századi tájképfestményekhez, amelyek igyekeztek a szélesebb közönség számára mondanivalóval szolgálni. e nagyon jó kérdést nehéz megválaszolni, még akkor is, ha tágabban igyekszünk azt megfogalmazni Kőnig művészetéhez kapcsolódóan. a dilemmát úgy terjeszteném ki, hogy lehetséges-e a képeket nézve a történelem körforgásáról és a civilizáció amortizációjáról valami mást, mint nem az emlékezéshez kötődőt gondolnunk?
Amit az ipari kamera nem lát – Gyenis Tibor kiállítása a Modemben
Létezik a filmek között egy különleges krimitípus, amelyben a betörők az akciót századmásodpercnyi pontossággal megtervezve, high-tech felszerelések segítségével és gyakran épp műalkotások megszerzése érdekében hatolnak be a jól őrzött objektumba. A hetvenes évek óta az ilyen filmek szinte elmaradhatatlan jelenete, amikor a tolvajok – ebben az esetben általában a jók – kiiktatják a különben minden rezdülést rögzítő, kulcsfontosságú megfigyelőkamerát. Teszik mindezt úgy, hogy az adott helyszín hétköznapi vagy esetleg sohasem változó képét hirtelen odacsempészik a kamera lencséje elé, így a biztonsági őr – általában a rosszak embere – folyamatosan a szimulált képet látja a valódi helyett, miközben a betörők a helyszínen észrevétlenül dolgozhatnak. Gyenis Tibor művészete nem igazán krimiszerű: nem történik semmi jóvátehetetlen, nincsenek egyértelmű tettesek és áldozatok, bizonyítékok és vallomások.
Átmegyek a falon – Beszélgetés Tarr Hajnalkával
Tarr Hajnalka képzőművész. Ötévesen, a kertben elejtette a dobozát, és szanaszét gurultak a gyöngyei. Kábé sokkot kapott a felismerésen; ott vannak, de már lehetetlenség öszzegyűjteni őket. A dolgok nem elválaszhatók a helyzetüktől, csak összefüggéseikben kezelhetők – ma már így írja le, de ma már buddhista. A dolgok megragadhatatlanságát egész gyerekkorában tanulta, ez ugyanis a megállíthatatlan változásról szólt, költözések, névváltoztatás, szülők szétválása, új apuka, ilyesmik. A lakcím és a vezetéknév csak betűk, nem támaszpontok. Negyedszerre vették fel a Képzőművészeti Egyetem grafika szakára. Másodévesként Finnországban tanult, egyik tanára javasolta, hogy gondolkodjon térben is, ne csak rajzokban. Aztán fél évet Marseilles-ben tanult, itthon direkt megbukott művészettörténetből, hogy átmehessen Maurer Dóra festőosztályába, nála diplomázott. 2006-ban Gruber-díjat, 2008-ban Derkovits-ösztöndíjat nyert. Tétova báránycsordáját (Instant nyáj) az Irokéz Gyűjtemény részeként a Nemzeti Galériában láthattuk, a Műcsarnok Mecénás-kiállításán e gyűjtemény vele, illetve Attachment című gemkapocsfalával képviselte magát. Sokadik beszélgetésünk ez, délelőtt egy kávéházban.
Ellopták!
Magyarország – elsősorban a második világháború során elhurcolt műtárgyaknak köszönhetően – ezer szálon kötődik a magas szinten zajló nemzetközi műtárgycsempészethez. A kényes restitúciós témában mégis elenyésző számú szakirodalom jelent meg eddig magyar nyelven. Ezért is nagy ajándék a HVG Könyvek sorozatban megjelentetett Ellopták! című díszalbum. Az újságíróként dolgozó szerző, Jonathan Webb különálló bűnügyi esetekből (vagyis az elmúlt évtizedek homályos eredetű műtárgytörténeteiből) gyúrt össze egy nehezen letehető krimifolyamot. Először a klasszikus rablások eseteit veszi sorba, a kirakat üvege mögül horgászbottal kiemelt Renoirt, a fegyveres banditák által elhurcolt Munchot, a teherautó platójáról „leesett” Goyát és a látogatókkal teli kiállításról elemelt Warhol-nyomatot.
Festőélet Magyarországon III. – interjú Bak Imrével
Túl a Kossuth-, sőt a Herder-díjon, túl 800 jelentős egyéni és csoportkiállításon, a 70 felé közeledő Bak imre feleségével, a szintén képzőművész albert zsuzsával még mindig ideális alkotói környezet megteremtésén munkálkodik, azért, hogy építészetileg is megnyugtató műtermet, 200 nagyméretű festmény tárolására alkalmas teret, archívumot, irodát és lakást alakítsanak ki.
Velence allegóriája
A török birodalom terjeszkedése a 16. század során fokozatosan felemésztette Velence politikai és kereskedelmi nagyhatalmi státuszát. A Köztársaság, amely korábban szinte monopolhelyzetet élvezett a keleti kereskedelem terén, egyre többet veszített el a Földközi-tenger térségében birtokolt stratégiai állásai közül, Európa államai pedig alternatív kereskedelmi útvonalakat kerestek és találtak – nem mellesleg e törekvés „melléktermékeként” az Újvilágot is felfedezték. Ahogyan konkrét hatalma csökkent, a Köztársaság énképében egyre hangsúlyosabb szerep jutott az erkölcsi dimenzióknak. Az állami propagandában Velence – nem minden alap nélkül – a köztársasági államszervezet, a békevágy, az igazságos kormányzás és az egyéni szabadság utolsó európai védőbástyájaként jelent meg.
Kísérletek láthatatlan művekkel - Kamen Sztojanov – Felejtsd el, nem engedhetjük meg magunknak
A világ és azon belül a mikroelektronika úgy alakult, hogy a műalkotásokat egyre kevesebbszer vehetjük szemügyre testközelből. Inkább interneten, mailen küldött csatolmányként, tévében látunk művészi produkciókat, vagy csak elbeszélésből értesülünk az egészről.
15 év, 150 aukció, több mint 50 000 tétel - Interjú Nagyházi Csabával, a Nagyházi Galéria és Aukciósház vezetőjével
"Most érdemes vásárolni. A saját gyűjteményemet fantasztikus darabokkal gazdagítottam az elmúlt időszakban. Nagyon sok szép tárgyhoz jutottam külföldön. "